Szorgalmi

Nekem ez a tangramos dolog nem működik, az agyam ehhez nem áll át, és bosszant is a dolog, hogy miért kellett szétvagdosni egy képet, ez nagyon paraszt megközelítés tőlem, tudom, de azért merem elmondani, hogy érzékeljétek, én sem tudok mindennel mit kezdeni. Lehet, hogy van, aki ezt zseniálisan le tudná elemezni, de az nem én vagyok. Nekem ennél a fotó sokkal kevésbé szabad, tehát, vannak keretei, amik között dolgozunk, a szétvagdosom-szétnyiszálom az egészet, az már nem. Viszont érdekes, hogy amikor széttépted a fényképet, annak volt értelme, de ennek a fajta játszadozásnak nincs, ez egy öncélú dolog nekem, ad hoc jellegű az, hogy hol történnek a vágások, a darabok önmagukban nem állnak meg, a szembe belevágsz, az orrnál, a kéznél, mindenütt esetlegesen jön ki és tudom, hogy ez annak köszönhető, hogy a mértan felülírja a tartalmat, de ez baj. Tehát ha ezzel akarok dolgozni, akkor olyan fotót kell választani, ahol ez jól jön ki. Tudom, hogy ez iszonyú meló lenne, de akkor ne csináljuk. Ez így nem áll meg. (hegyi)

Beszéltünk már erről a képről korábban, hogy problematikus nekem ez a vastag nyakú férfi, mert ez önmagában nem adja ki a történetet, beszéltünk a cigarettázó lányokról is. Semmi értelmét nem látom most annak, hogy bizonyos dolgok miért lettek színesben hagyva és bizonyos dolgok miért lettek fekete-fehérek, semmi nem igazolja azt, hogy a színeseknek színesnek kell maradni, én ezt még pontosítanám. Azt hiszem, hogy kapkodsz és nem fordítasz elég figyelmet arra, hogy te fotózol, hanem ez egy másodlagos cselekvéssor nálad, még inkább el kell abban merülj, hogyha dolgozol, akkor szűnjön meg az idő, szűnjön meg a környezet zavaró hatása, akkor kerülj abba az állapotba, ami ezt az egészet utána már neked magadnak egyértelművé teszi, hogy mikor exponálsz és mit. A közhelyeket nyugodtan elfelejtheted, engem nem érdekel a rántott húsos szendvics, nem tartozik a dologba, ráadásul miért ezzel indítunk, abszolút kihagyható ebből a sorozatból, ki is ugrik belőle. A vastag nyakú férfi, aki a másik enteriőr, onnan még hiányoznak képek, ott még lyukas a történet. Van egy ismétlés ezzel a szatyorral és lábakkal, ott vannak egy előző képen, az nem tesz hozzá, döntsd el, hogy neked melyik tetszik, ezen van még mit melózni. (hegyi)

Mindkettőtöknek köszönöm a hozzászólást, kedvet is kaptam szabadon gyakorolni.

Érdekes ez a kép, mert olyan kisherceges-vágyálomos képnek tűnik nekem, ismerve valamennyire már Feri korpuszát és felépítését. Azáltal, hogy ennyire lehagytad a kontúrokat csak a leglényegesebb aspektusaid maradtak meg. Amitől ez félelmetessé válik a számomra, az a szemöldök hiánya, arról nem beszélve, hogy a (nekem) jobb szemednél van valami kis háromszög csücsök, akkor már azt is tessék eltakarítani, ilyenekre ügyeljünk, az ilyen koszokra, de szemöldök nélkül ez ijesztő, nem tudok erre többet mondani. Érdemes ezzel próbálkoznod és játssz még vele, de azért figyeld meg, hogy mi marad meg és mi veszik el. Ennyire muszáj, hogy elvesszen a lényeg vagy a lényegnek a díszítése? Az oké, hogy elhagyod a fej kontúrjait, de nem kell elhagyni minden mást is, most a veszteség túl sok. (hegyi)

Feri, ez egy nagyon erős kép. Én azt mondom, hogy a felső részéből egy-másfél ujjnyi vágható, ott az égnek olyan nagy szerepe már nincsen, de maga ez a megfigyelés fantasztikus. Érdekelne, hogy hol készült, maga hely, ahol ilyet lehet találni, nekem nagyon amerikai hangulata van, nem tudom, miért, de valamiért ez az egész New York érzetet kelt. Köszönöm, ez egy abszolút rendben lévő kép, fent meg nyugodtan vághatsz. És ezeket a tónusokat jegyezd meg, mert máshol is jól használható lenne. (hegyi)

Látod, tovább jutottál annál a pontnál, ahol azt a sok tulipános, piros-fehér-zöld képet küldted és máris izgalmasabb lesz a megoldás. Szűk, nekem ez nagyon szűk, az aljából sok hiányzik és levegő sincs neki elég, túlságosan körbevágtad, a szereplőnek mindig kell valami tér, amit ő bemozog. Ezek itt mozognak-táncolnak ezek a figurák, úgy kell felfogni, ha ezt te is el tudod fogadni, akkor már gondolom te is érzed, hogy tér kellene, de maga a megfigyelés az pontos és precíz és rendben van. Itt az előtérben van a levélből egy ilyen fallikus szimbólum, azt én kivenném, de a többi része az rendben lenne. (hegyi)

Ma ez jött össze. Nem volt más ötletem, ez meg ott volt. Van egy fénymaszat nélküli verziója is, de ezt érdekesebben találtam.

Azok a csíkok fenn nem tudom, hogy mitől jöttek létre, valami interferencia vagy a világítás miatt keletkezett, nem igazán szerencsés ott, mert annyira kilágyul a háttér, hogy arra elúszik az egész. Olyan, mint egy kidurrant gumimatrac, ott úgy elkezd ereszteni a levegő és elpuhul a tartása a képnek, ezt most nem tudom máshogyan mondani. Ha ezt leszámítom és elképzelem a fejemben, hogy hasonló háttér lenne ott is, mint a többi részen, akkor ez egy szép kép lenne. (hegyi)

Korniss Péter: Múlt idő

Korniss nagyon fontos alkotó. Ahhoz, hogy ez személyes lehessen, egy pohár bor vagy egy kis kolbász kenyérrel vagy valami még kellene, ami személyessé teszi, mert önmagában ez a pad a szép fényekkel nem elégséges és akkor az is megoldódott volna, hogy hová helyezed magát a könyvet. Most be van téve nagyjából középre, de akkor miért van alul-felül ekkora hely, ha pedig már levágtad, akkor tulajdonképpen ez már egy repro, tehát önmagában a könyv, mint szereplő, még viszonylag kevés, létre kell hozni valami viszonyrendszert. (hegyi)

Hol húzódik a határ a fotóetikában, orientálás vagy manipuláció, állásfoglalás-e a portréfotózás a sajtófotográfiában. Pintér Béla és Matolcsy, Steve McCurry és hajléktalanok a flaszteren, néhány gondolat békeidőre és akár háborús helyzetekre is. Kommentekben várjuk a hozzászólásokat, kérdéseket, hogy szeretnétek-e olyan részeket is, ahol sajtóban megjelent képekről beszélgethetünk, az előző műsorokat pedig a HetiHegyi kategória alatt találjátok.

Kicsit elfogult szülői fotó. Gyermekeim és családi barátok gyermekei tizenévvel ezelőtt. Még filmre fotóztam, most csak reproztam, a keret meg - bocsánat - egy képi effekt, más céllal készült eredetileg, nem ide. A beküldés oka inkább a négy kisgyermek tekintete, illetve gondoltam, beküldözgetek korábbi kattintgatásokat is, ilyet is, olyat is, már ha lehet, vagy van ennek is létjogosultsága. Lehet, hogy lehet azokról is beszélni, vagy mondani valamit majd...

Ez egy nagyon jó emlékkép egy borzalmas keretben, ez az imitáció a halálom, de maga a fotó az rendben van. Ahogyan a leiratban is említed ez a keret egy machináció, amit azért nem értek, mert ha van egy képem, ami analóg és filmre készül, akkor miért kell rátenni ezt a mű izét, hogy olyan legyen "mintha", de hiszen ez az, hát a valamiből nem csinálok semmit. Nem tudom, hogy érthető-e. Ha már ez valamilyen, akkor az a jó és azt hagyjam meg, de ne akarjak rátenni valami digitális romlást. Minek? Tehát ezt a keretet hagyd le a francba és akkor a kép kép jó lehet. Egyébként meg vidám az egész és elég sokat mesél a kölkök gyerekkoráról. (hegyi)

Kincseket gyűjtesz, ez egyértelmű. Sokáig nem értettem ezeket a lyukakat, aztán amikor lett mobilklímánk, akkor rájöttem, hogy az ablakra kell valamilyen lyukat fúrni ahhoz, hogy kimenjen a meleg levegő, amit a gép termel és akkor már nekem is érthetővé vált. Lehet, hogy itt nem erről van szó, de nem is ezt boncolgatjuk, hanem magát azt a talált élményt, ahogy ez megjelenik, lebeg itt ez az egész, kijelöl egy újabb teret. Nagyon jó a bent-nek és a kint-nek az ábrázolása, szinte betüremkedik a természet, szóval tetszik. Köszönöm. (hegyi)

Ez egy nagyon szerethető kép a gyöngyvirággal, az orgonával, abszolút májusi az üzenet, és a kis poharak, a kis kávék nagyon jól hozzák azt a hangulatot, hogy itt volt áldomás ivás is akár, egy látogatás, egy viszontlátás élményét kapjuk. Nagyon személyes szerethető üzenet és a legjobb ebben az egészben az a szemérmesség, ahogyan édesapádat ábrázolod. (hegyi)

Márti, előbb mondom azt, ami tetszik és aztán azt, amivel bajom van. Tetszik az a színvilág, amiben ez mozog, tetszik az ablak, a zárókája, a kilincs, az, ahogyan ez el van vágva, az, ahogyan látszik, hogy be is van falazva, tetszik a radiátoron a törölköző, ezek azok a dolgok, amik maradéktalanul bejönnek nekem. Viszont az, hogy a széleinél jobbra is, balra is ez a slendriánság van, az nem tetszik. Azzal kevésbé lenne bajom, hogy torzul a perspektíva, nyilván ez egy telefontos kép és ott ezt nehéz megoldani, de azt gondolom, hogy az oldalaknál nem ártott volna ezt egy picit letisztázni, és akkor tökéletesen működne az ügy. (hegyi)

Ez egy szép, lírai kép, minden eszköz adott hozzá, és már így is majdnem kész. Ami kéne még, az a rendezés, bele kell nyúlni a tárgyakhoz, ha mondjuk a vázát és a virágot tükrözve áthozod jobbra, szépen összeborulnak a muskátlival. Az biztos, hogy most a jobb oldalon van egy üres sáv, és azt is érezni, hogy a tömegek mind főképp balra vannak, ebből próbál ez az egy virág kitörni, de így a súlypontot ő maga nem tudja kiegyensúlyozni, egalizálni, mert a bázisa neki is ugyanott van. Szóval ezzel érdemes vacakolni addig, amíg nem áll össze, mint a mérleg nyelve, balra 1 kiló muskátli, ahhoz jobbra kell 20 deka váza mondjuk és 80 deka ég, most tudom, hogy hülyén hangzik, de mégis valahogy így. (hegyi)

Jóllehet ezzel az adással kellett volna kezdeni a sorozatot, mert a 17. HetiHegyi témája a legelső kérdés, amivel az újdonsült fotómasina tulaj szembesül: mit fotózzak? De emellett azt a kérdést is fontos feltenni magunknak, miért fotózunk? Nincsenek jó és rossz válaszok, de a miért és a mit összefügghet egymással. Kommentekben továbbra is várjuk a hozzászólásokat, kérdéseket, az előző műsorokat pedig a HetiHegyi kategória alatt találjátok.

A 16. HetiHegyiben belekezdünk a csendélet témakörébe. Az első lépések, a gyümölcsök beszerzése, mire figyelünk, mi a fontos szempont a vásárlásnál, hogyan születik egy csendélet, mi a szerepe a fények játékának, és hagyjuk-e megrohadni a banánt. A sorozat a későbbiekben folytatódik majd ezzel a témával, itt a bevezetőben leginkább azt szeretnénk tisztázni, mi és hogyan alkalmas arra, hogy csendélet szereplő legyen belőle. Magáról a csendélet fogalmáról a 25. leckénknél is érdemes olvasni, valamit fontos meghallgatni azt is, mit mond Balla Demeter a csendéletről. Ezt a hanganyagot a bejegyzés végén találjátok, kommentekben várjuk a további hozzászólásokat, az előző műsorokat pedig a HetiHegyi kategória alatt találjátok. Balla Demeter a csendéletről