Videó

A 11. HetiHegyi abban próbál segíteni, hogy készülj fel egy tömegrendezvény fotózására, mire figyelj, ha tüntetésen vagy. A legfontosabb, legyél gyors, egyszerű, kompakt, simulj bele a környezetbe és ne legyél egyedül. Ilyenkor nem résztvevő vagy, hanem megörökítő. A kommenteknél várjuk a véleményeket, a további adásokhoz ötleteket, kérdéseket, az előző adásokat pedig a HetiHegyi kategória alatt találjátok.

A 10. HetiHegyi a hibákról, roncsolásról, a véletlenekről szól, melyek a képkészítés során segítségünkre lehetnek. Említésre kerül a hibaizmus, Kardos Sándor Hórusz Archívuma, (bővebb elemzés a Fotóművészetben) valamint az is, hogy Balla Demeter néhány képén hogyan alkalmazta a zsilettpengét. A kommenteknél várjuk a véleményeket, a további adásokhoz ötleteket, kérdéseket, az előző adásokat pedig a HetiHegyi kategória alatt találjátok.

A 9. HetiHegyi azt próbálja körbejárni, van-e valódi különbség abban, hogy az archaikus fotótechnikákat, vagy a digitálisat részesítjük előnyben, milyen buktatói vannak egyiknek, másiknak, jobb lesz-e a kép, ha kollódiumos, mennyiben befolyásolja a végeredményt a technika. A kommenteknél várjuk a véleményeket, az előző adásokat pedig a HetiHegyi kategória alatt találjátok.

A 8. HetiHegyi olyan, a háztartásban fellelhető eszközökről szól, amelyek jók, ha a kezünk ügyében vannak, bekerülnek a szettáskába. Segítségükkel rossz fényviszonyok között is jobb képet készíthetünk. Mire jó az alufólia, a karácsonyi csomagolópapír, egy fehér póló, vagy egy sminktükör akár? Deríteni, fényt takarni, visszaverni vagy szórni, mindez lehetséges filléres kacatokkal is. A kommentekben várjuk az ötleteket, kérdéseket, az előző adásokat pedig a HetiHegyi kategória alatt találjátok.

A hetedik HetiHegyi a házi kedvencekről szól, elsősorban a kutyákról és macskákról, mert őket fotózzuk a legtöbbet. Mire figyelj, hogy tedd személyessé a képet, mi az, amit jó elkerülni, ha cicádat vagy a kutyust akarod megörökíteni. Kommentekben várjuk a hozzászólásokat, kérdéseket és saját ötleteidet ebben a témában. Az előző adásokat megtaláljátok a HetiHegyi kategória alatt.

A pedellus újra elmondja, hogy hogyan nevezd el a Látszótér bármely szekciójába - szakköri feladvány, szorgalmi - beküldött fájljaid. Ez a forma a helyes: vezeteknevkeresztnevÉÉHHNN_napisorszám, azaz például hegyizsolt160203_1 és utána a pont után a kiterjesztés jpg. Fentieket a Feltöltés alatt is megtalálod. Tehát gyengébbek kedvéért részletesen: 1. Miből áll a fájnév? Neved. Kisbetűvel, egybe, ékezet nélkül. Dátum. év, hónap, nap. két-két számjeggyel. ÉÉ=16 HH=02 NN=06 Alsó aláhúzás. _ sorszám. Adott napon tőled ez hányadik feltöltött fájl. Ha aznap ez az első, akkor _1. Ha még töltesz fel, akkor _2, _3 és így tovább. pont és fájl kiterjesztés, amit a szoftver általában maga megcsinál. Miért kell ez? Mert ezt kérem. Azért, mert a szerveren van vagy 5 ezer kép, és nekem ezek között meg kell találni a te képed, neved és dátum alapján. Én dolgozom a képeiddel, hogy nyilvánosságra kerüljenek, tisztelj meg azzal, hogy te ezt megkönnyíted, hogy fentiek alapján nevezed el őket. Köszönet a segítségért.

A HetiHegyi ötödik adása az előző kérdéskör folytatása, mit ad az önábrázolás, hogyan hat az őszinteség a fotográfusra és rajta keresztül a nézőre. Csak az önismeret, az útkeresés eszköze az önábrázolás, vagy az alkotói szabadság záloga is? Az előző adásokat megtaláljátok a HetiHegyi kategória alatt, és kommentekben várom a hozzászólásokat, kérdéseket is, mert a visszajelzés, a továbbgondolás mindenkinek fontos lehet.

A negyedik HetiHegyi az önportréról, önarcképről szól. Vivian Maier és Helmut Newton vagy Ai WeiWei és Robert Mapplethorpe, a spektrum széles, az alkotók jó része készített önarcképet, ami az önismeret és az önmeghatározás egyik fontos eszköze a Látszótéren is. Mi kell egy jó önportréhoz, mi a különbség a selfie és az önarckép között, milyen eszközök segíthetik a munkád, ezt is megtudhatod a filmből.

A harmadik HetiHegyi adásban a tónusrend kapcsán szóba kerül a kalibrálás, a fényképezőgép színprofil beállítása, a tónusgörbe, a high és a low key is. Hogyan korrigáljuk szürke, fátyolos képeinket, mi segíthet hozzá, hogy erősebb, vaskos, húsos szürkéket és feketéket kapjunk?

A második adásban Richard Avedon képeivel illusztrálva beszélgetünk az utómunka fontosságáról, a maszkolásról, az analóg és digitális labortechnikáról. (Demeter megjegyzése az analóg nagyításhoz, hogy maszkolás esetén nem jó a nagy teljesítményű izzó, mert gyorsan beég a kép és olyan helyen is feketedni kezd, ahol nem akartuk.)

HetiHegyi címen sorozatot indítunk, minden vasárnap új kisfilmmel, amiben Hegyi pedellus egy-egy fotográfiát, technikát, trendeket, képkészítést érintő kérdésről mondja el, mit gondol. Az első adás az élességről szól, azt a kérdést járja körül, meddig és miért fontos az élesség, mire kell figyelni az utómunkánál. A filmben két kép is említésre kerül Kontár Csaba Attilától, a Madárember és az Életöröm.

A pedellus üzen a 365-ös projekt tagoknak, és látogatóknak, hogy megcsinálták a napra szűrést a Napi képek oldalon, és hogy lehet ám további résztvevőknek is csatlakozni a 365-höz, majd elszabadul a kerti őrület. 

2015. június 7-én vasárnap délután 3-tól a Látszótér csapata lecsót főz a Tilos Maratonon. A híres Szentmihályi lecsót készítjük el, curryvel, baracklekvárral, ahogy eddig is! A helyszín a Dürer-kert, (1146 Budapest, Ajtósi Dürer sor 19-21.), mindenkit várunk szeretettel! Lehet jönni segíteni, kóstolni, aprítani, jól jönne a lányok saját készítésű csipetkéje is. Családi és gyereknap lesz a Tilos programjában, jöhet az egész család, barátok. Kedvcsinálónak itt találod az elmúlt évek Tilos Maratonos látszóteres képeit, beszámolóit. A többi okosság pedig a filmben látható. Kérjük, hogy ha tudsz jönni segíteni a főzésben, írj itt a hozzászólásoknál, aki pedig csipetkét söndörget nekünk otthon, az ezt külön jelezze, de gyorsan! 

Marik Hackman Before I Sleep c. dalához készítettem. A semmi ágán-ból van benne egy dialógus.

A mamádról készült filmed után azt hiszem ez a filmed az, amibe alig tudok belekötni, erővel kell keressek hibát. A betűtípus borzalom, komolytalan, mert hogy ez nem valami csitri szépelgése akar lenni, hanem egy drámai film. Utazásról, otthontalanságról, állandó kívülrekesztettségről, felnövésről, kapunyitási pánikról mesél, és ehhez nagyon jó eszköz a párhuzamos mozi, a duplaexpó. Van ebben északi filmes vonal éppúgy, mint Věra Chytilová is, szóval gratulálok, jó lesz ez. (hegyi)

Eltés vizsgafilmje a felsőbb éves barátaimnak és én is részt vettem benne.

Nos, magát a filmet nem elemezném, mivel ha jól látom, te az operatőr és vágó voltál, ezekre szorítkoznék. Az első kérdés az, ami problematikus nekem, hogy miért nincs egységesre fényelve a film? Se a fehéregyensúly nem stimmel, és ezt nem indokolja semmi, miért ez a beteges sárga sok helyen, se a belső fényviszonyok nem, főleg a két gyertyával megoldott intimitás résznél. Az jó lenne, ha a belső filmes rész megkülönböztethető lenne a sztoritól, a werktől, mind képileg, mind hangulatilag, érdemes lett volna ezt jobban végiggondolni, hogy mi lehet az, ami e kettőt elválaszthatja, hogy a néződnek még egyértelműbb legyen, hogy hol kezdődik és hol ér véget a belső film. Nem tudom, a világításba mennyi beleszólásod volt, de mint kamerás, kell, hogy legyen, egy fényforrásból ha közel a háttér, baromi randa árnyékok fognak születni. A két gyertya ebből a kameraállásból és ezzel az optikával nagyon zavaró, ural mindent, viszont annyira nem szépek. Aztán bejön egy asszisztens, aki jelzi, véget ért a móka mára, na most az ő nagy fekete háta eltakarja a szereplőt. A liftes jelenet jó, de megint a kameraállás. VAgy fentebbről kellene, és akkor a kicsiségük, szerencsétlenségük erősödne, vagy lentről és akkor főleg a fiúnak az uralkodó attitűdje lenne hangsúlyosabb. Aztán kimennek az utcára. Kézi kamera van, ami billeg, mocorog, de ha tudom, hogy ez lesz, tehát hogy nincs giroszkópos stabilizáló fejem, akkor nem szabad állni és ott billegni a felvevővel, hanem dinamikusnak kell lenni, vagyis nem lehet olyan, hogy te állsz, ők is állnak, és a kamera lötyög. Mozogni kell, svenkelni, körbemenni, tehát mindazt, ami hátránya a kézinek, azt előnnyé, szubjektívvé fordítani.Ez különösen fontos lenne a tétova csókjelenetnél, ahol a lány akarná, a fiú nem, félreértés van és sutaság, és ehhez kimondottan jó lenne, ha a kamera körbemenne, mert itt fordul meg a világ a lány körül és ebből lehetne aztán kiforogni a srácra. De ez minimális ügy, jó lenne ez, ha azt a kurva AGC fényautomatát nem hagytad volna bekapcsolva, mert így ahogy a boltívből bejön a fény, elveszítjük a fiút, átmegyünk esti forgatásba, miközben az idő maga nem változott, ez hiba. És végül a betűtípus. Ehhez ez a betű nem csak nehezen olvasható, de finomkodik is. Kínai pólós betű. Összefoglalva, több idő kell ahhoz, hogy fejben lefusd azt, amit meg akarsz csinálni, a helyszínt megnézd, mit ad ki majd a kamerával, jegyzeteljen az asszisztensed, hogy hol mire kell figyelni, bebukó fények, helyszín civil tárgyai, ésatöbbi, és akkor a dolog már élesben jobban adhatja magát. A liftnél túl sok a vágás, viszont ritmusban nincs fokozás, tehát nem erősíti azt az élményt, hogy mindjárt az utcán vannak, mindjárt el kell búcsúzni, és kiderül, hogy amit a forgatás alatt érzett a lány, az mennyiben valós, mindjárt jön a leforrázás... Mondtam, hogy a tartalomhoz nem mondok semmit, de annyit talán igen, hogy a rendezőnek lehet segíteni a stábnak abban, hogy ahol valami nem érthető, ott azt valahogy képileg el kell magyarázni, például a pingvinest, mivel hogy mi is van azzal a kaviccsal? Tehát Viki, fények, színhőmérséklet, kameraállás és ki kell kapcsolni az automatát. (hegyi)