Szorgalmi

Az a helyzet, hogy maga az, amit a tükörben látok az nagyon izgalmas ezzel a töredezett világgal és ez egy nagyon jó megfigyelés, még azt is mondom, hogy a későbbiekben érdemes használni ilyen eszközöket, mert nagyon jól transzformál, nagyon jó transzpozíciós lehetőség, de ami a környezetében jelenik meg, maga a visszapillantó tükör tartója és valami furcsa, fehér, világos tónusú helyzet, ez nem nagyon jól értelmezhető. Annyira zaklatott, hogy a két zaklatottság, ami a kép centrális üzenete és ami a kép hátterében zajlik kioltja egymást. Ez még akkor is így van, hogyha javarészt a középső rész van fényben kiemelve és színeiben is tónusban tartva. Ettől ez az egész nem tud abban az értelemeben kiteljesedni, ami ennek a képnek az üzenete lenne. Ez nem azt jelenti, hogy le kell vágni minden mást vagy csak a tükröt kell megjeleníteni, hiszen nyilvánvaló, hogy szükség van arra, hogy ez valamilyen kontextusba kerüljön és értelmezhető legyen az első másodperctől fogva, hogy igen, ez egy visszapillantó tükör, de nem vagyok benne biztos, hogy ez így most megoldódott. (hegyi)

János, ez egy szerethető hangulatú kép lett, de vannak azért bajaim. Egyrészt ott alul van valami, amit nem tudom, hogy cseréprész vagy a kezedből egy darab. Másrészt az árnyékok is suták, és oldalra kéne még tér. Nyilván, ennyi idő távlatából azt mondani, hogy ismételd meg, botorság lenne, nem is teszem, de figyelj kérlek arra, hogy a tágyak levegőt igényelnek olykor. (hegyi)

Az ételfotó rizikós meló. Kivételesen ez az a terület, ami igen ritkán működik fekete-fehérben, mert félreérthető lesz, és idegen. Az egyik ez. A másik, hogy a kanalat nem nyalogatjuk fotózás előtt. A harmadik, hogy egy tejbegríz innen nem lesz mutatós, annak egyetlen érvényes jelenléte van, az pedig közelről a gríz és annak esetleg a kakaó adta színezete. Szóval ez így most nem gerjeszt semmi étvágyat, semmi pozitívat. Az is lehet üzenet, hogy hányok a tejbegríztől már, de azért lássuk be, az meg nem igazán fotótéma. (hegyi)

Ugyanazt tudom elmondani, hogy a magadnak feltett kérdés adja majd meg a választ, mi kell a képre és mi nem, itt most egy olyan utcafotót látunk, ami szocio is lenne, de mindettől nagyon távol vagy és emiatt mi is távol maradunk. (hegyi)

Látom én a nyuszit és a korcsolyázót is, persze, de nem tudok attól elszakadni, hogy ez a fajta bindzsizés a képekkel a képek rovására ez Eifert-féle vonal, hozzám baromira nem áll közel, mert nem csak, hogy a képet nem tiszteli (kell?), de mindez valami elvont esztetizáló rekreálás útján jön létre és vérzik el. Én erről lebeszélnélek, szerencsére az eiferti ügyek lassan helyükre kerülnek és kikopnak, ne ébresztgessük az alvó oroszlánt - lásd még nem vak az a ló, hanem bátor. (hegyi)

Kicsit megzavart, hogy egy nagyon hasonló képed már volt a 365-ben, és nem tudtam, hogy én szúrtam-e el valamit, de mindegy, lássuk a képet. A dolog olyan hatást kelt, mintha egy fürdőkádban ülnél. Azt írtad korábban, hogy neked fontos a saját arcaid dokumentálása, és ezt nem akarom elvenni tőled, viszont az is fontos, hogy egy-egy ilyen visszajelzéssel mit kezdesz. A projektszemlélet oké, fontos, hogy kitaláljunk terveket és azokat vigyük végig, amennyire lehet, viszont az önmagában nem elég, hogy nekem kell magamat látnom és kész. Oké, de alapvetően azért a terv mégis az, hogy haladjunk a magunk tapasztalati és tanulási útján, ezért itt is azt mondom, hogy ha a háttér ennyire elnyom, és a tekintet ennyire el van rejtve, száj takarva, az a néződben őszintétlenség érzetét kelti. Ez tehát akkor is így van, ha te más céllal fotóztad, az üzenet elsősorban ez. Másrészt ebben most az is benne van, hogy szégyenlem magam valamiért, büntetésben vagyok, sarokba térdepeltettek, megbántam, vezeklek. Ez nem baj, csak fontos, hogy ezekkel tisztában legyél. (hegyi)