Szorgalmi

Voltam én is futóversenyen, természetesen nem én futottam, de drukkolni voltam már, és bevallom férfiasan, hogy nem nagyon értelmezni ezt a lelkiállapotot, hogy mi visz rá embereket arra, hogy mindenféle cél nélkül fussanak. Nekem ez olyan, mint önmagammal sakkozni. A kép az beszédes, látom a főszereplőt, látom, hogy nem egyedül futott, az is látható, hogy valami érmet is kapott, talán arany vagy bronz, ezt most nem nagyon akarom találgatni, de a lényeg az, hogy elmond sok mindent a kép, az is látszik, hogy ő azért ki is fáradt, én azt gondolom, hogy ebben minden benne van, de ezt fekvőben kellett volna megcsinálnod. Akkor többet kapunk a környezetből, a helyszínből, ez az egy, amit hozzá tudok tenni, hogy én nem ragaszkodom az álló formához és nektek is azt javaslom, hogy gondoljátok ezt át, hogy álló formát használunk olyan esetekben, amikor a képhez hozzáadhatna, ha látnánk is azt a miliőt, amiben zajlik. (hegyi)

A feladat értelmében ez most nem nagyon érthető, hogy mi a lényeg. A lényeg az, hogy van egy fa, tehát a természet, a lényeg az, hogy ennek árnyéka van, tehát a pihenés, a lényeg az úton levés, és ez a kis út akar erre utalni, tehát ezzel nem vagyok teljesen tisztában és ezért nem tudom eldönteni, hogy mi az, amiért ezt fényképezted. Ezt úgy értsd, hogy nagyon attraktív ez a fa, az időpont, amikor ezt fényképezed az annyira nem optimális, ezzel azért vártam volna, hogy egy kicsit több fény legyen, nagyon be van bukva ez az egész, gyönyörű lenne, ha egy kicsit lejjebbről lenne megfotózva, gondolom, az ágai nagyon szépen mutatnának, most pont a jellegét veszti el, nem nagyon tudom, hogy mi a magyarázat, úgyhogy várnék tőled erre valamit. (hegyi)

Ha jól látom, egy temetőben vagyunk, egy látogatót látunk, és azt is értem, hogy miért fogott meg téged ez a fényjáték. A vágással nem tudok egyetérteni, mert a karoknál olyan erősen vágtál, annyira közel mentünk ehhez a szereplőhöz, hogy az az intimitás, ami egy temetőhöz kell, az elveszett. Ha tágabb lenne, és többet kapnánk a képből, talán a két összekulcsolt kezet, vagy az ölbe ejtett kezet, vagy virágot/kapát tartó kezet, akkor már meglenne a történet is hozzá. (hegyi)

Jó ez a hármas osztása a képnek. Volt már pár olyan képed, aminél kritizáltam azt, hogy miért van elosztva a kép kétfelé egy oszloppal vagy egy fával, most itt ez három felé lett osztva, de ez itt most jó. Érdekes, hogy ez a fajta osztás sokkal közelebb áll a fotografálás világához, és a képi világhoz, mintha ha csak úgy ketté osztom a képet, mert ez egy triptichon, és ez a triptichon ebben a formában nagyon izgalmas, hogy van egy főszereplőnk, van egy feljebb csúszott valami, és van egy ilyen már a vége főcím utáni állapotunk. Nagyon szeretem ezt a képet, és most mondom, Feri, hogy jó lenne, hogyha a 365 mellett a leckékre is jutna energiátok, és akkor ez még akár csillagokat is érhetne, de abban állapodtunk meg, hogy a szorgalmi az nem kap csillagot. (hegyi)

A hajléktalan férfi a vasárnapi ételosztáson volt a vendégünk. Megkért, hogy fényképezzem le. A fényviszonyok messze voltak az ideálistól, de nem mondtam nemet.

Elolvastam a leiratot, hogy értelmezni tudjam azt, amit a képen látok, és a leirat nagyjából magyarázza a helyzetet, bár én azt gondolom, hogy itt túl sok minden mást nem kellett volna tenned, csak azt mondani neki, hogy egy negyed fordulatot még forduljon el, és így szembe fordítani valamelyest. Beforgatni a fény felé, és akkor plasztikusan ábrázolódna az arc, és kevésbé lenne a tekintet árnyékban, akkor a nyakon azok az inak és az erek is másképpen tudnak mutatkozni. Egy ilyen ad hoc dolognál is, ha te elkezdesz a kameráddal mozogni, akkor ő már követni fog téged, főleg, ha ő kért meg téged, akkor nyugodtan mondd neki, hogy hová álljon. (hegyi)

A rádiós kerti parti azon pillanata, amikor Aureliano is csatlakozik a csoporthoz. A képen Feri, Zsuzsa, Bence, Jóska, Au, Zoé, Andi és Mó.

kilencvennyol, kilencvenkilenc, száz, aki bújt, aki nem...

Tulajdonképpen a feladat érthető volt, és tulajdonképpen erre ez a megoldás is valamennyire értelmezhető, hiszen amikor bújócskáztunk, akkor általában egy fának a törzséhez tettük oda a fejünket, a kevésbé stréberek lazán, akik nagyon jól akartak szerepelni, azok a kezükkel is eltakarták a kilátást. Persze ez a képen nincs rajta. Ez is az egyik bajom, hogy közel megyünk a fához, a fának a törzséhez, de nem látom, nem érzem, ha nem tudnám, hogy mi a kifejezett lecke, akkor nem nagyon tudnám értelmezni, márpedig anélkül is kéne tudnia a képnek ezt közölni. Nekem ez most hiányzik a képről, hogy értelmezhető legyen, hogy a bújócskának melyik részéről beszélünk, duma nélkül is. Hogy ezt úgy oldod meg, hogy megkérsz valakit, hogy álljon oda vagy úgy oldod meg, hogy árnyékot vetsz a fa törzsére, ezt nem tudom, több megoldás is létezik, de azt neked kell megkeresned, mert ez a te ötleted. (hegyi)

Hát itt van ennek a napraforgó csokornak a teteje is, a két képből össze lehetne rakni egyet, mert itt meg az alját vágtad el kegyetlenül, fönt levegőt hagysz, teret hagysz, alul meg legalább egy három ujjnyi hiányzik ahhoz, hogy be legyen fejezve. Olyan mintha darabokból akarnád összelegozni a képet. Most már a fátyolról nem beszélek, azt elég sokszor elmondtam, de itt is ez a problémám, hogy nincs meg az egésznek a kompozíciós stabilitása. (hegyi)

Ugyanaz a helyzet, megint megkapjuk ezt a fátyolt, a feketék nincsenek meg. Ennek az a baja, hogy én itt dörzsölöm a szememet, hogy most én látok rosszul vagy mi van, tehát fáraszt. A másik problémám az, hogy kompozícióban nincs megoldva, ad hoc jelleggel elkészült egy kép rózsákról, de nem nagyon értem, hogy miért innen, a fő motívum ki van nyomva a bal oldalra, valami értelmező háttér van nagyjából középen, de a jobb oldal üres. Ráadásul azokat a pókhálószálakat, ha már ezt a finomkodást bevezetted a tónusokkal, levettem volna. Ez most egy ilyen talált kép kategória. (hegyi)

Egy átlagos ucasarki névtábla

Ennél a képnél azt veszem észre, hogy mindazonáltal, hogy tényleg van egy kékes behatása a falnak, de most elvitt téged és gyanítom, hogy az a kő ennyire nem kék, hanem kapott az egész egy ilyen kék löketet, és ha ez egy picit visszább van hozva, akkor a kő természetesebb, és megmarad egy arányrendszer, nem lesz az egészen ez a kék fátyol, és ez is lehet az oka annak, hogy túl van szaturálva a kép. A másik dolog, amit észrevettem, hogy a kép felső részére nincs igazán szükségem, az a fekete sáv, ami ott van, nem is értem, hogy minek hagytad benne, az biztos, hogy én ott vágnék. És egy picit sötétek is vagyunk. (hegyi)

Errefele ritka a házszám.

Azt írja Gábor a leiratban, hogy a kép jelentősége abban rejlik, hogy nincsenek házszámok arrafelé és tényleg keresem és nincs, de nekem most megint az a kérdés, hogy vajon jó helyet választott-e a fotós magának ahhoz, hogy ezt a képet elkészítse? Hasonló a problémám, mint amikor lefényképezted azt a két cigarettázós szobrot ott a kocsma előtt, hogy a kép egyik oldalán van információ, a másik oldalán lényegesen kevesebb, és ettől az egész kép felborul. Ráadásul itt is ugyanaz az oldal kap több súlyt, mint annál a képnél, a kép bal oldala az, ami lényegesen erősebb, a jobb oldala ehhez képest kevésbé fontos. Na most ez nagyon egyszerűen megoldható, ha te pont ezt a két ajtót akarod lefényképezni, mert át kell menni a másik oldalra, vagy inkább szemből fotózni, és akkor sokkal jobban ki is jön a két ajtó közötti különbség. Innen oldalról fotózva ez még jobban rá, hogy a kettő között tömegében, díszítettségében, formáiban mekkora nagy differencia van. Erre szerintem érdemes odafigyelni. (hegyi)

Nem is gondoltam, hogy a népligetben vannak mókusok! :O

Bevallom, én sem gondoltam, hogy vannak a Ligetben mókusok, engem is meglep ez a kép ebben az értelemben, viszont ami a problémám az az, hogy jellemzően a képeidnek a nagy részénél azt veszem észre, hogy túl vannak szaturálva a képek. Magyarán túl rikítóak a színek. Valószínű, hogy ez valami fényképezőgép beállítási hiba lehet, a menüben érdemes lenne megnézni, hogy lehet-e ezen módosítani, vagy finomítani, a természetes beállítások mindig hosszabb ideig elviselhetőek. Most például a zöldek annyira elmentek neonzöldbe, de a mókusnak a színei is eléggé furcsa színűek, hogy egyszer csak nem fogom elhinni azt, amit látok. Volt valami esküvői képed, vagy társaságról, és ott is a ruhák, minden, az egész annyira harsány volt. Nyugodj meg, akkor is átjönnek a színek, ha nem kiabálnak, nem üvöltenek. Én még azt is meg szoktam tenni az utómunkánál, hogy egy 10-15%-kal még visszább is veszem a színek szaturációját, hogy könnyebben elviselhető legyen, ne égesse ki a szemem, ne üvöltsön az egész. Ehhez a képhez most azt tudom hozzátenni, hogy a színekkel kell finomabban bánni. (hegyi)

Ezt nem mertem a 365-be kuldeni. Egyreszt mert nem pontosan ugy sikerult, ahogy a helyszinen elkepzeltem, masreszt pedig fogalmam sincs, hogy jelent-e masnak barmit, vagy csak nekem.

Azt kérdezi Csaba a leiratban, hogy jelent-e ez valamit másnak is, vagy csak neki. Akkor jelenthetne, ha ennek tisztázottak lennének a fényviszonyai. Olyan, mint egy vízfelület, és valószínű arról is van szó, hogy ez valami eső utáni helyzet, ezek a levelek lebegnek valaminek a tetején, de ezt határozottabbá kellene tenni, hogy értelmezni tudjam. Másrészt nem nagyon értem azokat a belógásokat, amik vannak. Alul van egy ilyen fél íves valami, a jobb és bal felső saroknál is van valami, de nem tudom, hogy micsoda, és ha nem tudom értelmezni, az azért bajos, mert te engem, mint nézőt elengedsz, hogy kószáljak a fenébe a képen, és saját magam próbáljak magamnak mankókat keresni, de ezt a képnek kell megoldania. Igen, jelentene valamit akkor, ha a dolog határozottabban lenne megcsinálva. Most ebben érzek egy bizonytalanságot, hogy megcsináljam-e képnek, beküldjem-e a Látszótérre, hogy akkor mit s hogy csináljak. Ebben a bizonytalankodásban az is benne van, hogy ez át fog jönni a képedre. Magadnak el kell döntened, hogy mit akarsz, tessék megcsinálni, nem kell törődni a veszteségekkel, azzal sem, hogy mit fog, vagy mit nem fog mondani, az a lényeg, hogy te tudd, hogy mit akarsz. Ebben úgy érzem, hogy te magad sem tudtad, hogy mit akarsz. (hegyi)

Szabadgyakorlat, nem nagyon tudtam leckébe sorolni, talán tárgy lenne, mert csendéletnek kevés talán. Láthatóan utómunkált kép, bár törekedtem a kevés filterre, inkább csak pasztelesítés történt.

János, az a helyzet, hogy ez egy esetleges kép. Nagyon esetleges, hogy hol vágtál. Szűkek is vagyunk, mert belevágtál fent, ugyanakkor oldalirányban nagyvonalú voltál. Azt gondolom, hogy ez a kép akkor mutatna igazán jól, ha úgy állítod be, hogy fent se kelljen ennyit vágnod. Nem is nagyon értem, hogy miért van ennyi vágva ebből a képből. Valószínű, hogy valami ott a háttérben volt, ami zavaró tényező volt, de akkor miért nem lehet azt a vázát oda letenni, ahol igazán jól mutat. Szerintem, még egy öt-tíz percet ráfordítasz arra, hogy megkeresd a helyet, és akkor nem kell ezt a vágást így megmutatnod. A másik problémám az, hogy alkalmazol egyfajta fátyolt a képeiden, amivel nem értek egyet. Azt is mondhatnom, hogy már nálad is kezd ez modoros lenni. Akkor kell ezt használni, ha hangulatban hozzáad, de egy ilyen közeli felvételnél erről nincsen szó. Annyira nem extra maga ez a virág kompozíció, ami indokolná azt, hogy ez ennyire kigyengüljön. Amit te a leiratban pasztellesítésnek írsz, az a gyakorlatban gyengítés. Én nem az utómunka ellen vagyok, hanem az ellen, hogy ha ezt egy kaptafára kezdjük el alkalmazni. (hegyi)

A Liffey vize. Apálykor a tenger felé folyik, dagálykor meg vissza. És fókát láttam benne. Egy francos fókát.

Az a baj Gábor, hogy nem tudok megint elmenni amellett, hogy slendrián vagy a vízszinteseket illetően. És ezt azért sajnálom, mert ez nálad úgy tűnik, hogy egy fontos lépésnek a kihagyása. Elfogadom azt, hogy exponáláskor ezt nem tudod kézben tartani, bár a fényképezőgépek nagy részénél be lehet kapcsolni segítségként egy rácsvonalat, de bevallom, engem is zavar ez a rácsozás exponáláskor. Ha nem megy, hogy az exponálás idején küszöböld ki a dőléseket, vagy elfordulásokat, akkor ezt az utómunkánál meg kell tenni. Nyilván ez már veszteséggel fog járni, mert az elforgatás ebben az esetben levág a képből, de akár mondjuk ennél a képnél ez nem okozna problémát, mert nem nagyon sokról van szó, ez itt fél fok, vagy hét tized fok, amit el kellene forgatni, de e nélkül engem ez zavar. Nem nekem kell, hogy megdelelj, de ezt a többi néződ is érezni fogja, ha nem is tudja megmondani, hogy mi a baja. A képszerkesztőben bekapcsolhatóak segítő vonalak, le lehet kontrollálni. Itt a híd két oldalát kell megnézd, akkor az ár kiadja a vízszintest. Nem egy ördöngősség. A kép úgy nincs kész, ahogy lefotóztad, ezt szeretném a fejedbe verni. A másik problémám szintén az utómunkával kapcsolatos. Érthető és elfogadható, hogy nagy a tónuskülönbség a felhők és a vízfelszín között. Ezt a kettőt közelebb kell egymáshoz hozni. Nagyon nem a HDR-re gondolok, nem szeretem a HDR-t. Arra gondolok, hogy valamennyit világosítani kell azon a folton, ami a vízfelszín, és ha nem is sötétíteni, de valamennyit kontrasztosítani kell, kicsit hátrébb kell vinni azt, ami az égen történik. E nélkül ez a kép egy nyers kép marad. A másik kérdés a képarányé. Nincs indoka annak, hogy ez miért ilyen képarányban készült el. Próbál meg megmaradni a 3:2 képaránynál. Jót fog tenni a komponálásodnak, mert itt most valahol a kettő között vagyunk, nincs eldöntve az, hogy milyen fontossági sorrendet állítottál be, hogy mi a fontosabb, vagy az ég vagy a víz, márpedig ezt a döntést nem bízhatod a néződre. Ez ugyanis szintén ahhoz tartozik hozzá, hogy mikor van egy kép kész. Akkor van kész, ha ezeket a kérdéseket magadban már lerendezted. Ha ezeket kienged a kezedből, akkor az bizonytalanságérzetet kelt. Azt nem mondom, hogy ismételd meg, mert valószínű, hogy ez az időjárási helyzet már nem áll elő most, de érdemes erre figyelni. Annál is inkább, mert ha megnézed a kép jobb szélét, ott valami fekete csík is belóg. Ezekre figyelj oda Gábor, legyél igényes. (hegyi)