Az az érdekes ebben, hogy Zsuzsa a polaroidot teljesen máshogy használja, mint amire kitalálva lett, mert nem emlékképeket készít vele, nem portékat készít vele, nem családi helyzeteket örökít meg, szóval nem azt az instant érzést hozza vissza, amire gondoltak a gyártók, hanem mint művészeti eszköz használja. A polaroidsága maximum abban az értelemben számít, hogy nincs utómunka, sem a keretezésbe, sem képkivágásban, sem tónusban nem lehet belenyúlni. Ebből kifolyólag más koncentráltságot kíván az alkotótól ez a fajta képkészítési mód. És itt van az izgalmas kérdés, hogy ez a koncentráltság miképpen jelenik meg a képen. És akkor azt mondom, hogy tessék megnézni azokat a függőlegeseket, azt a bonyolult térbeli rendszert, ami a fények és árnyékok, a valóság, a tükröződés, az áttörések és áttűnések rendszerében létrejön és máris látjuk, hogy mitől erős ez a kép. Bárki odamehet és megnézheti ezt a helyszínt, de nem valószínű, hogy egy polaroiddal fogna hozzá megörökíteni, részben azért, mert a polaroid nem egy olcsó játszma, részben pedig azért nem, mert általában az ilyen helyzetekben a legjobb eset, hogy vagy előkapunk egy mobilt vagy túlgondoljuk és odaviszünk egy nagy batár gépet és mindenféle perspektívakorrekciókkal dolgozunk. Zsuzsa nem ezt az utat választotta és én ennek örülök. Csak bátorítani tudom, hogy amíg kapható polaroid nyersanyag, addig spájzoljon be és dolgozzon ezzel. (hegyi)
nem a legtutibb minőség, de egyszer majd reprodukálom
Ha reprodukálod, és érdemes lenne ebben a világban is mozognod, jól hatna rád, akkor abban kell figyelned, hogy feltedd a kérdést magadnak, mi az, ami ebben téged érdekel. Ha én mint néző szemlélem ezt a képet, akkor azt mondom, hogy a vetítőgép már nem kell, ott lehetne vágni, és ami fentről levágódik, azt alulra odatenni, azaz a kamerát lejjebb vinni, mert akkor ez a fényjáték lehetne a lezárás, és lenne alja, talapzata is a képnek. (hegyi)
Nagyon szép az a színpár, amit mutatsz, finom, és bár egymás ellentéte, de mindez nem harccal, nem erővel mutatkozik meg, hanem egymásba simulva, felváltva egymást. A sokszor látott sziklák képét ezzel sikerült felfrissítened. (hegyi)
Erősen személyes üzenet ez, ha egy kevéssel lejjebbről fotózod, akkor az a fű, vagy mi a fene, ami most a fényhatárnál van, az feljebb kerülhet és akkor hangsúlyt kaphatna, az szép líraian zárná alul az egészet. Így is tetszik, de úgy még jobban tetszene. (hegyi)
Nagyon tetszenek azok a zöldek fenn, a kedvenc zöldem, én mondjuk egyből arra a gömbre figyeltem ott a fa mellett, hogy az mi lehet - oda lehasaltam volna, valahogy belevenni ebbe az egészbe őt, mert annyira különös. (hegyi)
Nem most fotóztam, csak éppen ezzel bíbelődtem amikor meghallottam a szörnyű híreket :(
A dolog abszolút érthető, bár azt kell mondjam, hogy a kép maga még így is, fejreállítva is vidámabb, mint azt a helyzet, amire beküldted, indokolná. Valószínű, hogy ezt akkor és ott érdemes lett volna abban az érzelmi állapotban megismételni, újragondolni, amikor a terrortámadás történt, mert ez az állapot kell ahhoz, hogy a dolog kiforogja azt, amit ez az érzelmi sokkhatás adhat hozzá pluszban. (hegyi)
Nagyon szépek a ritmusok a képeden, és attól lesz ereje a munkádnak, hogy miközben tartalmilag benne van az ősz, miközben formailag háromszögek uralják, amik éleikkel általában szúrósak és ez a kettő együtt akár lehetne melankolikus és fájdalmas is, de mégis, a színek és a komponálás olyan vidám és erős, hogy mindezt feledteti és épp ez a kettősség az, amitől oda kell figyelni rá. (hegyi)
Feri, ez izgalmas lenne, ha kevesebb lenne, mert akkor jobban érezném a térkép jelleget. Most elviszi a térkőrakó melós munkája, az, ahogy ezt a sugárirányú ritmust kialakította. Másrészt a sok behullott levél és egyéb izé összezavar, azokat a kezeddel ki kellene szedni exponálás előtt. Megérné, mert jót látsz. (hegyi)
Szép. Én lejjebb mentem volna a kamerával, hogy a földből több legyen, az ottani avarból, és talán kevésbé akarnám ezt ennyire élesnek, most annyira karmol, hogy ettől nem tudom azt a puhaságot érezni, ami ebben amúgy benne lenne - no meg a tónus is kékes, annak is segítene egy pici sárga. (hegyi)
Három dolog birkózik most a képen, egyik kiüti a másikat, de kérdés, melyik. Most döntetlenre állnak. Van a bácsi a földlapogató géppel. Van a fekete gyalog. És vannak a többiek. Kérdés, melyik nem kell? Válasz: a gyalogosok. Tehát a kamerádon fordítasz még, vagy kijjebb állsz jobbra, hogy meglegyen a döngölő bácsi és onnan kapod le, ahogy a fekete gyalog figyeli. Ez jó. De így hogy a döngölő bácsiba belevágtál, a fekete mögött meg ott egy csapat, elveszik a fókusz. (hegyi)
Jók a tónusaid, bár fenn én vágnék, hogy a tető felett már ne induljon el az ég, mert ott az zavaró forma, kivisz a képből, viszont az meg nagyon erős, amit a tükröződésekkel, áttörésekkel, formákkal megláttál. Másfél ujjnyit fentről nyissz és tökéletes lesz. (hegyi)
Isten éltesse jó erőben, egészségben! Boldog névnapot kívánok.
Szép ez a levél, finom nagyon, hogy ennyire semmiségben is megtalálod azt, ami fontos. És nagyon kedves üzenet. Az más kérdés, hogy én egy picit utómunkában maszkoltam volna, a levél bal részén világosabbra, a háttér jobb fenti részén a sárgát meg sötétebbre, egyensúlyba kerülne talán jobban, mint most, de a meglátás annyira finom, hogy még ezt is feledtetni tudja velem. (hegyi)
Tudom, hogy mennyire divatos ez a roncsolt, fátyolos világ, kajálják a népek, persze fotográfiai szempontból hibásnak mondható, de kétségtelenül van hangulata. A probléma csak az, hogy akkor erős ez a fajta közlés, ha ez a modor csak mint egy mellékesen van jelen, lazán, épp hogy odavetetten, nem mint fő képrendező elv, azaz ha a kép amúgy enélkül is megállja a helyét. Itt ebben érzek bizonytalanságot, hogy akkor most hol és mit vágsz és miért, ferdeség vagy sem - na és itt van az, hogy ha erre kerül ez a filter, akkor utána már az isten se mossa le, hogy egy amúgy szar képből lett ezáltal művészi a kreálmány. Én ettől óva intelek, legfőképp nem csak azért, mert boldog-boldogtalan az instagramon ezzel virít, hanem mert te tudsz ennél jobban is fotózni, és ha azt a szintet hozod, ott már majd kiderül, hogy nem is biztos, hogy szükség van erre a képi stílus-mankóra. (hegyi)
Találtunk SmartCurve plugint IrfanView-hoz, és ez automatikusan ilyet csinált a 145-ös képemből. Ilyesmire gondoltál, Zsolt? (Manuálisan is tökjól lehet állítgatni egy mágikus görbét, kiváltja a kontraszt és gamma csúszkákat, amiket eddig használtam, plusz a fehéreket is lehet hangolni vele.)
Sokkal jobb a tónus, ennél a képnél is, ahogy az előzőnél, szóval igen, érdemes a csuszkákat macerálni, ez a labor ma, nem a hívó, mindenki megtalálhatja, amit ő szeret - érdemes egy jó beállítást ha lehet, elmenteni preset-ben, hogy később már ne kelljen keresni - avagy ha nincs erre mód, felírni a csuszkák értékeit. (hegyi)
A polaroid jó anyag, nem tudom, hogy most a szkennelés vett-e el a tónusból, vagy eleve így égett ki, ez nekem azért okoz némi problémát, mert épp az lenne a lényeg, a füst és az árnyjáték, a valóság és a lebegés, a jelen és a misztikus múltidő, de ez most a tónusvesztés miatt nem tud átjönni 100%-ban. Minden más szuper, ez sem mondom, hogy nagy baj. (hegyi)
Hozzászólások
Török József
2024. 06. 21. - 23:06
"Nagyon kúl ez az AI-muzsika...döbbenet. Mondhatnám, ijesztő." "-Menj el Madeirára, és a…
Török József
2024. 06. 21. - 22:37
"-Jóska tényleg meghatott a hangja alapján. -Meg, hát." "-Kétélű fegyver, hogy a hidat akkor…
Hamar Ramóna
2024. 06. 19. - 07:31
Kedves Ingrid! Részemről az öröm! ;)
Alexovics Ingrid
2024. 06. 18. - 22:27
Kedves Ramóna, örömmel használnám ezt a nagyszerű képet a holnapi rádióműsorom borítóképeként.…
Aureliano
2024. 06. 17. - 23:08
Boch: -jajj, igen, a szél. az durva, amikor levágod. én egyszer csináltam ilyet, de úgy néztem ki…