Szorgalmi

Cseppek mögött

Hamarabb elküldtem már a napiképet ígynem ez lett a mai. De gondoltam azért megosztom veletek...

Hogy az utómunkával, vagy mivel érted el, hogy ennyire kaparnak azok a cseppek, nem tudom. De olyan szinten átesett a dolog, hogy már se melankólia, se fáradtság, semmi nincs, csak ezek a macskakörmök. Az utómunkára tippelek, mert van ott két csillanás is, amin látni azt, hogy baromira túl van élesedve, szellemkép, minden, szóval én ezt nem érzem jónak ide így, mert épp azt vetted el, ami az értelme lenne a képnek, és betonkemény falat építettél, amin alig látok át, amit látni vélek, az se fontos igazán, ami meg érdekessé tenné, az brutálisan kopog. (hegyi)

Trófea

Az a helyzet, hogy kábé érzem, mire gondolsz, de ezek az úgymond belelátások nem könnyű terep, részint mert tényleg könnyen dekódolhatónak kell lennie annak az alapformának is, amit aztán beleképzelünk egy másik formába, másrészt akkor jó, ha a kép komponálása és egésze önmagában is megáll a lábán és a poén csak a fűszer, nem a végcél, mert ha ez az összes, amit tud egy kép, az gyorsan kikopik. Azt gondolom Feri, hogy a nyár folyamán kéne picit nézegetned a leckéket, és elindulni velük, egy-egy megoldást addig nem engedve, amíg azt nem beszéltük át, hogy mindaz a látásmód, amid megvan, és jó, az épüljön a tapasztalások által. (hegyi)

Reggelizők

Zsolt napszemüveges reflexiójára reflexióként előkerestem ezt a korábbi fotót. Nagyobb méretben azért látható, hogy egy étkezőasztalnál ülnek a napszemüvegesek. De ez most ilyen.

Leírtál mindent, ami fontos, ennyi képelem esetén ilyen méretben ez a poén nem nagyon jön át. De köszi! (hegyi)

zöld-szomj

A képhez-címhez tudni kell, hogy London közepén készült, egy parkban, ahová az irodisták, fiatalok rengetegen szakadnak ki laptoppal, hol dolgozni, hol pihenni, vágyva a természetet, nyugalmat.

Van egy pici színprobléma a zöldekkel, gondolom srgb baj lehet az oka, akkor szoktak ilyen valószínűtlenek lenni a zöldek és vörösek, de ez csak egy dolog. A poént, hogy a fa árnyékában ül a nő, azt kéne kiemelni. És kérdés az, hogy hol a horizont és a függőlegesek, azaz, hogy ha lejt is a pálya, de hogy valóban ennyire lejt-e. Hát, ezek jutottak eszembe, a meglátás és az ötlet jó, de még kéne picit reszelni. (hegyi)

Reflexiók között

Ágnes egy reflexiós napiképe kapcsán töltöm fel ide ezt...

Fontos az, amit keresel és amit megláttál, de ez így most nagyon zavaros, nem áll össze semmiféle struktúrává, kusza maradt. Azért mondom mégis, hogy fontos, mert azt tudomásul kell vennünk, hogy vannak olyan helyek, amik bár csábítóak, de a végeredmény nem jön össze, mert vagy magasan van, vagy ott egy felesleges ablak, vagy egy vezeték, vagy egy bármi más, ami szétveri, szóval nem kell ezen bánkódni, nem lett kész, de majd ha jön egy jó helyzet, az már könnyebb lesz ennek tapasztalatával. (hegyi)

A deltaszárnyúról

Szó se róla, érdekesek ezek a felhők és jó a repülő is, ha lett volna nagyobb gyújtótávú objektíved, még erősebb lehetne a dolog azáltal, hogy a gép mérete jelentősebb lenne, arányítható, de így is jó meglátás és szép pillanat. (hegyi)

Szencsedi holdtölte

Jó néhány évvel ezelőtt télen jártunk arra a derékig érő hóban, érdekes ezt így, hó nélkül látni. A szerkezet szép, amivel problémám van, az a tónusátfogás, az ég kilukad, a föld meg alul már korom fekete. Éjszakai felvételt nem a legsötétebb éjszakában szokás csinálni még telihold esetén sem, ezt a tónusproblémát elkerülendő. (hegyi)

T27/27 - Elliptika

Bp, 2015.05.31.

Így élnek Jánosék

Ebből nekem a középső a jó, az első zavaros, a harmadik nem olyan összeszedett, mint a második, amin minden a helyén, jók a ritmusok, a formák, a színek, az egész egy olyan egység, ami tökéletesen tud működni. Kevesebb képelem mindig jót tesz a képeknek, vagyis általában jót tesz, mert nyilván van eset, amikor a sok minden együtt adja ki, de javarészt az ember amikor képet néz, néhány elemnél többel nem tud mit kezdeni, a néző maga elkezdi leválogatni a felesleget, és ha elunja, továbbáll. (hegyi)