Szorgalmi

A Liffey vize. Apálykor a tenger felé folyik, dagálykor meg vissza. És fókát láttam benne. Egy francos fókát.

Az a baj Gábor, hogy nem tudok megint elmenni amellett, hogy slendrián vagy a vízszinteseket illetően. És ezt azért sajnálom, mert ez nálad úgy tűnik, hogy egy fontos lépésnek a kihagyása. Elfogadom azt, hogy exponáláskor ezt nem tudod kézben tartani, bár a fényképezőgépek nagy részénél be lehet kapcsolni segítségként egy rácsvonalat, de bevallom, engem is zavar ez a rácsozás exponáláskor. Ha nem megy, hogy az exponálás idején küszöböld ki a dőléseket, vagy elfordulásokat, akkor ezt az utómunkánál meg kell tenni. Nyilván ez már veszteséggel fog járni, mert az elforgatás ebben az esetben levág a képből, de akár mondjuk ennél a képnél ez nem okozna problémát, mert nem nagyon sokról van szó, ez itt fél fok, vagy hét tized fok, amit el kellene forgatni, de e nélkül engem ez zavar. Nem nekem kell, hogy megdelelj, de ezt a többi néződ is érezni fogja, ha nem is tudja megmondani, hogy mi a baja. A képszerkesztőben bekapcsolhatóak segítő vonalak, le lehet kontrollálni. Itt a híd két oldalát kell megnézd, akkor az ár kiadja a vízszintest. Nem egy ördöngősség. A kép úgy nincs kész, ahogy lefotóztad, ezt szeretném a fejedbe verni. A másik problémám szintén az utómunkával kapcsolatos. Érthető és elfogadható, hogy nagy a tónuskülönbség a felhők és a vízfelszín között. Ezt a kettőt közelebb kell egymáshoz hozni. Nagyon nem a HDR-re gondolok, nem szeretem a HDR-t. Arra gondolok, hogy valamennyit világosítani kell azon a folton, ami a vízfelszín, és ha nem is sötétíteni, de valamennyit kontrasztosítani kell, kicsit hátrébb kell vinni azt, ami az égen történik. E nélkül ez a kép egy nyers kép marad. A másik kérdés a képarányé. Nincs indoka annak, hogy ez miért ilyen képarányban készült el. Próbál meg megmaradni a 3:2 képaránynál. Jót fog tenni a komponálásodnak, mert itt most valahol a kettő között vagyunk, nincs eldöntve az, hogy milyen fontossági sorrendet állítottál be, hogy mi a fontosabb, vagy az ég vagy a víz, márpedig ezt a döntést nem bízhatod a néződre. Ez ugyanis szintén ahhoz tartozik hozzá, hogy mikor van egy kép kész. Akkor van kész, ha ezeket a kérdéseket magadban már lerendezted. Ha ezeket kienged a kezedből, akkor az bizonytalanságérzetet kelt. Azt nem mondom, hogy ismételd meg, mert valószínű, hogy ez az időjárási helyzet már nem áll elő most, de érdemes erre figyelni. Annál is inkább, mert ha megnézed a kép jobb szélét, ott valami fekete csík is belóg. Ezekre figyelj oda Gábor, legyél igényes. (hegyi)

Beszéltünk mi erről a képről korábban, hogy kéne egy ismétlés, és nem fogom azt mondani, hogy még ismételj, mert ezzel sem vagyok tökéletesen kibékülve. Inkább azt mondom, hogy érdemes ezt, mint megfigyelés, eltenni jövőre, és ha eszedbe jut, akkor esetleg dolgozni vele. Ami itt kérdés, az nem csak erre a képre vonatkozik, hanem minden olyan képre, ahol tükröződés van jelen, hogy azt tudni kell, hogy a tükröződés jó pár értékkel kevésbé kontrasztosabb, és tónusgazdag, mint a valóság. Tehát határozottabb eszközökkel kel dolgozni akkor, ha a tükröződést is képalkotó elemként akarjuk használni. Több fény kell rá, és ez most itt ennél a képnél főképp az arcra igaz, hogy hiányzik nekem, hogy felismerhetőek legyenek az arcvonások. Valamennyit utómunkával lehet ezen segíteni, de lehet, hogy egy lámpa azért többet megold, vagy akár egy tükör. Az előző megoldásnál mindenféleképpen jobb lett, úgyhogy csak azt tudom mondani, amit az elemzés elején, hogy térjünk erre vissza jövőre. (hegyi)

Tanulmány ez, ennek jó is a ké p, de az, hogy a valószínű rossz fényviszonyokat az utómunkában forgattad át, az valami fura világot hozott létre. Hogy pontosan mit húztál túl, nem tudom megmondani, több módon is elérhető ez a néhol inverzbe fordulás, de érdemes visszagondolni a metódusra, és ezt a későbbiekben kiküszöbölni. (hegyi)

Az, hogy ez múzeum, az nem annyira nagyon van meg, de az biztos, hogy a megfigyelés jó. Három réteget kapunk, az első réteg maga a valós helyzet ezzel a két figurával, az egyik valamit néz, a másik áthalad a képen, bemozdulva van jelen, de érzékelhető, hogy az is egy személy, aztán van egy második réteg a hirdetőoszloppal és aztán van egy harmadik réteg ezzel a vetített képpel. Mind a három jól értelmezhető és még el is válik egymástól, egyetlenegy problémám van, hogy nincs a képen egy biztos pont, mert beráztad a kamerát. Tudom, egy épületbelsőben, főleg, ha az egy múzeum, viszonylag kevés a fény, ennek technikai okai vannak, nem akarják, hogy a nap károsítsa, hogy kiszívják az UV sugarak, ezért árnyékolnak, de mégiscsak azt gondolom, hogy jó lett volna, ha a rossz fényviszonyokhoz képest is valamin megtámasztod a kezedet. Ez a bemozdulás ezt a három réteget így kevésbé teszi anyagszerűvé, de amit láttál és maga a megfigyelés az egy fontos dolog és annak nagyon örülök. (hegyi)

A 365-be bekerült egy álom, én ott arról mondtam valamit, egészen konkrétan emlékszem, hogy a nadrágról beszéltem, hogy ha már álom, akkor az a fajta konkrétság, ami a nadrágban jelenik meg, az elvisz engem az álomból, mint élményből. Tehát az álomszerűséget jobban tudja sugallni az, ha nincsenek konkrét ruhadarabok, és erre küldte Feri ezt a képet javításként. Most túl távol kerültünk ettől az egésztől, mintha azon az előző képen lett volna egy kicsit a pocakból és a felsőtestből, most ebből a képből ezt hiányolom, két kis cingár lábika nagyon külön áll a szék karfájától. Ha jól emlékszem, akkor valami olyan volt az, hogy kitántorgok és megkapaszkodom a székben, de most pont ez a kapaszkodás élmény, az összetartozás ezzel a formával nincs meg, ráadásul tegyük hozzá azt, hogy a felső íves formához még passzolna is a pocak, tehát nem mondanék le a lábakról, egy pocak önmagában lehet, hogy kevés, nem tudom, érdemes lehet kipróbálni, de valamit még adnék a testből és nem azért mondom, hogy ezzel téged belekényszerítselek egy feladat újbóli és újbóli és újbóli megismétlésébe, de azért ha neked is belefér, akkor örömmel veszem, ha még ezzel dolgozol. (hegyi)

Nagyon kedvelem ezt a képet, olyan, mintha valami repülő tárgy lenne, annak valami részlete, barlangszerű élmény, építészetileg ez egy fantasztikus megoldás, finoman van ábrázolva, érzékeltetve. De ebből a nagyon szélesvásznú, a 16:9-esnél is szélesebb formátumból mozgatnám ki, vagy változtatnék ezen, a 3:2-es arányhoz ragaszkodnék. Ezek a szélesre vágott képek idegenül hatnak, szinte lehetetlen erre jól komponálni. Az ívek talán még szebben futnának ki, még dinamikusabbak, még robbanásszerűbbek, még organikusabbak tudnának maradni - és abban látom most ennek az akadályát, hogy nagyon vékonyra lett ez vágva. (hegyi)

Ez egy olyan szoborcsoportról készült kép, aminél két eset lehetséges. Vagy közelebb mégy, és akkor tényleg megmutatod hátulról a szobrot, ahonnan kevesebben nézik, vagy magából a csoportból többet adsz. Most a kettő között vagyunk félúton. (hegyi)

Azt hiszem, hogy ez Vasarely lova és amennyiben ez így van, akkor valószínűleg a turiszt arra vonatkozhat, hogy ez egy Vasarely kiállítás lehetett és a turisták kedvéért még ilyen árnyékolók is be van vetve, ami tök jó és ezért is tetszik ez a dolog, hogy mennyire egyszerű ötletből megoldható egy ilyen, hogy valamennyire szűrjön a fényen. Az jut eszembe erről, nem tudva, hogy milyen színűek voltak, hogyha nem nagyon cseszi el a fényviszonyokat, akkor ezek a leplek úgy működnek, ahogyan a napfényműtermek működtek régen, hogy adnak egy szórt fényt, tudod, amiben gyönyörűen lehet dolgozni portrékkal, tárgyakkal. Ez azért is jó, mert kinyújtja azt az időintervallumot, amikor fotózhatsz és nem lesz nagyon kopogós az árnyék. De ez most csak egy ilyen kis technikai kitérő izé volt. A kép maga az tetszik, szeretném tudni, hogy hol készült. (hegyi)

Van ennek egy ilyen perzselő-sercegő hangulata és ez nagyon tetszik és ez kell, a vízszintes is kell, mert most egy kicsit ferdék vagyunk. Értem én ám, hogy a háttér az eleve egy ilyen körív és abból egy szelet az ferdének fog mutatni, de ezt valahogy vissza kell hozni és ellene dolgozik még ennek az egésznek az a sötét rész ott a bal oldalon, ezért mindenféleképpen érdemes lett volna forgatni, körülbelül egy fokról beszélünk, nem többről, hogy ez egyensúlyba kerüljön, egyébként oké. Még valamit: a 4:3-as vagy 3:2.es arány nem véletlen, ez a panorámához közelítő vágás szűk, inkább filmes, mint fotós megközelítés, én fenn is és lenn is bírnám még, hogy több legyen. (hegyi)

"Pater and Ned" már húsz éve tanakodnak, hogy még ezt a cigit elszívják és aztán vagy vissza kéne menni a kocsmába, vagy haza az asszonyhoz, de még nem jutottak dülőre. én meg három hónapja kerülgetem a szobrot, hogy hogy kellene lefotózni (nyilván elölről) de macerás a háttér meg a fényviszonyok. Eddig nem jutott eszembe megcsinálni hátulról. Köszönöm.

Igen, ez egy érdekes feladat volt és persze félre lehet érteni vagy értelmezni, ha az ember akarja. A kompozíciódat nem értem, most minden el van rendezve oda bal oldalra, a jobb oldalon semmi nem történik, húzódik lefelé bal oldalra. Ez nekem egy rejtély, hogy hogyan lehet így komponálni. Szürkék is vagyunk egy picit - nyilvánvaló, hogy miért vagyunk szürkék, mert akartad, hogy lássuk a szobornak a struktúráját, de ha más időpontban fotózod, amennyiben ez a szobor fontos, akkor ez a probléma valószínű megoldódik. Szóval érdekes, érdekes, de ahhoz nem elég érdekes, Gábor, mert összezsúfoltál mindent, hogy ez jól tudjon működni. Ha annyival oldalt mégy, hogy ezt a két fehér figurát belekomponáld ebbe a nagy fehér semmibe, ami az épületnél van, akkor lehet, hogy működne. Mellesleg azt is meg lehetne próbálni, hogy mi van, ha emberek is vannak a képen. (hegyi)

Kedvelem ezt és ez egy jó irány. Picit most laposak vagyunk, úgy értem, hogy a nézőpont laposan van. Vagy feljebb kellett volna menni a kamerával vagy még inkább alátámasztani ezt a deszkát, mert az a pacsmag, amit odatettél, talán valami lekvár lehet, áfonya vagy eper, az most kevésbé működik. Azon még elgondolkodtam, hogy kell-e egyáltalán oda a kanál? Tulajdonképpen nem rossz, hogy ott van, picit még döntöttem volna a deszkán és akkor rendben van. (hegyi)

Én erről nem akarok sokat beszélni, ez egy nagyon szép kép, egy szép lírai megoldás. Lehet, hogy én még egy 5 centivel lejjebb mentem volna, annyival csak, hogy a cserépnek a teteje egy vízszintes vonallá váljon, nem kell nekünk oda belátni, nem kell érzékelnünk ezt az ívet, és akkor még magasabbra kerülhetett volna ennek az elszáradt fűszernövénynek a teteje, de én ezt a képet nagyon szeretem, még akkor is, ha azt mondom, hogy vágható lenne ott, ahol az üvegen van két ilyen vízszintesebb vonal fönt. (hegyi)

Jó ez a boros ügy, de akkor azt a horizontot kellett volna vízszintesnek tartani, ami a pohárban lévő folyadék által keletkezik, most ettől egy picit eltérünk, de a meglátás az jó. Talán annyi, hogy az a kék pulcsi, amit ott belóg a jobb alsó szélén az nekem zavaró, kivisz ennek az egésznek a koncentráltságából. (hegyi)

A Hegyi pedellus Utazásaim Balatonra képsora kapcsán autóvezetés közben beszélget Szőke és Hegyi a képekről, utazásról, a médiáról, az elvárásokról és szabad asszociációban sok minden másról is. Dörögdi fesztivál, vízbeesés, Tódor, Fényes Szelek, zenekarosdi, happening. Archív 2009-ből.