A kép valószínűleg a címből gondolva, Gustav Klimt festőművészre utal, arra a Bécsben élő csodálatos festőre, aki tulajdonképpen mestere Egon Schiele-nek, de arra a mesterre is, aki akkor, abban az időszakban, abban a városban hatalommal, tudással, kulturáltsággal rendelkezett és azzal a fajta hatalommal is, amely komoly polgárasszonyok részére folyamatos csodálatot váltott ki a mester iránt és a mester átriumos belső műtermében nagyon sok, és különleges portrét, modellhelyzetet hoztak létre. Klimt tulajdonképpen egy Krúdy figura volt, de éppen nem az anyagiakkal küszködve, hanem avval a fajta vérbő, életszerű történettel, amely erre a bizonyos boldog békeidőkre jellemző és egy osztrák környezetben jelen volt. Ugyanakkor magát a képet a képpárt, én nem elsősorban a klimt-i, hanem inkább az Andy Warhol-i pop-art világába postáznám tovább, annál is inkább, mert a vasaló, a vasalódeszka, ez a fajta szürkés tónus, a cipő és a férfi szereplő rock öltözete, farmernadrág, mindezek nem a szecessziót, hanem épp ezt a fura Marilyn Monroe-i világot idézik. Másrész pedig nekem valahogy az az érzésem, hogy a klimt-i világ folyamatosan tele van vibrációval, de folyamatosan tele van érzékiséggel is. Ennél a képnél pedig maga az érzékiség az inkább egy fád, inkább egy eltartott tükörszerű létállapotnak a rögzítése, ráadásul abszurd módon ábrázolva, hiszen minden mondható a vasalóra és a vasalódeszkára, de az, hogy véletlenül került a képbe, az nem. Színvilágában is eltér a két kép. Talán annyit tettem volna, hogy a vasalószerkezet vászon rúd formája, acél meghosszabbítása, ami egyértelműen egy fallikus szimbólum, ezt egy picit mozdítottam volna el jobbra, hogy az X alakú lábak talán ne zavarják a női-férfi attribútum helyezkedését, egy picit ezzel még dolgoztam volna, de én ezt jó iránynak tartom és nagyon remélem, hogy a Tímea foglalkozik még ezekkel a helyzetekkel tovább. Ezek tulajdonképpen színpadi, színházi helyzetek. Rengetek előkészítést, rengeteg lebonyolítást igényelnek. Ezek filmes szituációk, nyilván ezeket gyakorolni kell, nyilván nem mindegy, hogy a szereplők hogyan vannak ezekben a helyzetekben, annál is inkább, mert ugye nem csak egy belső személyes és privát történet zajlik itt, hanem manifesztálódik az egész a fényképezésen keresztül. Tehát ez egy színházi pozíció. Épp ezért ezt zárójelben mondom, hogy nagyon komolyan kell venni, ezekre időt kell szakítani, sok verzió kell létrehozni, hiszen úgy tűnik, hogy fontosak azok a közvetítések, amelyeket az életedből, életedről egy színházszerű helyzetben üzenni szeretnél. Úgyhogy ezekhez további lelkesítést szeretnék adni, hogy dolgozzatok, menjetek ezen az úton és bátrabban, ne ennyire szégyellősen. Úgyhogy ez kettő disznó, de csak azért, mert nagyon remélem, hogy tudtok tovább dolgozni és hogy ez nem csak ennyi volt. (szőke)
értékelés:

más alakban

A kép egy fekete-fehér világ, ami nagyon jót tesz ennek a rendszernek, mert összegez, sűrít, ugyanakkor pedig egy szép fénytani tanulmány. Elsősorban, ha megnézzük a nyak, váll, hát, derék és a combok ívét és a mögötte sötétben tartott hátteret, nyilván ez adódik az ablakfelületek melletti árnyékos falfelületből és nagyon, nagyon szépen rajzolódik ki az árnyékban tartott jobb állkapocsrész, nyak, vállak, kezek, könyök, has rész, és a mögötte lévő világosabb szürkés háttér. Ez nagyon jó ritmus. És ebben van még egy érdekes, játékos szimbolika, a has és a modell elé helyezett labda, felfújható labdaforma, mint szatirikus megközelítés. Ugyanakkor klasszikus modell, egész alakos modell pozíciót látunk itt és ezért kérdéses az, hogyha ez a szép fénytani forma jelen van, látható, akkor elsősorban a comb, fenék és a láb, talprész miért vágódik le a képből? A fölső felületnél az érthető, hogy az arc nyilvánvalóan szemérmesen itt kikomponálódik, azzal nem is lenne igazából gondom, de azt a gyönyörű szép ívet, amit a váll, hát, derék, fenék és talprész kiadna, azt itt igazából túl szűkre vágták. Én azt gondolom, hogy a kettő disznó erre a képre megvan, és esetlegesen a Tímea, ha adottak a fényviszonyok, ha adott a tárgyi környezet és van erre idő, akkor érdemes lenne ismételnie, ha van hozzá kedve. (szőke)
értékelés:

"Tedd, hogy reggelente meglóduljon a nap,
s legyen honnan, s legyen hová..."
(Papp Márió)

Itt a kép tartalmaz egy szöveget is, mintha egy ilyen kis írógép gépelte volna oda a csempe fugájára és talán, mintha egy kollázs lenne ez a kép, ahol a női portré mintha bele lenne applikálva ebbe a kis tükröcskébe, de az is lehet, hogy ez egy fénykép ebben a tükörben. Egy furcsa szövegi és képi kollázst látunk, amelynek van egy nyelvezete. Én örülök, hogy kaptuk ezt a képet. Várom, hogy a Tímeának mik lesznek a további munkái. A kettő disznó az megvan erre a képre. Igazából azért tudok ehhez nehezen most hozzáfűzni, mert egy kicsit azt érzem, hogy két irányba indulhatna el az ember ezen a nyitott ajtón. Az egyik az, hogy nagyon izgalmas képek, nagyon izgalmas üzenetek fognak érkezni Tímeától, a másik pedig, hogy az önportrén belül ez egy védekező helyzet, ahol éppen annyira és csak annyira van egy szubjektív belső világ megjelenítve, amennyire a házi feladat ezt megköveteli. (szőke)
értékelés: