Temetőből kifele jövet találkoztam ezzel a kutyussal. Hirtelen elfeledtette velem azt a rossz érzést, ami a halottaimmal kapcsolatban kavargott bennem. A rossz érzést nem sikerült fotóba önteni, így maradt ez a kutyus.

Szociális temetettek. Ezeknek a halottaknak nem nagyon van napja. Sokuk ismeretlenül, magányosan, vagy éppen névtelenül végezte, volt, aki egy átlagosnál hidegebb őszi éjszakán megfagyott egy köztéri padon. És persze olyan is van köztük, akinek pénze nem volt; se csicsás márvány sirkőre, se tisztességes fából készült koporsóra, de még egy hamisan kántáló temetkezési szakmunkásra sem. Szociális temetettek - panelszürke betonkereszterdő. Hol névvel, hol számmal. Lehet, hogy mind ilyet érdemelnénk.