Most már látom, hogy a másik 45 fokból jobb lett volna. Késő bánat, sebaj, amilyen gyilkos edzéseink vannak mostanában lesz még rá alkalmam.
Most már látom, hogy a másik 45 fokból jobb lett volna. Késő bánat, sebaj, amilyen gyilkos edzéseink vannak mostanában lesz még rá alkalmam.
A kis fekete házi kedvenc anyja lehet. Szürke, csíkos lábakkal és fejjel. Nagyon barátkozós kóbor macska létére.
Szerintem ezt még megismétlem más megvilágításban, valahogy ilyen pontocskákkal van tele, mondjuk az előző is olyan volt színesben csak fekete-fehérben eltűnt. Meg persze az most már biztos, hogy a krumpli meg a hagyma másik lesz.
Na megzavartam a fényképezéssel naplementéjében, mi lesz ebből...
Van egy új kiscica a kertünkben, éhesebb mint félénk, a szemeiben reménnyel várja hogy húzak már a francba az etetőtányér mellől.
Sokat gondolkodtam, mi az, ami hiányzik nekem, aztán a leirat adta meg a választ. A tányér. Az kontextusba helyezné a szituációt, de nem csak történetileg, hanem formai értelemben is, lenne valami még a képen a főszereplőn kívül, így nem lenne ennyire magányos. Fentről lefelé mindig ad egyfajta kirekesztettséget, magányt is fűszerként a képhez, de így, hogy a nagy szürkeség veszi körül, olyan esetlen. Ez nem baj, de azért jó, ha lehet értelmezni is a dolgokat. (hegyi)
Gondolkodtam, hogy ne fekete-fehér legyen-e. De inkább maradtam a többnyire szinesnél. Naplemente, a színekkel nem játszottam, az amúgy is sötét részeket vettem kicsit sötétebbre. A baloldali fa bolyhosságát akartam vele megszüntetni, ez valamelyest sikerült is.
Itt van egy két érdekes dolog, majd még megpróbálom jobban is elkapni. Ez volt a mai nap legjobb lövése.
Egy gyors kép, annak reményében, hogy holnap több időtt fogok tudni a napi fotóra fordítani. Valakitől azt hallottam paradicsomokat nem szabad fekete-fehérben fotózni. Gondoltam, ha már úgyse tudok annyi időt rászánni amennyit szeretnék, legalább ezt jól kipróbálom.
Remélhetőleg hamarosan jön a következő. Addig is fogyasszunk emberek, fogyasszunk.
A macska az ablak túloldaláról bámészkodik befelé, és a homlokánál visszatükröződik a fényképezőgép logo-ja. Fényképezés közben észrevettem a háttéren, de úgy láttam, hogy ha a macska közepére veszem akkor nem látható. Aztán mégis. Ha jobban megnézem még a lencse is látszik. Ha nem oltom el a lámpát akkor még talán önarckép is lehetett volna belőle.
A trópusi vihar utolsó cseppjei hullanak, nem is igazán lehet tudni, hogy csak a párából válik ki a nedvesség vagy még esik is.
A Látszótér Alapítványt
banki átutalással
MagNet Bank
16200120-18524112
vagy PayPalon keresztül
Hozzászólások
Iványi Gabriella
2024. 12. 22. - 16:31
Kedves Zsófi, december 26-án nekem is lesz búcsúadásom a rádióban, amihez ezt a fotód választottam…
Török József
2024. 12. 22. - 15:04
A Látszótér Rádió utolsó, Az adásvezető voltam című műsorához, melynek premierjére 2024. december…
Aureliano
2024. 12. 21. - 11:50
Jóska szeretettel konferálja az elköszönő műsorkészítő, Aureliano Első adását -Az idő illúzió, az…
Bach Viktória
2024. 12. 19. - 11:00
20:12:40 ‹Zsolt› kocek kb nálunk nőtt fel. 20:12:46 * miles quit (timeout) 20:12:58 ‹Pádi› én is a…
Aureliano
2024. 12. 18. - 22:06
Boch: -Ez jó volt, ez a teretlátok. Énekelni fogsz, gg? szeretnéd csak. Hegedül. Nem én hegedülök.…