Archívum

A KultOn podcast első felében megbeszéltük az elmúlt hét legfontosabb eseményeit, majd kitárgyaltuk a Foster the People új lemezét.

Fotók, zenék, történetek.

   "Nagggyon fogok figyelni április elején... nagggyon."
   "Ááá, behaloook."
   "Jobb vagyok, mint az eredeti, csak csendben megjegyzem."
   "Besütött a naplemente, hihi."
   "-De Mammucs hallotta-e hogy fikázod a pánkóját? -Ő fikázta a sajátját, te. Én azt mondtam, finom volt."
   "Olyan, mintha medvecsapda lenne fellógatva."
   "-Buta vótam, mint a főd. Még meg is buktam. -Én meg mindig azt hittem, hogy végig kitűnő tanuló voltál. -Valójában okos voltam, csak jól titkoltam."
   "Nem bukott, mert vitt a tanároknak minden szart."
   "A Segítő Mária már volt a múlt héten...nem?"

Jóska bemutatja az együttest, akiért rajongott a 80-as évek közepén.

   "-1983. -Én akkor voltam a fénykoromban."
   "-Jóska mellékesen énekli is! -Mellékesen énekli?"
   "Általában idegenkedem a versmegzenésítésektől, de ez jó."
   "Én meg ezt imádom."

Adrian Mole igaz vallomásai és a kis kétéltűek: Csaba teljesíti két hete tett ígéretét és a beérkezett kívánságokat.

   "Hazajött. Szerintem piheni ki a pihenést."

Péntek este mindenkit várok egy légy-ottra.

   "Szalad ide, szalad oda, nincsen neki zsarátnoka."
   "Pók-ól."

Merthogy vannak páran.

   "Azt hittem azt mondja ha fél évig adod a vért."
   "Volt nő, és a vőlegény kiszaladt a teremből, hogy nem is nézi."
   "Én pasiztam a leánybúcsún, és az utsó pill.ban mondtam, hogy ja, bocsi, most megyek férjhez."
   "Azt hogy utáltam, mikor a gyerekeim nézték."
   "Van egy barátom, az esküvő előtti napon, legénybúcsúszerű berúgás alkalmával elveszette ittapiroson a gyűrűt."
   "Ez a fülbekenős nekem is teccik."
   "Ez most amúgy valami legénybúcsúféle?"
   "-Azért ezeket a számokat illene első dallamokból felismerni, nem? -Hát azért de. -Pedig nem."
   "Mindenképpen az Edda leszállóágának kiemelkedő gyöngyszeme."
   "De mi lett azzal a kis kopasz emberrel, valami Slájm nevű, aki szerezte a dalaikat?"

Te életed milyen területeit tekinted nem publikusnak? Miért tartod fontosnak, hogy legyenek ilyenek? Milyen körök azok, amelyeknek különböző mértékben betekintést engedsz ezekbe? Mi alapján döntöd el, mi tartozik mindenki másra? Változott-e e tekintetben a véleményed? Minek/kinek a hatására? A közösségi hálózatokon is következetesen betartod ezeket a szabályaidat? Melyek azok a területek, ahol úgy tapasztalod, hogy hozzájárulásod nélkül szándékoznak a magánéletedbe betekintést nyerni? Szerinted kik és miért?
Köszönet a közreműködőknek: Ágnesnak, Cliónak, Gabriellának, Mártinak, Mónak, Vikinek, Dávidnak, Diótörőnek, Jánosnak és Zsoltnak.

A kvízkérdés: Hol előzi meg a kiadóst a mellébeszélés, és mindet az összehasonlítás kétszer?