365 napos projekt

Gyerekkorom kádban telt, dohogó bádogkálya mellett, félelmetes forróság és hideg egyszerre, bele fogok fulladni, fel fog robbanni, egyszer biztos kizúdul a tűz onnan bentről. Aztán kamaszkorom kádjai, olvasás, rádióhallgatás, ázás. Az új ház új kádat hozott, spórolni kellett a hellyel, nem lett kényelmes igazán, és én is nőttem, terebélyesedtem, így maradt a zuhany, a szükségmegoldás. ma kipróbáltam újra a kédat, fürdősó, könyv, minden kellék. Belemerültem, lemerültem, merültem.

MSN me if ok

Így zajlik ez..

EsTEJó.

Azt hiszem, ez az első olyan fotó, amikor egy ismeretlen megkért, hogy fényképezzem le. Kéthetente ételosztást tartunk Pécsett rászorulóknak. (Hetibetevő, támogasd te is, ha van ilyesmi a városodban.) Ma, ha már volt nálam gép, engem kértek meg, hogy fotózzak. Ilyenkor a mi kis csapatunkat fényképezem, a vendégeket nem nagyon szoktam, esetleg messziről. Ma azonban odahívott egy férfi, fényképezném le a testvérével és a barátjával. Lefotóztam, beszélgettünk. Az utcán élnek, és mióta osztunk, mindig jönnek. Megkérdezte, hogy mi lesz a képpel. Mondtam neki, hogy az lesz vele, amit ő akar, de szívesen kitenném a Hetibetevő facebook oldalára, meg erre a fotós oldalra is. Megmutattam neki a két képet, azt mondta, ez jobban tetszik neki, ezt tegyem ki, de írjam oda, hogy Varga Tibor, hátha így megtalálják a gyerekei, mert nem tudják, hogy itt él. Utána megkérdezte, engem hogy hívnak. Bemutatkoztam. Két hét múlva már tudni fogjuk egymás nevét. Szerintem ez klassz dolog.