Nem aktív műsorok

Vegyes gondolatait osztotta meg velünk, szerelemről életkorról, a telő időről és a végére ígért egy saját karaoke számot is.

Mindez egy adásban!

   "-Ez az a néni? -Helyes válasz: Kiss Erzsi."
   "Kedvelem ezt a számot."
   "-Hahó, alszunk? -Hallgatunk. -Figyelünk."
   "Jó ez a műsor is, ágneses."
   "Az érzést, érzéseit senki sem tudja úgy átadni, hogy azt a másik is átélje ugyanúgy, ahogy rá hatott. Ezért jók az olyan ezközök, mint a fotó, mert benne van a látásmódod és a szemlélő is beleképzeli az saját 'világát'."
   "Nem vót ez kusza, inkább tetszetős és szórakoztató!"

Aureliano:
Ez egy tetszetős, gondolatos műsor volt, kiegyensúlyozott zene-szöveg aránnnyal. Persze igyekeztem felfogni is, hogy miről szólt. Én az alábbiakra jutottam:
1. Ágnes nem csak elmondani szeretne valamit, hanem hatást is kelteni vele. Mondjuk a hallgatókban. Részben olyan érzéseket, amik sajátjai voltak az elmondottak kapcsán, akár akkor, amikor mesélte, akár akkor, amikor a mesélt történet történt. Részben pedig másféle, szándékosan keltett vagy átadott érzeteket.
2. Az az érzése támadt, hogy ez a szándéka nem teljesült, a hallgatók nem érezték azt, amit szeretett volna. Ezt a visszajelzéseik, vagy azok elmaradása alapján gondolta.
3. Szerintem, abban az esetben, ha egy szöveggel az információ átadásán túl is szeretnénk hatást kelteni, az már valamiféle művészeti tevékenység, amit a szöveg minőségével, illetve a körítéssel kellene elérni. Érdekes tehát a szöveg maga, az előadásmód, valamint a hangulathoz tartozó, esetleg profi kiegészítés (zene). Szerintem a zeneválasztások pl. ebben az adásban jól sikerültek és keltettek érzeteket.
4. Akár volt kiegészítő a szöveghez, akár nem, a hallgatók reakciói nem feltétlenül vannak összhangban a valódi hatásokkal. Ugyanis a hallgatók ugyanazzal a kihívással küszködnek, mint az alkotó, esetleg nehezen vagy sehogy sem fogalmazzák meg a véleményüket, érzéseiket, amik amúgy vannak és rezonálnak az alkotóéra. Persze attól, hogy nem mondanak semmit, még lehetnek hülyék, mint ahogy nem minden durva külső mögött rejtőzik érzékeny lélek.
5. Végül néhány konkrét reakció: Nick Cave Wild Rose: nem tudom láttad-e a klipjét is, ahogy a nő lebeg a vízben, miközben lágy zenére egyre nyugtalanítóbb a történet, ami eszembe juttatta a Szürrelizmus kislexikonában látott képet, ami így értelmet nyert, ahol ugyanez a történet látszott egyetlen képbe sűrítve (nem linkelem, keress rá erre: John Everett Millains: Ophelia), és vajon akkor Ágnes is vágyna arra, hogy egyszer valaki letaglózza?
Ősz: miután felnőtt lettem, az első őszi, hidegebb napokban, amikor az ember az orrában érzi az őszi illatokat, a közeledő telet, mindig elfogott valami nyugtalanság, olyan harctéri izgalom, hogy most jönni fog valami más, valami új, és csak sokára jöttem rá, hogy ez a régebbi iskolakezdetek során kialakult reflex csak és nem az ősz mindent elsöprő, bőröm alá befurakodó, felkavaró lehellete.

Maci, tavaszi nyár, Geri, születésnap, névnap, gyógypálinka... ennyi.

Mi kiváló minőségben, gyorsan és olcsón dolgozunk. Ezek közül kettőt választhat.

   "Én azt utálom, amikor gyerekkel reklámoznak bármit."
   "Ezt játszottuk mi is mármint a Laárosat."
   "Úgy hangzik, ahogy beszélek, mintha fogalmazásgátló tablettát vettem volna be."
   "Jaj, hüvelygomba."
   "Ezek a szlogenek csak magyarosítva vanak, nem itt találják ki."
   "Na, ez egy nagyon jó műsor volt, a többieknek meg lópimpili a pityulájukba."

And A Reggae New Year!

   "Ez egy album?"
   "Úgy érzem, Daninak is különleges kapcsolata van a karácsonyhoz."
   "Aszittem, Ági végleg odalett. De jó, hogy nem."
   "Ez nagyon súlyos volt."

Hegyi Zsolt:
Papa, ez mint a jó konyak, 5 csillagos.

Juhász Dániel:
akkor szerintem egy csillag nyilván Ágit illeti (a felolvasásért), a második téged (Ági hangminőségének feltúrbózásáért), a harmadik Jóskát (az elemek egybefűzésért), a negyediket elosztják a jamaikai, angol, magyar hülyegyerekek (a zenéért), az ötödiket nyilván a meseíró és Weöres Sándor kell, hogy megosszák.
:)

Zsu mai műsorában Lillával beszélget párizsi kirándulásukról, amiből Párizsról nem sokat tudunk meg, de a lányiskolák hangulatába betekintést kaphatunk.

   "olyan mintha most párizsban egy kávéház teraszán ülnétek."
   "Goofy letapizott"
   "pápülápádon"
   "szóval pasizni mentetek Párizsba"
   "és franciáztatok is?"

Félelmek, iszonyodás, borzalom, ijedés és egy szenzuális érintés.

   "De Jóska, - merthogy ezt én is megkaptam a múltkor -, ezt úgy is veheted hogy törődésből szinten tartjuk a vérnyomásodat."
   "A vértől mindig a ketchup ugrik be."
   "Ez nekem is parám, hogy előbukkan az ajtó mögül, de még a falak sem védenek, ha tud pl teleportálni."
   "El vannak tompulva az érzékszerveink, azért kell ilyen valami, ami megadja azt az érzést, amit amúgy nem tudunk átélni."
   "-Zsolt tudósííííííííícs. -Tetszőleges a feneke. -Nyugi, mi nem is látjuk."
   "Ugye ebböl a tapizódásból nem lesz hagyomány?"
   "Ha nem nézzzük, akkor az nem közszemle."
   "100%"
   "Köszi ezt az infót! Eddig ezen nem paráztam, de eztán majd már mindig erre fogok gondolni, ha kompozok. Örök hálám."
   "Tiszta eksönfilm csak kicsiben - beugrasz, kiugrasz mint valami Rambo az aknamezőn."
   "Bandi, ne hagyd magad! Ez a TE műsorod."
   "-Nem félek, hogy nyerek a lottón... -Félek attól, amire vágyok, vagyis attól, hogy mit."
   "Örülnék ha úgy tudnék érezni ezzel, mint Dió... de így se rossz, már megszoktam."
   "-Szecsuáni rizsfelfújt. -Inkább csipős-édes töltött liba."
   "Ha úgy jönne ki, előtte csörögj rám, majd fogom a kezed, nem téma."
   "Az a másik, amitől félek, hogy az életemben nem hagyok hátra semmit és senkit."

Zsolt dr. János Péter kineziológussal beszélget párkapcsolatokról, azzal kapcsolatos problémákról.

Veszély esetén kitörni! Zenés ide-oda és vissza, miközben Gergő lelke a háttérben csendben újrabootol.