Munkák | Page 36 | Látszótér

Szűrés

El innen!
kilátások nélkül

Egy lakótelepi épület belső lichthof-ját, ami természetesen nem lichthof, de mégiscsak valami ilyesmi, és az ebből származó asszociációt látjuk itt valahonnan a földszintről, egy talán tízemeletes épület falain keresztül tekintünk ki az égbe. Abba az égbe, ahol szinte szétég egy fehér keret és onnan mintegy égi jel, mintegy isteni üzenet jön ez a furcsa, misztikus kék fény lefelé, felénk a perspektíva szabályaival. Véleményem szerint jót tett volna a képnek, hogyha evvel a kék beszűrődéssel és az ablakkereteken ismétlődő ritmikával egy picit többet játszik az alkotó, tehát nem hagyja ennyire sötétben a hozzánk közelebb lévő függőleges felületeket, hanem egy picit még sejteti, még részletgazdagabban meghagyja ezeket az élvonalakat. Ez ha az eredeti exponált anyagon nem található meg információban és nem az történt, hogy egy utólagos szűréssel, vagy egy utólagos lazúrral elérte ezt a mostani absztrakt, sűrített állapotot, akkor esetleg ezt érdemes lenne ismételni, mert valószínűleg a lichthof és ez a fényviszony ez megtalálható, előidézhető. Abban az esetben pedig, hogyha az exponálás úgy történt, hogy részletek találhatóak meg az eredeti anyagon, akkor érdemes lenne ebből egy kicsit kísérletezni és ezt a szűrt sötétet visszább hozni, hogy részletek jelenhessenek meg, tehát, hogy a lakótelepi fájdalom, vagy lázadás, az El innen! címre gondolok itt, az a néző számára is érthetőbb legyen. Az irány jó és egy kicsit azt érzem, hogy könnyedén lett kezelve a feladat, miközben ez egy nagyon felelősségteljes üzenet, amit az alkotó küldött. Tehát én ezt visszaadnám ismétlésre. Pontosan azért lelkesítve Gergőt, hogy tudjon ebben a feladataiban mélyebbre hatolni.
Én azt kérném – veszi át a szót a Pedellus -, hogy az Estiklopédiában azért az aranymetszésnek nézzen utána, mert ezek nagyon pontos meghatározások és ezek nagyon pontos arányrendszert vázolnak föl. Itt sejthetően azért az aranymetszés felé akart ő elmozdulni, de ehhez ezt nézze meg és pontosítsa ezt is, mert kicsit slendrián a ritmikája a képnek így most ebben a változatban. (szőke-hegyi)

Eggyé válni
Mikor ott vagyok, Ott vagyok...

Mindig, amikor az első leckét bekülditek, akkor felmerül azért az a kérdés, hogy biztos pontosan értelmeztétek-e, elolvastátok-e, megnéztétek-e azokat a filmeket, amiket a leckékhez készítettünk. Ugyanis az első lecke, portré arc nélkül leckénél ugye az a feladat, hogy valamilyen módon azért valami testrésszel szerepeljünk ezen a képen. Erre a leckére érkeztek már árnyékképek beküldésként, amiket próbáltunk elfogadni és próbáltuk beleépíteni ebbe a leckefolyamatba. Itt most egy olyan képet kapunk, ahol szintén megjelenik ezen a gyönyörű vörös nádason valószínű a szerzőnek az árnyékképe, ugyanakkor azt mondom, hogy itt az arányrendszerekkel azért nem árt foglalkozni. Én tudom, hogy fontos az a Hold ott az égen, ami megjelenik. Én tudom azt, hogy nagyon szép az a kék átmenet, az a tónusátmenet, ami a háttérben megjelenik, de mégis azt mondom, hogy azért egy döntést meg kell tudnom hozni, hogy nekem most az az izgalmas ezen a képen, ami a nádon létrejön az árnyék által struktúrában, az az érdekes, ami ez az egész képnek egy átfogó folyamata, vagy pedig az a fontos hogy azt a Holdat is én megláttam és milyen érdekes, hogy nappal látom a Holdat az égen? Itt most ez a döntés minthogyha nem hozódott volna meg és ezért elég nehezen áll össze kompozíciós rendjében az a struktúra, amit most látunk. Főképp abból adódik ez, hogy ráadásul ez az állóforma két oldalt, tehát jobb és baloldalon is annyira szűken hagyja meg ezt a teret, hogy nincsen kapaszkodónk. Értelmezzük azt, hogy vizet látunk, értelmezzük azt, hogy nádat látunk, fákat látunk, de tulajdonképpen azon kívül, hogy ezek az ismereteink alapján történő értelmezések, kompozícióban ezek nem kapcsolódnak össze, nem állnak össze egy szerkezetté. Úgyhogy én azt mondom a Gergőnek, hogy én nagyon értem azt, hogy mért fontos számára ez a terület, miért fontos számára ez a természeti jelenség, de ez a néző szempontjából kevés. Én azt kérném, hogy ismételje ezt a leckét. (szőke-hegyi)

Otthon
Csacsogó vízfolyam, andalgó habsziget, ölelő gyertyafény, símogató tekintet.
(tábor után szabadon)

Az most már azt hiszem, hogy előbb-utóbb kimondható Csősz Gergelyről, hogy bár itt a tábor ideje alatt a Gergő egy csöndes és visszahúzódó személy volt, van humora és van iróniája. Ha csak a harmincas lecke akt fogalmát megnézzük, és el is fogadható az érvelése a Gergelynek a kép kapcsán, határozott elképzelése van, mert a meztelen kádat és a meztelen csempét mutatja meg, az ember díszítésével. Ez egy nagyon szép költői vallomás. Lehetne azt mondani, hogy a kád sarka és az ikeás üveg gyertyatartó széle miért nem ér be a képbe, de én úgy gondolom, hogy Gergő párja, szerelme, szíve választottja, aki itt tulajdonképpen valószínűleg csak Gergőre tekint, és a Gergőé mindez az érzelem, de Gergő szeret bennünket, és ezt a csodát az ő kameráján keresztül felénk is tárja. Szerintem ez egy jó kép, és nagyon gyorsan meg fogom mondani, hogy nekem mitől akt. Attól, hogy a fejemben be tudom fejezni a képet. Tehát hogy segít bennünket, a mesében visz bennünket tovább. Hiszen mit látunk? Igen, azon az estén, amikor Gergő hazament, leült a kis hokedlire a párja mellé, kezében volt a kis szivacs, amiből csurgott a szappanos víz, és csutakolni kezdett volna, de közben a nadrágjára folyt ennek a szivacsnak a vize, és még kezében volt az a kamera, amivel innen a táborból hazaérkezett, egy történetet hallgatva a párja abban az illóolajokkal finoman megbolondított meleg vízben nyugodtan és szeretettel hallgatta őt. Ettől válnak a képek sokszor a kereteken kívüli mágikus történetekké. Három disznó. (szőke-hegyi)
értékelés: