Mint egy Elátkozott Herceg,
Úgy suhantak el felettem
Az üresen kongó percek,
A fájón vánszorgó órák,
Feledés ködjébe vesző
Mámoros baráti túrák,
Tudatlanul töltött hetek
A Kesztyűs Nyúl üregében
Az Élvek Élvezetében.

Még hittem, hogy Más lehetek
És hogy összeköt Veletek
Valami – ami már nincsen,
Kivillant a rossz feletek
Szétmentünk és összevesztünk
Mi is holmi talmi kincsen.

Megállok és visszanézek:
Dőrén elfecsérelt évek
Fiatalból koravének
Lassan elhalkul az Ének…

Budapest, 2009 május

Nagyon jót tesz ennek a képnek a szűkre vágott szerkezet. Én még azt is megkockáztatnám, hogy még jobban vágnék ott a nyírott bozótosoknál fölül, és még jobban bújnék ide ebbe a párás tócsába, hallgatnám a cseppeket, amelyek lecsöpögnek a fákról, még jobban keresném itt lent ebben a párálló szagörvényben Krúdyt, és még jobban múltat idéznék lekúszva egész ide a föld szaga felé, hogy ez a fajta melankólia, amelyet a fekete-fehér tónus is ad, ez erős legyen. Egy klasszikus képi kísérletet látunk, a vízzel, a víz tükröződésével, és nem is akar ez a kép, úgy gondolom, se többet, se kevesebbet, hanem a természet megfigyelését, a városi természet megfigyelését végzi, és ezért ezt is el kell tudnunk fogadni. Én azt gondolom, hogy ez egy háromdisznós kép. (szőke)
értékelés:

Az álló formátumú kép, amely jól láthatóan egy klasszikus felső gépállás, talán fáról valamilyen magaslesről fényképezett lefelé tekintő kép, amely ugye egy értelmező szemléletet mutat, amiről már sokszor beszéltünk az estiskolán látható képeknél, tehát hogy mennyire fontos az, hogy a kamera szemszöge különböző üzeneteket tud közvetíteni a nézőnek, alulról fölfelé monumentalitás fölülről lefelé valamilyen fajta összefoglalás. Tulajdonképpen azt kell, hogy mondjuk azért nagyon fontos ez a kép, amit a Gergely küldött, mert jól értelmezhetően látható egy szerkezeti összefoglaló megközelítés ezen a képen, ugyanis egy bádog vízi járművet talán kétevezős kis hajót, ladikot látunk. A színekből érzékelhető, hogy hosszú időt töltött el a szabadban ez a szerkezet, korrózió látszik rajta, festékfoltok. Mindez ugyanakkor ami a képen formajegyekben látható és a 16-os leckéhez kapcsolódik egy nagyon- nagyon fontos lépcsőfok az eddigi értelmezésekhez kapcsolódóan is, jelesül a felső gépállásra gondolok itt. Ugyanis ha egy picit elvonatkoztatunk a valóságtól, elvonatkoztatunk attól, hogy valamilyen mosószeres flakon, kötelek és más valós tárgyak láthatóak a képen, és ez picit pont a gyermekkor címszóhoz kapcsolódóan hátradőlünk és hunyorítunk, akkor a képet tulajdonképpen értelmezhetnénk úgy is, hogy egy sötétzöldes háttérárnyalatban valójában egy kis ikonormát, egy kis oltárképet látunk. Egy olyan oltárképet, vagy egy olyan kis ékszerformát, amely a féltett kincsek kategóriájába tartozik, nyakbavalóként, amelyeknek kihajtható ablakai voltak és mögötte vagy pici rózsaszirom vagy egy régi kép volt látható vagy azok a szakrális helyszíneken látható sokszor kazettákban elhelyezett oltár formák amelyek mindenféleképp valamilyen fajta szentséget valamilyen fajta imádságra hajlamos helyszínt, helyet mutattak. Tulajdonképpen ezt a klasszikus formát követi a kép kompozíciós rendje, ugyanis a felső gépállás ellenére is sokféleképpen lehetett volna fényképezni ezt a csónakot. Nyilvánvalóan az eredeti funkció kialakítás adja azt, hogy ennek a csónaknak az egyik fele csúcsos, amerre halad sebességgel előre, a másik felén pedig az evezősök ülnek és hajtják a vízen tova az ilyen szerkezeteket. Ugyanakkor ez az egész forma, most így a talpára állított állapotában ez a síkra redukált felület úgy használja, komponálja mindezt a szerkezetet, hogy mindféleképp a szakralitása lesz fontos ennek az egész történetnek, és ha ezen a vonulaton haladunk tovább, akkor nagyon érdekes ebben a szimbólumrendszerben, maga ez az oltárforma közepe olyan, mintha vértől áztatott lenne, mindenféleképp van az egésznek így folthatásaiban, formáiban valami olyan, talán még akár a kereszténységre való átvitt üzenete, amely nemcsak a fájdalomról szól, nemcsak a véráldozatról, hanem valahol a szív, a szeretet, az érzelem munkájáról. Ha komolyan vesszük a címet, és a cím első felét is vizsgáljuk, ahol egyértelműen negatív módon minősül a gyermekkor fogalma, egy elveszett álomként, egy eltűnt időként, teljesen logikusnak tűnik az a színvilág, amit a kép most használ: a zöldek, a vörösek, a fakult kék, a szürkék, minden ami tulajdonképpen olyan, mintha kicsit fáradt lenne, kicsit sérült és kicsit halott lenne. Még egyszer mondanám, hogy ebben a képben, ennél az alkotásnál, a Gergely munkájánál azt tartom az egyik legfontosabbnak, hogy végre egy olyan tudatos gépállás, egy olyan optikai helyzet lett megkeresve, amely nagyon beszédesen manifesztálja mindazt, ami az elmúlt 2-3 évben elhangzott a különböző kompozíciókról elhangzott nézőpont szempontjából. Én ezt egy nagyon jó kísérletnek tartom ezt a képet, 3 disznónak gondolom, talán ha a hajó, a helyzet, a szituáció megvan és a Gergely vissza tud ide térni, akkor érdemes foglalkozni mindazzal, hogy ha ezt egy fikciós helyzetnek fogjuk fel, és talán újra vissza lehet mászni ezzel a kamerával ugyanide a magasba és ez a hajó is megvan, valamilyen emberi alakot elhelyezni. Megint nem beleavatkozva mondom, hogy akár összegömbölyödve, kiterítve, ezer félét ki lehetne találni. Talán az ember jelenléte még nagyon sokat adhatna még ennek a képnek a továbbgondolásához, de a három disznó, véleményem szerint megvan. (szőke)
értékelés:

lfolyó Tér és Idő,
Roncsolt Én-kép
Úton,
Valahonnan Valahová...

Nagyon szeretem ezt a képet. Egyrészt azért, mert amikor Gergellyel együtt dolgoztunk a táborokban, az előző táborokban mindig és folyamatosan érzékelhető volt az a líra, az az elmélyülés, az a megfigyelői álláspont, ami belőle áradt. Persze természetesen nagyon sokszor viccel, kommunikációval ez el volt takarva, de én azért szeretem ezt a képet, mert itt ez az elmerengő, gondolkodó ember portréja jelenik meg. 100 százalékosan önportrénak gondolom ezt a képet. Talán egy vonat, elsuhanó erdő, fák látszanak, és azt mondhatnánk, hogy szólhatna erről ez a kép, de nagyon nagy ecsetvonásokkal valójában egy karakterrajz Csősz Gergelyről és egy nagyon jó kis házi feladat. (szőke)
értékelés:

Egy szituációs, tulajdonképpen majdnem játékfilmes helyzetet látunk, amelyhez a cím is megpróbál ugyanilyen regényes módon kapcsolódni. Azért mégis egy kicsit bátortalanul azt mondanám, hogy esetlegesen a cím az többet próbál üzenni ezen a képen keresztül, mint ami esetleg a kép egészében jelen van. Gyakorlatilag egy szobabelsőben egy érdekes fénytanulmányt és egy kicsi enteriőrt játékosan megfogalmazva látunk itt. Én azt mondanám, hogy ha már a drapéria, mint eszköz felhasználásra került egy romantikus hangulatú képnél, akkor talán a drapérián átsejlő fény, vagy a drapéria és test kapcsolatával létrejövő félig áteresztő felületekkel lehet, hogy egy picit játszani kellett volna. Jelesül esetleg ez a vászonkendő vizes és a testfelületet, a test elforgásait, a takarást a kézzel jobban jelzi. De alapvetően egy jó irányú munkának gondolom, ugyanakkor az ötös lecke vágy kategóriájában azt javasolnám a Gergelynek, hogy akkor van meg a két disznó, ha magán a vágy házi feladaton önmagával kapcsolatban is többet próbál megfogalmazni. Tehát magát a házi feladatot visszaadnám ismétlésre, és kettő disznó. (szőke)
értékelés: