Gyerekkorom óta szeretnék nagyot nyerni. Ráadásul bármit kipróbáltam, az első az mindig sikerült. Így volt ez a félkarú rablóval, a black jack-kel is és a rulettel: az első eset, amikor ezekkel játszottam, mind sikeres volt, és viszonylag nagyot kaszáltam. De mindig volt valami szépséghibája is a dolognak. A félkarúnál az, hogy a haveroknak nem volt türelme, így hamar abbahagytam, bár azért a nyeremény, ami körülbelül húszezer volt, a nyolcvanas évek közepén nem volt nagyon rossz. Aztán a black jack, aminél konkrétan bankot robbantottam, mindez az Art Expon volt, és csak amikor a több kilónyi zsetonnal mentem a pénztárhoz, akkor derült ki, hogy ja, hát igen, ez csak egy bemutató játék, és pénzt azt nem adnak, de beválthatom a nyereményt pezsgőre, pólóra és arckrémre. A fél város utána az én krémeimből élt. Ja és ne feledkezzek el az első zsákbamacskámra se, ahol kihúzták a cetlim és enyém lett a főnyeremény... egy élő bárány. Szóval megy ez nekem, csak valahogy mindig fura vége lesz. Ezért gondoltam, hogy most kipróbálom a 888 Texas Hold ‘em pókerét. Vagy bejön, vagy max elbukom a tesztpénzt. Hátha. Ha sikerül, majd írok Kubából képeslapot.

A napok hetekké, a kétség bizonyossággá.
Kis zökkenésekkel felfelé zuhanni.
Tartom, mert feladat,
eszem, mert nem lehet maradék,
sózom, mert ízetlen.
Csorog alá, csorog az üres árok.
Dehogy csorog.
Bár csorogna.