Miután megnéztük a ma készült munkákat, elemeztünk is, ettünk is, lazításképpen elmentünk fürödni egyet. A pedellus be akarta mutatni a tudományát, hogy negyven év után rájött, hogy kell a vízen lebegni, de ez a kamera előtt nem igazán sikerült.
Eljött a vacsora ideje, sőt, egy speciális vacsoracsata is kezdetét vette, a képeken kívül Laci főztje is elemezve lett, amit Laci képelemzéssel hálált meg.
Ebéd után portrézással folytatódott a munka, a pedellus(ta) egészen extrém formában készítette arcképeit, aztán Noémi is megérkezett, vacsoráig dolgozott a csapat.
Laci igazán kitett magáért az ebédet illetően, persze akad olyan táborlakó, aki összekeveri a pürét a desszerttel...
Tamásnak különös optikája van a felvevőjéhez, pontosan kioktatta Hegyit, hogy hogyan kell kezelni, a pedellus azonban átértelmezi a makrofelvétel kategóriáját és megmutatja a kertet.
Az első hóval búcsúzik az ősz... Egy-két kései levél fogadja az első hópelyheket, ám majd szép lassan átadják helyüket mindannyian a téli hótakarónak... (ma délután készült)
Éppen azért kedvenc nekem ez a kép, mert az András-féle megvalósítási rendszerek nagyon sokszor trükkök, látszik, hogy sokat fordít arra, hogy kimódoljon, megvalósítson valamit, és én szeretem azokat a fotókat is; de itt végre kezd olyasmi is előtűnni belőle, az a fajta finomság, nőies attitűd, amit egyrészt mer vállalni, és amiből kiderül, hogy mennyire érzékeny és sérülékeny, és szenzitív ember. Aki mer egészen egyszerű eszközöket használni, hópelyheket, néhány fonnyadt piros felületet, gallyakat, és a mögüle vészjósló-sötéten áttörő sötét türkizkéket. Ami azt jelenti, hogy nem akar most konkrét, kimondható verbális kézjegyeket elhelyezni a képen, hanem megelégszik azzal, sőt biztos is abban, hogy ez a kép festői módon képviseli, a foltjaival, a ritmikáival el tudja azt mondani, amihez más formajegyeket kellene keresnem spiritualizmusra, a valóságfelettire, holott a valóságban ott van, megvan a valóságfeletti is. Ez három disznó. (szőke)
értékelés:
A barátodat mindig érdekli hogy mit miért csinálsz...
A hatvanas-hetvenes évekre jellemző ez a fajta figyelő szamár a veszprémi állatkertben, Bendegúzt a kisúttörőt kérdezi a fafurulyáról, miközben a szamár farka lemaradt a képről – tehát van az egésznek egy zsánerhangulata, és ennek nagyon kötött szabályai vannak. Ha ez egy ilyenfajta riportkép, akkor be kell tartanuk azokat a szabályokat. Tehát a kisfiú melletti tér jobbról áttehető lenne a szamár mellé balra, és akkor nincs levágva a farka, és nem lesz szűk ezen az oldalon sem. Vagy pedig nagyon megvágni, hogy a szamár első lába előtt szűkíteni. Véleményem szerint ez mind abból táplálkozik Csilla, hogy megláttad, hogy ez itt egy nagyon izgalmas, a szamár az egy nagyon dörzsölt élőlény, a lovak is félnek tőlük, és itt a szamár egyértelműen valami csínyen töri a fejét, nagyon fülel, az látszik, és ezt a szituációt te megláttad a kisgyerekkel, és elkattintottad, és írtál hozzá egy szöveget. De megnézve a Csilla előző képét, önmagában persze ez a kép egy aranyos kis alkotás, de nem éri el azt a mélységet, ami előzőleg már megjelent a munkájában. Inkább egy ujjgyakorlatként érkezik be ez a kép a barátom kategóriában, amiben talán egy kicsit szégyellős a Csilla, és nem arról mesél nekünk, hogy valójában neki a barátság fogalma jelent, hanem inkább könnyedén azt mondja, hogy ezen a leckén legyünk túl, mert a következő jobban érdekel, és jó érzékkel beküld egy szituációt, amiben a Csilla valójában nincs benne, és ezért pontatlan a szituáció, mert nem annyira átszűrt, és nem annyira közeli neked meseként az egész. (szőke)
értékelés:
Én ezt a képet is nagyon szeretem, és annak is örülök, hogy ezt a Mariann megint beküldte, nem is az előző munkát nézném, hanem ezt, és lehet, hogy most csak máshogyan néz ki a csepp, máshogyan csöppen, de szerintem egy más minőség jött létre, az a minőség, amit az alkotónak önmagában kell tekinteni. Miközben ez egy absztrakt kép, erőteljes formákkal, egy érdekes trükkel, mert az ereje a képnek nem lent van, hanem fönt és ettől állandóan mozog, borul, de nem oldalra, hanem le-föl; nagyon is erőteljes a motívumrendszere, mert ez a furcsa talán vasfelület sötétje, amiből ez a kis vízcsöppecske lefelé halad, de még nem csöppent le, amiben egy varázsvilág tükröződik. A kép egyszerre nagyon nőies és nagyon férfias kép is; nem egy nyugodt kép, azt hozzá kell tenni, de pont a színvilága, ez a világos kékes itt, ami az acélfelület felső részén megjelenik, a nagyon finom kis vörösek-zöldek a háttérben, és azok a fura mesei grafikák, amik a vízcseppben tükröződnek, ezek mind igazából örömre és pozitív jövőképre utalnak. A kép pont ettől nagyon izgalmas, hogy a felső rész vésztjósló sötétje ellenére mégiscsak van benne egy furcsa játék és egy érdekes dinamika, amit a négyes osztat hoz létre, mint egy zenei játék, olyan, hogy van a felső szürkés csík, egy világos csík, egy egészen sötét szakasz, és aztán van az alsó nagy zöldes folt a dekomponált cseppel. (szőke)
értékelés:
Képválogatás közben készült fénykép, szorgalmi, hogy a derítésre mutassak egy példát. :)
A kép igazából, ha nem ismernénk a körülményeket, akkor akár még a család házi feladatba is nagyon könnyedén beilleszthető lenne. Lehet, hogy szokatlannak tűnik, hogy most utólagosan a szorgalmikból mért történik akár több átemelés is. Ennek az oka az és különösképpen az itt látható képre is érvényes ez, hogy szeretném, ha az adott technikai megoldásokat tudnátok ti is a későbbiekben alkalmazni. Meggyőződésem, hogy ezen a fényképen az a technikai ötlet, amiről szeretnék most beszélni jól és szervesen épül bele a kép egészébe és a kép filozófiájába, gondolkodásába. Azt persze zárójelbe jegyzem meg, hogy az egész kép pikantériája, hogy Magyarország ma élő fotóművészei, fotográfusai közül az egyik legnagyobb ember van ott a képen, tehát már csak azért is, mert Demeter látható ezen a fotón, már csak azért is megéri erről a képről beszélni, hiszen egy fotós, aki tökéletesen tudja, hogy az a beállítás, ahol ő modellként jelen van és ahol összetett módon egy világítástechnikát alkalmaznak, az majd mit eredményez. Ez okozhatja azt is, hogyha megnézzük a modell arcán jelenlévő gesztusokat, ez a gesztus valamilyenfajta beletörődés, valamilyenfajta bizalmas, de áldozati helyzet, mint egy igazolványképet felmutató póz, mintegy bizonyítási póz, de megadó póz, amelyben ő áll. Ugyanakkor a fények, ez az összetett, alapvetően ellenfényes, hátsó megvilágítás a kép középpontjára, mint egy belső színházi térre, mint egy varietében, egy belső fényben, mint egy lokálban látjuk azt a kevés fényt, amely a modellt, a modell előtt lévő képet, amely nyilvánvalóan látszik, hogy nagyon erősen kapcsolódik hozzá, és itt azt mondom, hogy teljesen mindegy, hogy a konkrét, vagy az általunk elképzelt történetet gondoljuk-e, ha nem tudnánk a valóságot, akkor nyilván azt lehetne látni, hogy igen, itt valaki hozzátartozott ehhez az emberhez. Sejtésem szerint ez így is lehet, hiszen Demeter saját fotóját láthatjuk itt, tehát ez érvényes ugyanúgy is, ha nem tudjuk a valós történést. Mindenesetre a gesztus, a testbeszéd, amelyben Bara Margit fényképe a beállításhoz képest mélyebben helyezkedik el, mint Balla Demeter arca, nagyon érdekes, és a kéztartással együtt nagyon érdekes háromszöges kompozíciós rendet alakít ki. Ugyanakkor tessék azt megfigyelni, hogy evvel a furcsa, trükkös megvilágítással valamilyenfajta reflex-hatással a fénykép mintegy kivágódik ebből a térből, ebből a belső terem hangulatból és nem csak hogy egy személyigazolvány fotóvá, egy stigmává, egy bélyeggé válik, hanem az egész képből, mint egy manifesztum, vagy mint egy plakát felhívó jele előre kerül. Tehát ha megnézzük a duplázást, Bara Margit körbevágott portré fotója és Balla Demeter fölötte elhelyezkedő, kamerába tekintő arca, mintha duplázódnának ezek a képek, nagyon izgalmas fény-árnyék és ellenfény megvilágított felületjátékot hoznak létre. Egyrészt ezt szerettem volna elmondani, másrészt pedig az a javaslatom, hogy érdemes lenne a magatok számára is megnézni, tanulmányozni akár egy kis kockás papíron felülnézetben azt, hogy vajon ennek a képnek a világítását hogyan hozták létre. Figyeljük azt meg, hogy a Bara Margit kép mögött, miközben Balla Demeter keze, bal keze fogja ezt a fénykép formát, a mögötte lévő ing az végig megvilágított, egy alsó megvilágítást kap és a jobb keze is hátulról kap fényt, mintha ott a háttérben valamilyen terasz fényből jönne ez, de közben azért árulkodik erről ez a szemüveg, amit nem véletlenül sok operatőr gyűlöl és utál, mert ezek a szemüvegek azok, amelyek például mozgófilmeknél, különböző jeleneteknél lebuktatják a helyzeteket a szereplőket, ugyanis a szemüveg tükrözi azt hogy hol van fényforrás. Érdemes ezen a képen elgondolkodni, én nem akarok itt mindent 100 százalékosan rátok erőltetni, hanem igazából csak annyit szerettem volna, és csak azért teszem meg az átemelést, hogy érdemes ezeken a fényviszonyokon egy picit elgondolkodni, mert látszólag egyszerű beállítást, látszólag egyszerű helyzetet és látszólag egyszerű képet látunk itt. De azért ez véleményem szerint csak elsődleges megközelítés. Nagyon is hordozza a hétfő délután házi feladat hangulatát, annál is inkább, mert aki esetleg majd megkapja azt a lehetőséget, hogy Demeterhez ellátogat, vagy esetleg a Demeter életébe egy pillanatra bepillanthat, nagyon is ott van ez a fajta csöndes, szűrt, oldalsófényekkel teli közeg amely ezen a képen látható. Ez egy három disznós kép. (szőke)
értékelés:
A Látszótér Alapítványt
banki átutalással
MagNet Bank
16200120-18524112
vagy PayPalon keresztül
Hozzászólások
Török József
2024. 12. 30. - 21:27
"Se está acabando ya." "-És a fiúk. -Na pufff. -Ági és a.fiúk. -Az már félig Kontroll csoport…
Bartos Ágnes
2024. 12. 29. - 15:34
Én is meghallgattam,köszi Gabri és Gyula. Szépszomorú volt valóban, mint minden mostanában.
Aureliano
2024. 12. 28. - 13:14
Na, ezt is meghallgattam. Izgalmas az olasz kaland, érdekes lett volna hallgatni a felújításról.…
Aureliano
2024. 12. 28. - 12:15
Meghallgattam. Csodálatos borsodi japán halandzsareppet is tartalmazott, ami tetszett. Gyula is…
Nagy Zoltán A.
2024. 12. 27. - 21:16
Jelezném, hogy az árnyas patakot szeretném elkérni háttérképnek. -- az a Sagittario folyó egyik…