Nem hall nem lát nem beszél

Már régóta gondolkodtam azon, hogy milyen nem szokványos önportrét tudnék magamró készíteni. Ez jutott eszembe.

Én egy lépéssel visszább hoználak. Mindig ez van, az ember nagyot akar gurítani, és így az eredménybe előre nem számolt vagy nem látható problémák ugranak be. Nem kell hármas kép. Nem sok értelme, sokan próbálkoznak vele, de a technika elviszi, azt nagyon be kell tudni világítani, hogy minél kevesebb legyen a feleslegesen összeérő és egymást fedő rész. Ha veszel egy színes lepedőt pl az Ikeában, vagy más ilyen boltban, az is jó háttér lehet, sötétkék, bordó, ilyesmi. Várok egy ismétlést, de elég belőled egyet is egyszerre, aztán ha az megy, majd lehet próbálni kettőt. (hegyi)

Egy békés tó

Ez egy horgász tó a közelemben. Egy nap amikor jöttem haza munkából, láttam, hogy szép felhők vannak az égen és remek lesz a naplemente. Csak ledobtam a táskám, megcsókoltam a feleségem, fogtam a fényképezőgépet, állványt és mentem ki. Ott ültem több mint egy órát várva a megfelelő fényviszonyokra. Jól átfagytam :)

Szép a hely és a színek is, ezt a részét jól megfogtad a dolognak, még akkor is, ha a valóságtól eltávolodtunk a rózsaszínekkel, kékekkel picit. Viszont az van, hogy kéne valami még. Ez így egy színpad, amin még nem kezdődött el az előadás. Hogy az egy kacsa, egy hajó, egy parton hagyott bicaj, labda, vagy más, ez a te dolgod, de valami még kel, mert az előtér így üres. És várnám az első lecke megoldását, az önportréd. (hegyi)
értékelés:

Feltetted az eredeti linkjét, abból dolgoztam, lent mutatom, mire jutottam. A kép ha bele akarod ezt az íves dolgot is venni, akkor távoli lesz, és annyira globálisan nem izgalmas, hogy megfogjon. Ha lenn több, akkor még van alja, bázis, amin álljon. De igazából akkor jön meg a hangulata, ha erősen vágod felül, mert az ég kivisz az egészből, viszont az izgalmas dolgok épp a struktúrákban rejlenek. Előtér, középtér, háttér. Most erre így nincs csillag, de ne szomorodj ezen el, mert a gyakorlás meghozhatja az eredményét. Kérek önportrékat tőled. (hegyi)

Kerítés mögött

A hiba megint ott van, hogy a géped síkja eltért a téma síkjától, perspektívában kell korrigálni, de ezt ott kéne, a helyszínen. Ne kapkodj. Türelem. Ha a gépeden nincs kereső, nehezebb lehet, de a hátlapon is meg lehet azért ezt látni. A másik a kontraszt az árnyékkal, persze jóllehet más helyet keresve nincs ilyesmi baj, fene tudja, te jártál ott, hogy mi a lehetőség. Csináltam egy verziót. Erre is azt mondom, ha lehet, menj oda újra és dolgozz ezzel még. (hegyi)

Kíváncsiság

Győr egy elhagyott területen készült. Már régóta kíváncsi voltam, hogy hogy néznek ki az épületek és milyen álapotban vannak belülről. A helyszínen kiderült, hogy a másik épületben hajléktalanok laknak. Nem volt bátorságom fotózni engedélyük nélkül. Egyedül voltam és senkinek nem is szóltam. Bevallom egy kis félelem volt bennem.

Péter, ilyenkor ha viszel nekik enni, inni, vagy pár pulóvert, takarót, szóval ha előbb adsz valamit nekik, aztán kérsz, akkor közelebb kerülhetsz a hajléktalanhoz is, nem kell félni tőlük, egyszerűen ők pont ugyanolyan emberek, mint akik a kávéházban ülnek vagy az utcán sétálnak, csak a történetük más, de emberi mivoltuk attól, hogy a sorsuk utcára vitte őket, nem más, vagy kevesebb. Ez egy jó hely lehet, ha fel akarod deríteni, keress kapcsolatot velük. Enélkül nem csak etikailag problémás, de sztori se lesz, hiszen ehhez ők is kellenek, még akkor is, ha akár egy szereplő sincs a képen, mert neked kell a melóhoz a nyugalom és szabadság. Az tetszik, hogy van egy kint és egy bent, mintha a kép falra lenne akasztva és nem egy ablakrésen látnánk be, persze ehhez meg kicsit oldalirányban jó lenne a graffitiből még kapni. Szóval bátorítalak, menj és fotózz. A lényeg, hogy emberi kapcsolat kell szülessen a képhez. Ja és kis technikai ügy: a gép síkja és a fal síkja ha nincs párhuzamban, akkor perspektivikus torzítások lesznek, úgymond elkezd a tér kifordulni, itt is van ilyen, ezt azzal segítheted magadnak, ha bekapcsolsz valami szerkesztő hálót a keresődben, ha lehet. (hegyi)
értékelés: