Nagyon szeretem ezt a kepet. A bensoseges talan az a szo, amit keresek. Nehez szabadulni ettol a keptol, nem visz ra a lelek, hogy felkeljek az asztal mellol. Szivmelengeto az a mar-mar gyermeki vegre-erzes, amit latok a testtartasban (haromszogek!), a ragaszkodo keztartasban, ahogy soha tobbe nem engedik el a macskat, es persze a kimerulten is nyitott tekintetben, ami nekem mintha azt mondana, hogy "koszonom, de meg egyszer ugye nem kell". A bekes hangulat mellett jol latszik a finom jatekossag. A macska nem feltetenul maradektalanul boldog ott abban a pozban es megis alaveti magat a gazda akaratanak, eloterbe helyezi annak komforterzetet a sajatjaval szemben. A gazda pedig ugy nez, hogy ezer szo is keves hozza. Talan ettol is olyan emberi, hogy a nyilvanvalo mondando mellett ott van azokban a szemekben sok-sok aprosag, amiket inkabb csak erzekel az ember, de megfogalmazni nem tudja. Sok csillag. (bobak csaba)

Erdekes parja ez a masik korhazi varakozos kepnek, latszolag igencsak kulonbo a ketto szinekben, reszletekben, fokuszpontban, megis nagyon is hasonloak nekem. Hasonloak abban, ahogy mukodnek, hasonloak a kulso es belso vilag osszehasonlitasaban. Kint ismet valami rideg, idegen vilag all szemben a belso ter csodalatosan szinezett eletevel. Ha a jobb oldali noveny is kaphatott volna egy kis extra fenyt ebbol a naplementebol valami arany deritolappal, talan meg inkabb latszana ez a kettosseg, de ne legyek telhetetlen, nyilvan nem konnyu logisztikai feladvany fenyt talalni belulre mielott elmulik az a par (egy?) perc, amig ilyen feny erkezik kivulrol. Csak annyit szeretnek meg megjegyezni, hogy itt is, mint az emlitett masik folyosoi kepen, micsoda egyensulyban van a kompozicio. (bobak csaba)