Szorgalmi

Tavalyi mentás fotók ismétlése picit... ui.:Sem étel sem tárgy sem csendélet, ezért szabadgyak lett belőle.

Ha nem lenne itt az előtérben ez az izé, ami nagyon közel van itt a bal alsó sarokban és nem lenne üres a jobb felső sarok, és nem lenne rajta a befőttesüveg teteje, és egy kicsivel több élet lenne ebben a lilában, akkor ez egy tök jó kép lenne. Nos, igen, van még mit rajta javítani, de maga az ötlet jó. Akkor inkább fogalmazzunk így, hogy jó ötletet találtál, egy jó képi ötletet, de a kivitelezésen van még mit csiszolni. (hegyi)

Előkerült néhány történelminek nevezhető felvétel, amit a Hegyi pedellus forgatott 2008. május 26-án a Kultiplexben. Ez volt az utolsó Szőke rádiózik ebből a stúdióból.

Hegyi amíg Szőke a műsorát készítette a Tilosban, a kis kamerával kiment és felvette az épületet és a belsőket is, hogy megmutassa, milyen volt a Kultiplex, és azon belül is a Tilos rádió stúdiója. A május 19-i adás volt az utolsó ebből az épületből Szőkééknek. Láthatjátok az előteret, a grafittiket, a kerthelyiséget is és hallhatjátok, amit a Szőke-adásból a külvilág is hallhat.

A kerthelyiségből bejövünk, megnézzük a vécét is, ami nagyon retro, aztán a stúdió előterét, ahonnan épp Eliot lép ki és megy haza, ő a Szőke rádiózik műsor előtti csapatot erősíti.

Az előtérből a pihenőszoba felé megyünk, DJ Sztyepp is ott van, láthatjátok a hűtőt, a mikrót, a plakátokat, aztán a stúdió melletti vezárlőhelyiségbe is benézünk és onnan pedig az üvegfalon túlra, ahol Szőke épp rádiózik.

Nagyon szép órák jelzik az időt, de tovább megyünk és megnézzük az optoakusztikus látogatójelzőt. Aztán bemegyünk az adásba, a stúdióba Szőkéhez.

Zalatnay Cini dedikált plakát relikviája, a vendég asztal, és a keverőpult is látszik, közben Szőke énekel, pakolja a lemezeket. Hát, ez volt a Tilos a Kinizsi utcában.

Tübi gazdájának szerelme is egy igazi férfi. Míg elutazott, kölcsönadta a lakáskáját. A hűtőben kaja, törölköző kikészítve, csend, rend, tisztaság, nyugalom. A könyvespolcon egy új kiadású Obádovics: Matematika és egy Algoritmusok című könyv.

Jó ez a macis játék, nekem ez tetszik. A maci az egy fontos dolog, nagy kérdés, hogy bevállalja-e az ember a macit, már ha férfi és ez ugyanolyan kérdés, mint az, hogy sírhat-e a férfi egy érzékenyebb filmen. Szerintem igen, úgyhogy hajrá. Azt a dobozt a radiátorról érdemes lett volna elpakolni. De ami még fontosabb észrevétel, hogy ahogy az egész alakos képednél is, itt is egy inverz helyzetet hoztál létre a fényekkel, épp a főszereplő lesz az, ami a legsötétebb, árnyékban (vagy mint az előző képnél, ellenfényben) van. Az ember meg már csak olyan, hogy egyrészt ami világos, azt közelebbinek, nagyobbnak érzi, de egyben fontosabbnak is. Érdemes erre figyelni. (hegyi)

Az előző képed, az elszáradt fás nekem jobban tetszik, talán azért, mert itt ez a fa, amit most látok, elég vaskos és elég drabálisan ketté választja az egészet és ettől valahogyan nem jön működésbe a kompozíció. Nem tudom, hogy miért pont ezt a fatörzset kellett megörökíteni, a miért-et nem értem. (hegyi)

Ha már a jobb oldalon hozzáér a fa a képkeret széléhez, akkor szerintem ez követhető lenne a kép bal oldalán is, ennyi beleférhet, bár inkább azt mondom, hogy ott a jobb oldalon több teret kellene hagyni, hogy ne birizgálja a kép határát ez az ág, olyan furcsa érzés van ettől bennem, de ez az egyetlen olyan dolog, amit fel tudok vetni, mint kétség a képpel kapcsolatban. Mert egyébként egy nagyon határozott elgondolásnak egy nagyon szép megvalósítása, tökéletesen rendben van, ahogyan a felhőkel össze van passzítva, nagyon jól ritmizál, tulajdonképpen a felhők egészítik ki azt a hiányzó lombkoronát, ami ennél a fánál megjelenne, úgyhogy nagyon örülök ennek a képnek, ez egy szép megoldás. Amivel még esetleg kellett volna valamit kezdeni, hogy ott a fűben jobbra lent ott van egy ilyen csomó, lehet, hogy az a kaszálásnál maradt ott, nem tudom, de azt lehet, hogy kirugdostam volna onnan vagy ellapítom, hogy ne legyen ott. (hegyi)

Amit rögtön tudok mondani, az az, hogy a kép tetejéből egy másfél-két ujjnyit simán lehet vágni, nekem elég lenne az is, hogy ha csak két elem lenne mutatva ebből, hogy hogyan végződik a kerítés elem, akkor jobban tudnék koncentrálni erre a papírra. Egyébként nagyon erős a szociója ennek az elázott A4-es üzenetnek, maga a szöveg is tényleg annyira nem evilágról való, hogy fantasztikus atmoszférája van, még a kis ábrázolásnak is, hogy tudjuk, hogy mit kell otthon keresni, ha el akarjuk vinni, nehogy véletlenül zsebkendőt vigyünk. Maga az üzenet az abszolút rendben volna, de a vágás szerintem megfontolandó. (hegyi)

Az célszerű lenne, ha a képek címénél valami megkülönböztetést tennénk akkor, hogyha ugyanaz a helyszín, itt például egy 2-es szám sokat segítene, hogy ne ugyanazzal a címmel kerüljenek feltöltésre a képek - ez egy technikai megjegyzés. A helyszín már izgalmasabb, mint az előző képnél, az jó, hogy van előterünk, középterünk és hátterünk, de most az élesség megválasztásával, hogy hol van a mélységélességnek az éles pontja, hoztál egy döntést, hogy ezt ide előre élesítetted be és ez a döntés nem biztos, hogy értelmezhető vagy nem biztos, hogy optimális. Beleveszik minden a háttérbe. Ezt azért mondom, mert ez egy rontott képnek hat ezáltal. A döntés a te kezedben van, ha téged ez a dombság érdekelt, akkor azt tessék élesre venni, amennyiben ez izgalmas, azért itt nekem vannak kérdéseim, hogy ez mennyiben egyedi, de most ez így ebben a formában nem működik. Vagy tessék beleguggolni rendesen a fűbe és felemelni az egészet arra a szintre, hogy az égnél, a kép határánál érjenek ezek véget, és akkor már indokolt lehet az, hogy miért nem a háttér az éles. (hegyi)

Az, amit meglátsz az egyelőre még ezeknél a tájképeidnél is, de ezt elmondhatom az utcaképeidre is, sok esetben belül marad a szubjektív érzelmi világon, amit te megéltél, de ez nem jön át a képre, nem objektivizálódik és így nem válik a nézőnek is elérhetővé. Ahhoz, hogy ez hatásos legyen, hogy ütős legyen, ahhoz olyan helyszíneket kell találni, amik egyediek. Azért mondtam ide az utcaképeidet, mert ott is több esetben előfordul, hogy valami olyan helyszínt választasz, ami nem elég jellegzetes, és ha a történés sem az, amit rögzítesz, akkor nincs kép. Itt most ez a bokros-fás-susnyás rész ez bárhol lehetne. Ha valamennyivel kijjebb mégy ebből, és csak keretezésre használod ezt az egészet, akkor lehet, hogy ott a domboknál valami történne és valamit felismerhetnénk, és egy újabb tér nyílna, de most annyira benne maradtunk itt a sötétben, hogy annak kellene elvinnie esztétikailag az egészet a vállán, ami ezekkel a sziluettekkel, ezekkel a rajzolatokkal létrejön a fák leveleivel és ágaival, de ez itt most nem vált érdekessé. A közepén talán egy kicsit igen, de a széle felé ez elgyengül. Keresni kell az egyedit és ebben ez most nem található meg. (hegyi)

A leleményesség számomra még a szocialista időkből hoz emlékeket, mert ott volt az jellemző, hogy a gyárból mindenféle hulladékokat hazavittek az emberek, és abból kerítéseket eszkábáltak, különböző présgépek által kiszabdalt lemezekből, vasdarabokból, szerelvényekből alakítottak aztán a maguk képére ilyen objektumokat. Az, hogy mi visz valakit arra, hogy ezt betonból is meg tudja csinálni, azt nem nagyon értem. Amúgy ez a formavilág ez egy picit a pop-artra is hajaz, a Kőbánya-Kispest metróállomás volt hasonló műanyag elemekkel megoldva, vagy mondhatom a Sugár üzletközpontot is a régi időkből. Elég érdekesek voltak azok a helyzetek, mert akkor ez nagyon modernek tűnt, ilyen épület volt még a Petőfi Csarnok, de dizájnban hozzátehetem a Saci gyerekszobabútort is, ezek a körök, ezek a színek, ez a villódzás, ez a diszkóhangulat ez volt ott jelen. Nyilvánvaló ez betonból másképpen működik, de a világ az abszolút egyben van, amit itt mutatsz. (hegyi)

Ezt a képet értelmezésképpen töltötted fel az egyik 365-ös képed mellé és ilyen értelemben köszönet érte és jól is működik, sőt még azt is mondhatom, hogy a figura is jól van elhelyezve a kutyával, talán annyit érdemes lett volna megvárni, hogy a kutya ebből a szagolásból felszegje a fejét, mert akkor jobban értető lenne az ő formája. (hegyi)

Nagyon szeretem ezt a képedet, van benned egy adag földöntúli őrület, ez kiemeli az átlagból. Kicsit elmentünk vörösbe, úgy néz ki, mintha a szél kifújta volna a szemedet, lehet, hogy így is történt, ott a testszíneknél nem vagyunk teljesen rendben, de még ezt is el tudom fogadni, mert maga a gesztus rendben van, a kéz rendben van, szóval az egész hanyattfekvős dolog rendben van. Köszönöm. (hegyi)

Könnyebb beszélni róla, mint megcsinálni, ezzel én tisztában vagyok ennél a képnél, valahogy az a bajom, ami sok esetben előfordul, amikor nagyon belemegyünk a belső mechanikájába, működésébe, logikájába, érzelmeibe, hogy elfeledkezünk róla, hogy nem biztos, hogy a néző tudja, hogy miről van szó. Ezt valahogyan létrehoztad, hogy egy pezsgőtablettát beledobtál a pohár vízbe, vagy hogyan történt, nem tudom, de valahol ez megtörténik, de ahhoz, hogy ez önmagában értelmezhető legyen, mint kép, hogy ne merüljön fel kérdés, hogy az absztrakciója működjön, ahhoz az kellene, hogy például a képet fekvőben megvágod, van egy vízszintes világosabb vonal, az fölött fogod és levágod a francba, mert akkor olyan, mintha egy városkép lenne. Akkor már van egy absztrahálás, de így most ez nem történik meg. Nem ártana ebből többet kapnom ahhoz, hogy tudjam, hogy ez micsoda, érted, hogy mi a baj, most valahogyan a kettő között maradtunk. (hegyi)

Bár nem ezzel gurítottad életed legnagyobb gurítását, de ez egy szép, nyugodt kép, abszolút működik a fénye, a ritmusa, a világítása, szép, hogy megvannak az élei is a fényeknek, szóval ezt köszönöm, nekem ez így rendben van. (hegyi)

Vonat ablakából.

Érzem a repülést, érzem a suhanást, ez tök jó, csak azt nem tudom, hogy vonaton vagyok vagy autóban vagy hol vagyok, lehet, hogy ezt a hol vagyok-ot érdemes lenne valahogyan érzékeltetni. Viszont irigylem a sebességet. (hegyi)

Nem tudom. Megint egy olyan kép, amit nem értek. Az ember, amikor sokat ül autóban, egy idő után elkezd unatkozni, főleg, ha ez a napi rutin, ez az állapot az, aminél nagyon óvatosnak kell lenni, különben tényleg elkezdünk badarságokat fotózni. (hegyi)