Nagyon szeretem ezt a képet, mert nagyon jó tagozódásokat lehet rajta felfedezni, többféle struktúra. Egyrészt a mélységélesség nagyon szépen van megválasztva azzal, hogy értelmezi ezt a fajta káoszt, amit a növények létrehoznak, és ebből a káoszból létrehoz egy rendet. És ezt nagyon sokszor, sok képnél elmondtuk, hogy káoszt káosszal nem ábrázolunk, és ennél a képnél pont az az erő, hogy fontossági sorrendet állít be, és ezzel ezt a kaotikus struktúrát megbontja és értelmezi. Másrészt a teret is behozza a képbe, nagyon fontos ez is, hogy a Nóra ezt étre tudta hozni, és a harmadik pedig egy vízszintes tagozódás, azzal, hogy van egy sötét csíkunk ami a föld, egy egünk, ami egy naplemente helyzete, és egy nagyon szép aranyló sárga, és egy harmadik, ahol már betör az éjszaka mélye, és ez a hármas tagozódás is nagyon szép, és lírai – de egyben drámai is. És ez a kép így is önmagában is szép lenne, és ami még tovább viszi, és a személyes közlést is beviszi a képbe, és amitől a csend leckére abszolút elfogadható, az a magányosan álló figura középtájon. Ez nagyon megejtő, ahogy a magányról, a csendről, a belső, meditatív történetekről beszél, pontosan azért, mert egy dinamikai kapcsolat van eközött a káosz között és a háttérben lévő nyugalmat sugárzó naplemente és a magányos figura között. Úgyhogy én ezt három disznónak gondolom, és köszönöm. (szőke-hegyi)
értékelés:
Egy nagyon szép, és nekem nagyon kedves üzenetet látunk, röviden kitérek arra, hogy nekem nagyon tetszik, ahogy az avar ezen a kis mólón vagy hídon megjelenik, és ennek már van egy nagyon jó hatása, és talán két megjegyzésem lenne ehhez a képhez. Egyrészt egy picit ha a Feri lejjebb gugol, nagyobb hangsúlyt kaphatna ez az avarszőnyeg, és talán dinamikusabb lehetne ez a korlátrendszer, ami most a vízbe vezet minket. Nagyobb hangsúlyt kapnának a korlátok, és sokkal jobban bemozgatná ezt a kompozíciót. Ráadásul ami kompozíciós értékében nem túl fontos az az ég, az is kisebb szerepet kapna, és az arányok rendbejönnének. A másik az exponálás pillanata. Gondolom azt akarja sugallni a Feri, hogy a kisember és a nagyember, akik a kép jobbszélén kifelé mennek a képből, azok áthaladtak ezen a hídon; de szerintem ez nem a legszerencsésebb pillanat. Van ebben egy dekomponáltságra törekvés, hogy a híd centrális kompozícióját megbontsuk ezzel a két emberrel, ugyanakkor ez most nem elég erős egyrészt a méretkülönbségek miatt sem, másrészt azért, mert kompozícióban a háttér fáinak a rendje szintén megváltozik annál a résznél, ahol ez a két ember most van. Tehát szerintem akkor lenne ez a kép rendben, ha a két ember valahol ott a híd végénél haladna kifelé, már lefelé-kifelé a képből, de még ott kellene lenniük, mert az hozná rendbe ezt a kompozíciót, az tudná visszahúzni az egyensúlyt, ami a háttérnél ugye adott. A természet ezt adta, nekünk kell más eszközökkel rendbehozni, pl. azzal, hogy a két alak visszakerül a kép közepe felé. Sőt, akár még jobban tagolhatnánk ezt a képet, a balszélen ansnittben feltűnő harmadik személlyel, és akkor van értelme kikerülni a szereplőknek. (szőke-hegyi)
értékelés:
a zöld már múlóban, a botyók lángokban
Nem is értem, hogy miért ez a címe a képnek, hogy csipkebogyó… :-D Azért az, hogy a képnek alapvetően a háttere, tehát ahogy a növény a természetben megjelenik ezen a színes képen, az egy szürkés tónus, és ezen a tónuson valamiféle zöldebb kevéske levél látható, a forma, de alapjában véve a kép központi részén lévő zöldek is szürkészöldek. Azt is talán említettük már az estiklopédiában, hogy a szürkés szín, felület a vörössel kapcsolatba hozva folyamatosan dinamikát, feszültséget, vibrációt hoz létre. Tehát miközben hordoz leírható, verbális információt, kvázi egy tájképet, egy kirándulásról, mégis túllép ez a kép, és amit előzőekben mondtunk a Margitnak, hogy a dokumentálásból lépjünk át, és a személyest erősítsük fel, és itt itt van a személyes, a háttér szürkészöldje és a vörös nagyon jól dinamizál, és ha elvonatkoztatunk a látványtól, akkor akár az az impresszió is lehetne, hogy ez egy gyöngysor vagy akár egy női ruha, amin ezek a pici kis ékek megjelennek, abszolút egy festői kiemelést láthatunk itt. Örülök is ennek, mert ez azt is jelenti, hogy a Margit megérezte, hogy a fényképezőgépet nem fényképezőgépnek kezelem, nem félek tőle, mint technikától, hanem elkezdem a gép keresőjén keresztül a világot vizuális élményként, festőként is nézni. Végre élményként kezeli a látványt. (szőke)
értékelés:
A természet őszi "lakásfelújításakor" minden évben pompásabbnál pompásabb szőnyegeket terít a lábunk alá.
Kedves Margit! Leveledet, amiben írtad, hogy a kolbászt elküldtétek, nem kaptuk meg. Nagyon örülünk a képnek, amit küldtetek, nagyon szép az az elképzelés, ahogy mondod itt a levélben, hogy a nagyszobában a szőnyeg ilyen lesz. Egyetértek, nagyon drukkolok, hogy a gobelin elkészüljön, a vázlat nagyon jó. Aláírás, puszi, Bandi.
Na most. Ezt így félretéve, azt sejtem, hogy a Margit a 19. lecke ősz kategóriára szerintem nagyon jól közelíti meg, jó a témaválasztása, a vizuális élmény is az, amit a cím sejtet – és ez egy három citromdisznós kép, és kész. Nem lehet vele mit keverni, ez egy jó kép. És nálunk a kertben is tudsz majd ilyent fényképezni, és hozhatod a gereblyét is, mert ahogy lefotóztad, utána össze kellene húzni is - mondja Hegyi. :-) (szőke-hegyi)
értékelés:
A Látszótér Alapítványt
banki átutalással
MagNet Bank
16200120-18524112
vagy PayPalon keresztül
Hozzászólások
Török József
2024. 12. 30. - 21:27
"Se está acabando ya." "-És a fiúk. -Na pufff. -Ági és a.fiúk. -Az már félig Kontroll csoport…
Bartos Ágnes
2024. 12. 29. - 15:34
Én is meghallgattam,köszi Gabri és Gyula. Szépszomorú volt valóban, mint minden mostanában.
Aureliano
2024. 12. 28. - 13:14
Na, ezt is meghallgattam. Izgalmas az olasz kaland, érdekes lett volna hallgatni a felújításról.…
Aureliano
2024. 12. 28. - 12:15
Meghallgattam. Csodálatos borsodi japán halandzsareppet is tartalmazott, ami tetszett. Gyula is…
Nagy Zoltán A.
2024. 12. 27. - 21:16
Jelezném, hogy az árnyas patakot szeretném elkérni háttérképnek. -- az a Sagittario folyó egyik…