Szorgalmi

Volt egy előzménye ennek, ami nekem jobban hasonlított egy városi képre, persze nem kötelezően ez a cél, de ott azt beszéltük, hogy javítunk azon. Ez most itt túl bedöntött verzió nekem, túlságosan olyan, ami skurcban van, perspektívában más rálátást ad a dologra, úgyhogy ez nem egészen annak az ismétlése. Ez nem baj. Ez egy izgalmas kép lenne. Itt most a LENNÉ-t szeretném kifejteni. Azért csak lenne, mert ettől a képformátumtól azt hiszem, hogy agyvérzést fogok kapni. Arról van szó, hogy a klasszikus képformátumok nem véletlenül alakultak ki úgy, ahogy. Ha valamit elbénázunk a szerkesztésnél, vagy valamit elnéztünk a képcsinálásnál, akkor azt meg kell ismételni. Ha itt valami ilyen képelem volt benne, ami miatt vágtál fönt meg lent, akkor az a kép el lett rontva. Akkor azt a megoldás, hogy keresek egy olyan képkivágatot, ami arányaiban hozza azt, ami egy jobban berendezhető képarány. Itt nem lehet egyszerűen semmilyen képszerkesztési dologról beszélni azért, mert annyira deformáltak a viszonyok, hogy ez majdnem egy banner. Nem nagyon értem, hogy miért jók ezek a fotótól idegen formátumok. Ez megbosszulja magát, mert ahhoz, hogy megtanuld, hogy mi van a képszerkesztéssel ahhoz szerintem célszerű legalább az elején megtartani azokat a szabályokat, alap törvényszerűségeket, amik fontosak. Szóval én azt gondolom, hogy ez erre is igaz, hogy amíg tanulok, addig nem biztos, hogy több mindent föl kell rugdosni. Én most lebeszéllek erről téged, de nem csak téged, hanem mindenki mást is, mert nagyságrendileg ezt a képterületet nehezebb berendezni úgy, hogy az érvényes és működőképes legyen. Szóval hajrá tovább, de most próbáljunk meg leakadni ezekről az arányokról. (hegyi)

Ezek a pléh Krisztusok zseniálisak tudnak lenni, én azért nem vagyok nagyon meggyőzve erről a képről. Azért nem, mert az a villanyoszlop konkurál tónusban azzal, amit a kereszt mutat. Nem tudom, mert erről még nem nagyon beszéltünk, vagy csak érintőlegesen, hogy Zsuzsa mit gondol az utómunkáról. Nagyon félnék attól, ha azt mondanád, hogy nincs rá szükség, mert akkor az egy komoly vívás lesz kettőnk között, hogy ezt lebokszoljuk. Én szeretném, ha az utómunkát fontosnak tartanád, és ehhez a tónusok rendezése is hozzátartozik. Takard le az ujjaddal ezt a villanyoszlopot, és egyből élni kezd az egész, ugyanakkor ha lehagynád, nem lenne jó. Tehát kell az oda, mert ad egy nagyon határozott zárást, és ettől lesz dinamikus a kép. De ebben a tónusban, hogy ennyire veri a nap, nem tudok odafigyelni erre a Krisztusa, holott annak az összes kis koszossága fontos lenne. (hegyi)

Ez a mi nyári fogasunk, a mi nyári Lacink, a nyári tükörben, a nyári fényekkel. Nem mondom, hogy nagyon el vagyok tőle ájulva így tónusrendjében, de ilyen az, amikor az ember lő egy képet, ami el is van csavarodva, olyan furfangos. Tudom, Laci, mert látom, hogy te mit csinálsz, hogy ezek ilyen talált helyzetek, és ezeket emeled föl magadhoz, de nem vagyok arról teljesen meggyőződve, hogy ez egy fél év múlva is megáll a lábán, ha ennyire nem nyúlunk hozzá utómunkában. Nekem a talált kép egy vállalható dolog, de a talált kép plusz a talált tónusrend, és a talált technika, és minden, ami csak úgy van, hogy talált, és a fellelt állapotban továbbadjuk, abban nem vagyok biztos, hogy oké. Legalábbis az én, eléggé beszűkült szellemi világomnak ez nem az iránya, én igényelném azt a gondosságot, hogy törődj ezzel a képpel még egy kicsit mielőtt közzéadod. Nem kell itt nagy dologra gondolni, de a tükörről azokat a hapcizás-foltokat le lehet venni, kicsit lehet egyenesíteni az egésznek a perspektíváján, hogy ne legyen ennyire torz az alja, akkor már le is kerülne róla az a cipő, tónusban picit visszahozod a kabátokat, a csíkosakat, és az egész egy nagyon klassz kis kép lenne. Én nem vagyok most ettől hanyatt dőlve. (hegyi)

Macika, itt azt látom, hogy sokat akart a szarka, de aztán elvitte a farka. Ha őszinte akarok lenni, akkor balról levágnám nagyjából egyharmadát minimum, fentről két ujjnyit, és akkor elkezdene érdekes lenni, tehát egy majdnem négyzetes kompozícióban, viszont elől meg hiányzik belőle, tehát a fene tudja. Ebből, ami igazán érdekes, az a vörös növényzet, és a szemetek találkozása, aztán ehhez még lehet illusztráció a hídból egy rész, de a többi annyira nem érdekes. Szívem szerint ennek a képnek a kétharmadát kidobnám, mert olyan turistás, közben meg nem turista vagy, vagyis az vagy, de nem turistaként kell fotózni. (hegyi)

Feri, az a helyzet, hogy ennek a képnek több a hátránya, mint az előnye. Akkora kontrasztkülönbség, akkora tónuskülönbség van, hogy az, ami a tükörben történik nem igazán kivehető, a formai elrendezés is elég kusza, úgyhogy ezt most én köszönettel, de továbbgondolásra visszaadom. (hegyi)

Na most talán meg tudom neked mondani, hogy mi a problémám! Ez a kép azt hiszem, hogy segít ebben. Nagyon szép a távlata a képnek. Ha nincsenek hattyúk, akkor ez egy nagyon nyugalmas, szép kép. De a francba, odamentek ezek a hattyúk. Ez az egyik megközelítés. A másik megközelítés, hogy tök jók a hattyúk, nagyon jó, ahogy fodrozódna a víz, de a fotós figyelmét elvonta a távlat, meg a háttér. De kit érdekel a háttér, amikor ott vannak a hattyúk? Harmadik megközelítés: Mi lett volna, ha Gábor leguggol? És lemond erről a víztükörről? Közelebb kerülnek a hattyúk, szemmagasságba, és ez az egész így már működhet a háttérrel. Bár nem vagyok hattyúban nagyon profi, de tudom, hogy bizonyos kenyérfajtákat megesznek, de valahol utána lehet járni, hogy pontosan mit eszik, mert akkor a mólóra be lehet menni, és etetni őket, vagy innen etetni, irányítani a móló felé. Ezek az állatok olyanok, mint a távirányítós matchboxok, alapvetően oda irányítod őket a kajával, ahova szeretnéd, és akkor máris megtörténik az, amit meg akarsz, hogy történjen. Most egy képen lenyomtad az összes billentyűt a hangszeren, amit lehet, és egybe rátetted, mert még van a távoli hajó is, ami mind szép, mind tök jó, de egyik agyoncsapja a másikat. Lehet, hogy abszolút zsákutca, amit mondok, és akkor szólj kérlek, de olyan nekem ez az egész, mintha keresnél valamit, hogy hol az út, azt a fajta bizonyosságot, amik meg volt a képeidben, most nem érzem. Mintha kezdene kicsúszni alólad, és mintha már nem lennél vele elégedett. Van egy ilyen köztes állapot érzetem, de mondd, ha nem így van. Kéne kommunikálnunk Gábor, segíteni szeretnék. (hegyi)