Nekem van azért ezzel problémám. Itt megjelenik két forma, az egyik a lemezjátszóból ez a gramofontölcsér, a másik meg a mechanikai szerkezet, amin maga a lemez forog. De az nincs eldöntött, hogy ezt a gyönyörű virágforma vagy akár női jelzés, szimbólumformát akarja arányítani magához ehhez a szerkezethez, ehhez a kalapdobozhoz, vagy pedig a sziromformán megjelenő fénypászmákkal, csillogásokkal akarna foglalkozni. Most ez egy kicsi ebből is meg egy kicsi abból is. Egyszerűbben mondva, ennek a képnek ezzel a sziromformával, ezzel a női formával, ezzel a vörösréz tölcsérről és a fényeiről kellene szólnia, és mindarról, ami még bele van komponálva a képbe, arról nem kell szólnia, az túl sötét, túl kevéssé izgalmas, és én értem, hogy ott van a gramofontest a kép alján, de éppen a képből adódóan az nem fontos, ahhoz pedig, hogy a gramofon tölcsérjeinek a ritmusai működjenek, nem jól van vágva a kép. Ha ez a gramofon otthon, családi környezetben megvan, akkor ezzel érdemes lenne ezzel a formával foglalkozni. (szőke)
értékelés:

A Baráról tudjuk, hogy egy nagyon jó és hűséges modellje van a kislánya személyében, és nagyon nagyon jól ábrázol a Bara a kettőjük kapcsolatából mintegy naplószerűen történeteket. Egy kicsit számomra ezeknél a képeknél, már említettük, hogy a világításnál vannak némi-némi továbblépésre ösztönző gondolatok, mert azt én fontosnak tartom a gesztusokat, azoknak a befejezettségét, és fontos az, hogy a gesztusok, az érzelmeknek az arcon megjelenésének mindig van egy csúcspontja, és a fotográfia célja az, hogy ezeket a csúcspontokat megtalálja, és a néző felé koncentráltan közvetítse. Ez Barának többnyire jól sikerül megtalálni, és ez a kép is egy ilyen jól megtalált pont; amikor a két szereplő a két hölgy kapcsolata, barátsága megnyilvánul a képen, a mosoly egy bizalmas helyzet, a kisember a nagy emberre felnéz, majdnemhogy katonai tisztelgésnek felfogható gesztussal, figyel a kislány az anyjára, az anya a lányára, tehát nagyon sokrétű ez a kapcsolat. Egy picit kompozícióban és világításban vannak nekem kérdéseim. A gesztus egyrészt vágódik könyöknél, és az egy kérdés, hogy ez szükségszerű-e. Ha a kettejük kapcsolatára koncentrálok, akkor akár még szűkebbre is vághatom ezt a képet, és csak a két arc kommunikációját hagyni meg; ha viszont fontos a testkommunikáció is, akkor ez a vágás nem indokolt, és ugyanez a helyzet a Bara fejtetőjénél a hajkorona határánál történő vágásra. Ott is lehetne még szűkebbre vágni, és akkor csak az arc gesztusai beszélnek, vagy pedig fontos lenne ezeket az íveket is befejezni. Tehát azzal, hogy milyen közelit vagy plánokat választunk ezzel mindig a nézőt helyezzük egy virtuális színpadon egy jelenethez közelebb vagy távolabb, és az üzenet bensőségességét erősítjük vagy gyengítjük, egészen eltartásban a szemlélő vagy megfigyelő szerepéig. Tehát a vágás azért fontos, mert ez az, ami az üzenetnek az erejét, iráyultságát meghatározza. (szőke)
értékelés:

Ez kétdisznós. Egyrészt azért, mert a kalap széléből kellene még hagyni, másrészt hogy az a baj, hogy az előző képnél is ott volt egy baltanyél, itt meg van egy vödör, ami kompozícióban egy picit zavaró, és a fényekkel itt valaminek történnie kellene. Nagyon jók a fények a kalapon, hogy látszik, hogy ilyen erős napsugár volt, és ettől megvan a nyár, a gyerekkor és az egész hangulat – ugyanakkor tudjuk hogy ez a kalap ez árnyékol, és itt kell azt a trükköt alkalmazni, hogy egy fehér papírlappal vagy pólóval vagy valamivel vissza kell egy kicsit deríteni a szemére, mert most ha megnézzük az arcfelülete egy közép tónusértéken van, és ennél sötétebb tónuson van a szem és a száj és az orr, miközben a lényeg mégiscsak a szemnél kellene hogy legyen, és legalább arra a tónusértékre fel kellett volna hozni azt a részt. Úgyhogy ezeket a trükköket alkalmazni kell, még ha tudom is, hogy ezek a pillanatok nem tartanak örökké, ezek a grimaszok nem tartanak örökké, de hát mivel ezzel a modellel nagyon jól tud együtt dolgoznia Bara, lehet ismételni, ennek tudatában, hogy ez a felület takar, és ha takar, ott sötétebb lesz a felület annál, mint hogy kellene. (szőke)
értékelés:

Ki vagyok én?

Hosszú expozíciós kép, a Barától már láttunk ilyent, bár a kép címe a harmadik szem, mégis a kép egyik főszereplője az nemcsak az emberi arc, hanem az a szőrmeszőnyeg-szerűség, vagy szőrmesüni vagy szőrmepocok? Amitől az egésznek van valami fura franciás, vagy berlinies, dizőzös, mulatószerű hangulata. Mintha a színpad mögött a táncosnő egy pillanatra kikacsintana ránk, és azok a kis bazári ruhaszélek, a letakart asztal, a használati tárgyak a jobb kar környékén, és azok a kör alakú függők ott, ezek is ezt a keleties hangulatot idézik, de mint egy színpadi vagy műtermi világban, és ez hozza ezt a operettszerű, táncosnőszerű hangulatot, és ezt szerintem jól működteti a szereplő, az egészben van valami Marylin Monroe-s valamilyenfajta kacérkodás, és ezt a kép jól árnyalja. Én esetleg a két könyököt bennehagytam volna a kompozícióban, meg esetleg ezt az árcédulát vagy mit itt elől ezt kivettem volna ebből a képből - így szól Szőke.
   Én most Tóth Gyurit hívom be ide az estiskolába - mondja Hegyi - mert ő az, aki többszöri expozíciókkal (hét darabot szokott elkövetni belőlük a képeinél) foglalkozott, hozott létre képeket, és a mozgást, és a mozgással együtt az időt próbálja meg a nézővel érzékeltetni, és nem kell őt utánozni, de ha már ilyen képeket készítünk, vagy hosszú expozícióba belevillantunk, akkor azt fontos tudni, és előre legyakorolni, hogy ezek a mozgások milyen intenzitásúak, mekkora helyet igényelnek, hova fog minden kerülni. Itt most szerencsésen ott van egy harmadik szem, igen, én ezt látom; csak azt nem tudom, hogy ez a harmadik szem mennyiben a véletlen szülötte, aminek utána örültünk, hogy jaj de jó, ott lett egy harmadik szeme. Mert nekem ez egy visszafelé gondolkodás, hogy születik valamilyen eredmény, és ennek örülünk, hogy jaj de ügyes vagyok, és hát közben ezt a véletlen hozza létre. Ezt a véletlent igába lehet vonni, csúnyán fogalmazva. Ez a véletlen a barátunk lehet, ez a véletlen a kezünkre dolgozhat; csak tudnunk kell, hogy – most ez kvázi ellentmondás – hogy ez a véletlen milyen szabályszerűségek alapján működik. És ehhez a megfigyelés is szükséges, hogy minél többször próbálgassunk. (szőke-hegyi)
értékelés:

Fekete-fehér kép, nagyon szeretem azt, hogy a modell bensőséges helyzetében megintcsak azt mondom, a hatvanas évek gesztusa, a vízzel való játékkal van itt egy kis emlékkép. Azt had ne merjem már mondani, hogy érdekes, hogy Bara ezekkel az obeliszkekkel mennyit foglalkozik, tudom, hogy ez a kép erről a kisemberről szól, de valahogy mindig benne vannak ezek a rudak. (szőke)
értékelés:

Bara nagyon szépen tud dolgozni ezekkel a fényekkel-árnyékokkal, és gondolom ez annak is köszönhető, hogy ad magának időt, hogy ezekkel találkozzon és ne csak találkozzon, de ezeket magán át is tudja szűrni. Nagyon jót tud tenni a képnek, ha az alkotó tudja, mit akar. Itt azért én kompozícióban annyit hozzátennék, hogy ha a Bara egy picit elmozdulna a fa körül az óramutató járásával egyező irányban, talán csak egy lépésnyit, és megtartja a irányt, tehát a fa körüli kőből kirakott védőformáját a felső sarkba teszi ki és az árnyékot a sarokba futtatja ki, akkor izgalmasabb, koncentráltabb helyzet alakulna ki. Nyilván ezt a helyszínen lehet látni, hogy esetleg milyen tereptárgyak lógnának akkor bele, ami miatt ezt a kompozíciót mutatja a Bara, mert itt elindulnak vonalak a kép határain kívülről, másrészt nagyon érdekesek az árnyékok, és az utca felületén ezek a roncsolódások is, tehát ez talán kompozícióban úgy jobban összefogódna, de azért szerintem ez is egy háromdisznós kép a nyár leckére. Bár lassan ez már kezd az ősz leckébe is belelógni. (szőke)
értékelés:

Mivel a Találkozás 1-et egészen részletesen elemeztük, és én akkor még nem láttam ezt a munkát, szerintem a Bara hamarabb eljutott - mint a polinézeknél a mauri technikában egy más idővel dolgoznak, és a gyógyító hatás hamarabb eljut a helyére, minthogy elvégeznék a tevékenységet – szóval azt feltételezem, hogy a mi üzenetünk is hamarabb odaért a Barához, minthogy felkerült volna a weboldal felületére, merthogy mindazok a dolgok, amikről a Találkozás 1-nél beszéltünk, az itt meg lett valósítva, a férfi-női kapcsolatot átgondolva, ezekkel az egyszerű, régi vastárgyakkal, tehát minden olyant teljesít ez a kép, amit a Találkozás 1-nél számunkra felvetődött, ezért ez nekem három disznó. (szőke)
értékelés: