Szorgalmi

A 16. HetiHegyiben belekezdünk a csendélet témakörébe. Az első lépések, a gyümölcsök beszerzése, mire figyelünk, mi a fontos szempont a vásárlásnál, hogyan születik egy csendélet, mi a szerepe a fények játékának, és hagyjuk-e megrohadni a banánt. A sorozat a későbbiekben folytatódik majd ezzel a témával, itt a bevezetőben leginkább azt szeretnénk tisztázni, mi és hogyan alkalmas arra, hogy csendélet szereplő legyen belőle. Magáról a csendélet fogalmáról a 25. leckénknél is érdemes olvasni, valamit fontos meghallgatni azt is, mit mond Balla Demeter a csendéletről. Ezt a hanganyagot a bejegyzés végén találjátok, kommentekben várjuk a további hozzászólásokat, az előző műsorokat pedig a HetiHegyi kategória alatt találjátok. Balla Demeter a csendéletről

Egy feladat megoldása: húsz. A párom ötlete, ahogyan én látom. :)

Hát, ez annyira nem lett erős, mint az előző. Abból indulj ki, amit ott megtaláltál, hogy a tárgyaknak van egyfajta harmóniája, ami a környezettel összehozva kiadja a képet, itt viszont a primer poénon nem jutunk tovább. (hegyi)

Ez nekem tetszik. Hangulata van a pasztellességének, jó a dinamikája az elrendezésnek, szóval oké. Várom a folytatást! (hegyi)

A véletlenszerűen kiválasztott "téma" címe: 20. Igy számmal. Nekem talán ezt jelenti.

Hát, az a smiley annyira kár, annyira rossz, annyira gagyi, hogy fáj. Miközben az egész meg jó is lehetne akár. Miért nem bízol önmagadban jobban?

A 15. HetiHegyi folytatása az előző utcafotóról szóló filmnek, de míg az az emberábrázolásról szólt, ebben az adásban a terek, helyek, szituációk bemutatásáról, a megfigyelés fontosságáról, a koncepcionális, tervezett projektmunkáról esik szó. Említésre kerül Déri Miklós menekülteket bemutató képsorozata, Féner Tamás: Az idő - A tér - A forma című könyvében megjelent, kiüresedett budapesti tereket bemutató fotográfiái, valamint Kovács Péter Alternatív Budapest címen futó számítógépes alkotásai. Várjuk a hozzászólásokat, kérdéseket, kommentárokat, a további adásokhoz pedig ötleteket, az előző műsorokat pedig a HetiHegyi kategória alatt találjátok.

Feri, sajnos azt kel mondjam, ez az, amit te is érzékeltél és a címmel meg is mondasz, semmiség. Esetlegesek a vágások, de az egy dolog, nincs főszereplő, a struktúra meg annyira nem érdekes, hogy képet érdemeljen úgy, hogy nem kerül oda még valami, azaz a háttér szerepből előre lett emelve, de minek. (hegyi)

A 14. HetiHegyi témája az ételfotózás, más kifejezéssel élve a food porn. Készülhetnek a képek akár a gasztroblogokba, instagramra, vagy más képmegosztókra, a lényeg ugyanaz, megmutatni, mit eszem éppen, vagy mit főztem, sütöttem ma. A mai adásban az ilyesféle képi ötletekkel, helyzetekkel kapcsolatos kérdésekről esik szó, hogy és mitől lehet egy ételfotó, fázisfotó jó, gusztusos, kívánatos. A kommenteknél várjuk továbbra is a véleményeket, a további adásokhoz pedig ötleteket, az előző műsorokat pedig a HetiHegyi kategória alatt találjátok.

A résztvevők a képek sorrendjében: Wéber Tamás, Adamov András, Zsova Kriszta, Pál Gabó, Iványi Gyula, Iványi Gabriella, Pádár Ádám, Aureliano, Szentgyörgyi Dóri, Szentgyörgyi János, Farkas Ildi, Gajdács Ramóna, Gerlei Gábor, Török József és Hegyi Zsolt.

,,A Nap kihűl, a Föld kiszárad..."

A kékek, a föld repedései, még a kamera torzítása is szuperjó, de bár ne lennének ott a fűcsomók oldalt. Az kivisz, elbillent, felborítja a rendet. Az a cipőnél az a pici zöld épp elég lenne. Ha nincs másik kocka, ez is megoldható vágással, de érdemes ilyenekre odafigyelni, hogy a tömegelhelyezésnél mi mit mutat, van-e ellenpontja pl. ennek a zöldnek. (hegyi)

Szép ez, szépek a tónusok, de lenn és jobbra nekem sok, pontosabban balra és felfelé el van csúszva valahogy az egész tömeg. Ha van még a kockából, érdemes lenne megnézned. (hegyi)

A 13. ünnepi HetiHegyi témája mi lehetne más, mint az ünnep, hogyan, vagy hogyan ne fotózzunk családi összejövetelen, húsvétkor, karácsonykor, névnapon, vagy bármikor, amikor valamit vagy valakit ünneplünk. A kommenteknél várjuk a véleményeket, a további adásokhoz ötleteket, kérdéseket, az előző adásokat pedig a HetiHegyi kategória alatt találjátok.

A 12. HetiHegyi témája az utcafotó, más néven street photography. Mit vigyél magaddal, hogyan öltözz, hogy viselkedj, milyen fotográfiai és etikai szempontok vezessenek, ha utcán portrézol, örökítesz meg életképeket. A kommenteknél várjuk a véleményeket, a további adásokhoz ötleteket, kérdéseket, az előző adásokat pedig a HetiHegyi kategória alatt találjátok.

Ennél a képnél csináltam egy bakit, mert először feltöltöttem vízszintesen, aztán utána kaptam az utasítást, hogy nem így, mert álló. Ez egy érdekes dolog abban a tekintetben, hogy vajon el tudunk-e vonatkoztatni a valóságtól annyira, hogy érvényesnek fogadjunk el egy egyébként a valósággal ellentétben lévő állapotot. Ehhez azért kell még valami. Addig oké, hogy pont a felénél megváltoznak a fényviszonyok, de ez még kevés nekem ahhoz, hogy beforgatva is lássak valamit, mert ilyenkor az ember keres valami mankót, hogy akkor ez most egy arc akar lenni vagy ez egy valamilyen épületet akar utánozni vagy mi akar lenni, tulajdonképpen egy sziluettben egy akt vagy micsoda? Mert ha ez nem jön, ha ez nem fordul ide át, ha nem egyértelműsítődik, hogy ez mi, akkor az, hogy önmagában elforgattad, az még kevés. (hegyi)

2016. április 2-án (szombat) este 7-től tartjuk a Látszótér GG-búcsúztató tavaszi találkozóját. A helyszín a Kisüzem (Budapest, VII. kerület, Kis Diófa utca 2.), vendéglátónk, mint mindig, Gonnok lesz. Régen találkoztunk, de ezen túl az összejövetel apropója, hogy hosszú ideig utoljára ezen az estén lehetünk együtt Gerlei Gáborral. Hogy miért, arról készítette a Most, vagy soha című műsorát. Gyere el te is, beszélgessünk, hiszen van, akikkel több, mint egy éve nem találkoztunk. Kérünk szépen, hogy ITT jelentkezz, a hozzászólásoknál!

Engem meglepett, hogy mennyire kifogyhatatlan, és izgalmas számomra ez a kókadozó tulipánfej. A borult égbolt a háttér, és túlexpózva készült az ablakban, nem kivágás eredménye. Illetve némelyik fotón egy kis lámpával vagy éppen papírlappal derítettem alulról.

István, ezt megcsináltad az első fekete-fehér képnél, a többi az már nem nagyon fontos nekem, ettől még bármelyikre szavazhatsz, nagyon különbség nincsen a képek között, persze azt lehet látni, hogy az egyik keményebb, a másik kevésbé az, de az a helyzet, hogy ez így önmagában még lehet, hogy kevés. Az, hogy lefotózok egy virágot vagy egy virágnak már a csúcspontján túllévő állapotát, az még biztos, hogy elég ahhoz, hogy én ezt a képet hosszútávon tudjam örömmel szemlélni, ez részben annak is köszönhető, hogy ez az állapot nem a legszebb állapota a virágnak, de nem is egyfajta pusztulásba hajló rész, hanem épp valahogy a kettő közé sikerült most betalálnod. Másrészt pedig van egy szemérmeskedés is a képben azzal, hogy nem megyünk bele a bibéjébe, nem megyünk bele a porzójába, tehát nem akarunk szembesülni azzal, ami a virágoknak az alapvető lényege, holott minden más csak körítés. Én azt gondolom, hogy miért nem, miért alulról van ez megfotózva, nyilvánvaló van technikai rész is ebben, mert akkor is szépen átdereng a szirmokon a fény, de ez nekem kevés az indokok közül, mert ezt meg lehet oldani máshogyan is. Ezzel nem nagyon tudok most mit csinálni. (hegyi)