Mit látunk a képen? Egy fűben fekvő tükröt, a tükörben pedig, fenyőfa ágait és az égen egy repülő kondenzcsíkja. Zoé képe számomra a június legizgalmasabb munkája a Látszótéren. Ez a kép nagyon jól bánik a színekkel, a mélységélességgel, történettel. Az utóbbi időben egyre több fekete-fehér képet csináltál, amik nagyon jók szerintem, de ez a színes a kedvencem a júniusiak közül. Nekem sokkal nehezebb színesben jó képet csinálni. Értem ezen azt, hogy ami a fejemben van arról, hogy mit szeretnék látni ahhoz képest, ami végül a képernyőn megjelenik. A képednek van egy nagyon karakteres színkészlete ami egy összetéveszthetetlen dolog és tetszik nekem. Az a finom átmenet a két komplementer szín, a vörös és a zöld között. Ebben a képben a vörös árnyalatai dominánsak. Ami viszonylag ritka, mert fordítva van a képeken legtöbbször amikre vissza tudok emlékezni. Ez a vöröses, sárgás köd – amit nem tudom, hogyan csináltál, arra tippelnék, hogy egy ablakon keresztül talán - megszínezi a kükörben látszó ég kékjét és finoman lilás lesz. Itt érkezünk el a kép középpontjára a fenyőágak mögül előbukkanó kondenzcsíkhoz. A heti feladatként megadott “tükör” itt kétszeresen állítja fejére a világot. Egyrészt lefelé nézve a kamerán keresztül a kéklő eget látjuk. Ennek szép referenciapontjai a keret körül kirajzolódó fű és apró virágok kilapuló koszorúja. Másrészt a fenyő, amelynek az ágai lefelé néznek, fejjel lefelé! Ez az ami miatt az az érzésem, hogy tovatűnt repülő a kép bal felső sarkából a jobb alsó felé haladt. Ami egyáltalán nem biztos, hogy így van, mégis ezt gondolom. Ezek a részletek azok, amikben jó elveszni. Gratulálok! (Gyulovics István)