Fényérzékeny

Na, ez valahogy inkább nekem való, és igen, nyilván a felismerhetőség mértékkel adagolt jelenléte okán. Lehetne vacakolni, hogy lenn miért ennyi, de nem teszem, ez jó és ennyi. (hegyi)
értékelés:

ReggeliReggeliReggeliReggeliReggeliReggeliReggeliReggeliReggeli

Egyik reggel megvendégelt egy kisebb csapat, velük töltöttem a délelőttöt. Akkor találkoztak velem először, megkávéztattak, megreggeliztettek. Nem mindegyik gyerekről tudtam edönteni ki fia borja, mind egy nagy családot alkottak, és arra a pár órára, azt hiszem én is közéjük tartoztam. 2016. Gyüttment, Csobánkapuszta

Ez egy lírai etűd egy találkozásról, de túl sok a kép. Mondom, mit hagynék ki. 2, 4, 5, 7, 9. Ezek nélkül feszes, jó sorozat lenne, viszont hiányzik belőle a befejezés, és a személyesség, azaz a te jelenléted is kéne. (hegyi)

Azok a szemekAzok a szemek

2016-os Gyüttment fesztiválon készült a kép. A kislány és az apukája (?) épp egy meseelőadást hallgattak.

Szia Hajni, egyértelműen az első kép a kép, a második nem fontos, nem ad hozzá a dologhoz, ilyen esetben azt nem kell közölni, mert a kettő együtt kevesebb, mint az az egy kép önmagában lenne, mert a te bizonytalanságod a nézőt is bizonytalanságban tartja, hogy most akkor miért kell a két képet néznie, mit nem talál, vagy mit nem lát, hogy értelmezni tudja a kettősséget. Az első kép jó, az tetszik, van kisugárzása. (hegyi)

Egy óra múlva kel a nap

Jó ez az arany és kék ügy, van hangulata. Ha picit valamivel derítenél a mosatlanra is, vagy nem tudom, mi lehet balra, akkor még jobb lenne - ha meg nem akarod, akkor viszont akár négyzetesre vágható is lett volna, mert így most csak kimozgat a középpontból, de nem tud érdemben a jelenethez hozzáadni. (hegyi)
értékelés:

Bajkonur

Gondolom, valami üveg vagy fém felületen láttad meg a tükröződést, de ez mindegy is, a kép jó, kifejező, van benne bajkon úr is, valóban, de mint önportré is jól üzemel, tetszik. (hegyi)
értékelés:

Lucanapkor

Hát, ez is elég absztraktra sikerült, talán valami figura lehet, de nézhetem akár virágnak is, nem tudom, fenn sok, ezt tudom, de esetleg ha nem forgatsz ennyit, ha nem hagysz le épp a figurából ennyit, akkor könnyebb lenne a helyzetem. (hegyi)

Hajnalka

Tudom, hogy ez az én fogyatékosságom, de nekem ez a kép nem adja ki azt, hogy ne akarjam megérteni, csak élvezni a forma játékát. És még meg se tudom mondani jól, hogy miért. Talán a kivágás is zavar, hogy ennyire szűk oldalról, nem tudom. (hegyi)

Királynő

Fantasztikus a macsek, tényleg főúri, vagy főasszonyi, ahogy figyel a maga nyugalmából. Két megjegyzés az utómunkához. Egyrészt az a fal, vagy ajtó, ami balra van, sok, szelektíve vissza kéne belőle venni valamennyit. A cica háta és végződése pedig nagyon beleolvad a háttérbe, ott meg tónusban előrébb kéne hozni valamennyivel. Azért mondom ilyen határozottan, hogy az utómunkával kell ilyen esetben dolgozni, mert ott és akkor nyilván az ő türelme sem végtelen, hogy a világítást korrigáld, de ezt a képfeldolgozó szoftveredben meg tudod tenni, és érdemes is még vesződni egy picit vele, mert a kép mindemellett jó. (hegyi)
értékelés:

52/21 Nem

Kicsit megcsúszott a múlt heti heti feladvány, de hát most találkoztam csak ezzel a táblával.

Experimentális előzetes - II.

Próbálok valahogy segíteni a duplaexpó, szendvicsnega világában. Az van, hogy ritka az a helyzet, amikor a teljes kockák értelmezhetőek és nem kavarnak bele egymásba rossz helyen is. Itt az a figura, mondjuk lámpaoltogató, az lenne fontos, és a grafitti-szerű ügyek csak díszek, de ehhez az kell, hogy ott, ahol a figura van, gyengítsd ki a másik layert. (hegyi)

Experimentális előzetes - I.

A három kanál mint minimalista megközelítés jó és esztétikus is. Ennek ellene dolgozik a talán dupla expó és az, hogy valami szőröket fotóztál alá. Ez akkor nem baj, ha ezt határozottan csinálod, és az eredmény kiad valami ellentétet a szőr és az evés viszonylatában, hogy kaparja a néző torkát az a kurva hajszál. (hegyi)

Békesség

"Milyen ritka egy meghitt beszélgetés! Egy csendes óra. Egy nyugodt nap. Külső erők rángatnak állandóan, s te függsz tőlük. Így élünk." - Müller Péter

Ami a kajafotónál megengedhető, nevezetesen, hogy a teret átformáljuk egy új belső konstrukció szerint, az egy tájkép esetében bajos. A horizontról beszélek. Annak egyenesnek kellene lennie, annál is inkább, mert a kép alapvetően hangulatos, kár érte, hogy elbillent. (hegyi)

Egy kis finomság

Szívesen leírnám a receptjét, de a barátom mindig csak érzésből főz, nem recept alapján, így hát ez örökké titok marad, hogy hogyan is készül :) Mellesleg fantasztikusan finom volt. :)

Örülök annak, hogy visszatértél és remélem, hogy lesz folytatás is. Az ételfotó olyan, mint az étel recept. Nem mindig tudja az ember pontosan, hogy is jutott a végeredményig, de a kész kép, mint a vacsora, lehet finom. Csak az a helyzet, hogy míg az ember otthon főzve nagyon toleráns, hiszen aki főz neki, az a kedvében akar járni, tehát nem kritizálunk, addig egy étteremben nap nap után újra meg kell történnie a csodának, egy adott ételt ugyanúgy meg kell tudni ismételni másnap is. Miért mondom ezt? Mert ennél a képnél hoztál egy döntést, hogy elforgatod a valóságot, ezzel sokszor élnek a kajafotóknál, mert így új belső történet állhat elő, de ezt nem lehet mindig alkalmazni. Értem, hogy a szentségtörésben van humor és én is belekomponáltam volna, de az étel kupacának nem szabad emiatt ennyire szélre sodródnia, mert a néző attól fog tartani, hogy kiborul az egész, és ez ellentétben van azzal, hogy az étkezés alapvetően meghitt és relaxált helyzet. Várom a folytatást. (hegyi)
értékelés: