Gergő, isten bizony szeretném érteni az úgymond alkotói logikádat, mi az, ami számodra képként értékelhető, de egyelőre nem megy maradéktalanul. Ha ez valamiképpen az előző embertelen sorozatod részeként kerül közlésre, még valahogy elfér, bár a vágás bizonytalan, hogy mi a lényeg, a fickó, a vitorla és a belvilág, vagy a "tenger". De így, hogy nincs körülötte még néhány kép, nincs ami magyarázza a vágást, nincs ami mentén egyedivé válhatna a pillanat és ettől az egésznek inkább a komikuma erősödik fel, de az meg nem tudja elvinni a vállán a képet, mert nincs konkrét utalás arra sem. (hegyi)

Gergelyt saját munkáihoz mérve hasonló az élmény, mint az előző képnél. Pisti feljött a városból a Balatonhoz, és meglepődve látja, itt nem csak a német turistákat lehet fölfedezni, hanem a Dresser típusú markológépet is. És akkor miért kellett ezt lefényképezni? Nem értem. Bocsánat, hogy azt mondom, hogy ezek a képek nincsenek végiggondolva, valami pillanatnyi impulzus hatására készültek, de ezt a kép nem őrzi meg, nem tudja közvetíteni a néző felé, ebben a formában biztos, hogy nem. Tökéletesen rendben van a tónusrend, szépek a fekete-fehér képeid, de ez édeskevés, ezeket én nem tartom közlésre alkalmas képeknek. Azért tettem föl, hogy beszélhessek veled, hogy ezeknél a képeknél ugyanazt a koncentráltságot és gondolatiságot meg kell tudnod őrizni, és a képre kell tudnod tenni, mint amik az önportréidra jellemzőek. Mellesleg nem ártana picit visszaülni az első három leckéhez, mondhatni a kályhához, mert lehet ám, hogy segítene. (hegyi)

Gergő, én erről túl sokat nem akarok mondani, ez a kép nagyjából így, ahogy van, rendben van. Tudod mi hiányzik ebből? Az alsó régió, a gyökér, a föld, az, ahova csatlakozunk, az, amin állunk, amin ez az egész struktúra megáll, annak a tömege kevés. Még egy ujjnyi kellett volna a parti részből, de egyébként ez a kép egy jó üzenet, és egy jó ritmus. Amennyiben ezt te vágtad ennyire szűkre, és van még az alsó részből, akkor még kérek egy ilyen verziót, ha nem, akkor majd legközelebb, ha arra jársz, akkor ezt megismétled, tehát ez a lecke egy három csillagos lecke, és a leckemegoldásra is jó, és egyben ismétlés vagy javítás. (hegyi)
értékelés:    

Öt képet kapunk, mint üzenet, és ez az öt kép tulajdonképpen egy vegyesfelvágott. Hogy miért mondom ezt? Vannak közte olyanok, amik akár egy naplóbejegyzésnek a képei lehetnének, és vannak közben lírai megközelítések is. Abban nem vagyok biztos, hogy a szubjektív megfigyelés és a szubjektív mese és a valóság, és annak szinte képeslapszerű megfogalmazása milyen ritmusban van, és ez a ritmus mennyiben tartalmaz elég erős összetartó erőt. Ha végignézem, az első kép egy abszolút szubjektív üzenet, egy jó megfigyelés, amit valószínűsítek, hogy azok, akik nem foglalkoznak ezzel a sporttal, lehet, hogy nem is tulajdonítanak ennek jelentőséget, tehát itt rögtön a belépőnél a kézjegyét leteszi az alkotó, hogy ő ezt a hajókirándulást nem csak mint élvezeti érték tekintette fontosnak, hanem mint hajós, mint vitorlás szakélmény is fontosnak gondolta, hogy ezzel foglalkozzon. A második kép egy jó ritmus, tulajdonképpen egy tört ütem, egy tört közlés, mert a két hajó együtt adja ki azt az üzenetet, hogy mi most itt egy vitorláson vagyunk a vízen, és ez a kettősségnek jó megfogalmazása, a kint és bent élményének a megragadása. A harmadik kép számomra értelmezhetetlen. Értem azt, hogy mi volt, ami ebben az egészben Gergőnek fontos, de annak az enteriőrnek, ami a hajó belsejében létrejön, annak nem nagyon látom értelmét, hogy miért vágta le ennyire erősen fönt és lent a folytatását. Azt gondolom, hogy amit látunk a képen, és ami most, mint egy szélesvásznú film, kiemelésre került, nem nagyon érdekes, tehát ez a táj, ez a szürke tónusú valami, ezzel az átfutó kötéllel nekem nem hordoz képi élményt és értéket. Ha a belvilágban ez valamilyen tárggyal párhuzamba kerül, akkor lett volna ebből esetleg kép, így most ezt kihagynám ebből a sorozatból. A következő kép nekem nem nagyon értelmezhető, hogy mik ezek a szövegek, az sem, hogy mi az a tárgy, amit látok, persze, ettől ez még izgalmas, de ez nekem olyan kicsit primér hangulatkeltés, hogy valószínűleg a néző sem fogja tudni, hogy ez micsoda, és akkor kuncogok magamban, mint alkotó, hogy de, énnálam a kulcs, de nem adtam oda a megfejtést. Ez megmarad ennél a szintnél. A következő kép, a záró kép egy dinamikus helyzet, dől a hajó, csobban a víz, tehát a vitorlázás élményének a megragadása. Nem tudom, hogy mennyire lesz érthető, amit mondok, hogy az a baj, hogy ez az egész lóg a levegőben. Nincsen kötése se a jelenhez, se a múlthoz, a történetnek nincs eleje, vége, nincs elkezdve és nincs befejezve. Valamilyen élményt megpróbál átadni, de ez az élmény megmarad a Gergő élményének, mert nem avat be minket, nem érzem azt, hogy ez a közösségnek lett volna szánva, azaz a nézőnek, tehát, ha a zenei világból hozok példát, akkor ez nem rádióbarát verzió. Ha képileg visszafejtem ezt, akkor ez a közlés egy szubjektív napló illusztrációja lehet, és hiányzik hozzá a szöveg, képileg önmagában nem áll meg a lábán. El kell tudni kezdeni, és be kell tudni fejezni egy sztorit, akkor is, ha riport, akkor is, ha etűd. Ez egy képi etűd, de ebbe a formájában még kicsit féloldalas. (hegyi)