Porcelánbaba

A barátom leckére jött a kép, ami nem egy porcelánbaba, hanem egy műanyag vagy kaucsukbaba, amit itt látunk, mint ahogyan a fején a roncsolódás sem valódi sérülés, hanem egy fotosop trükk, de ezzel semmi baj nem lenne, ha én, a néző magyarázatot kapok, hogy ez miért történik. Tehát itt van ez a sokkolónak szánt üzenet ezzel a babával, ugyanakkor ez a baba ez szép, persze a szépségnek is vannak stációi, de mondjuk, hogy ez szép, és akkor rá van téve ez a roncsolódás, ami azért nem tud szervülni, mert ha ennek a babának ténylegesen be lenne horpasztva a feje, akkor nem ilyen csillogóan nézne ki az ő szeme, tehát ha ekkora ütést kapott volna a fej, akkor az egyéb sérülést is okozott volna, tehát ez leleplezi ezt a geget. A másik az, hogy oké, vegyük úgy, hogy ezzel nem foglalkozunk, de akkor sem értem, hogy a baba mit akar ezzel nekünk mondani. Érzem, hogy sokkolni akar, csak nem tudom, hogy miért. Nem fogalmazódik meg a képen az üzenet. Én ezt visszaadom ismétlésre. (szőke)

Szomjoltó

Fekete-fehér kép, nagyon szeretem azt, hogy a modell bensőséges helyzetében megintcsak azt mondom, a hatvanas évek gesztusa, a vízzel való játékkal van itt egy kis emlékkép. Azt had ne merjem már mondani, hogy érdekes, hogy Bara ezekkel az obeliszkekkel mennyit foglalkozik, tudom, hogy ez a kép erről a kisemberről szól, de valahogy mindig benne vannak ezek a rudak. (szőke)
értékelés:

Búcsú

Ez azt hiszem talán a Keleti pályaudvar belseje, és hát a kép címe segít, arra következtethetünk, hogy ez a személy, akit itt látunk elhaladni ezzel a kis kofferral, az már elbúcsúzott a fotóstól és már halad a maga útja felé. Szerintem amennyire az eddigi képeinél azt mondtuk, hogy jól látja meg a ritmusokat, a tömegelhelyezéseket, és a formákat; ennél a képnél nekem több problémám is van. Egyrészt nem látom az okát, hogy miért dől a horizont, engem ez így most zavar, mert várom, hogy billenjen vissza - nincs sem a tömeg, sem a kompozíció miatt indoka; másrészt maga ez a helyzet nem látom, hogy túlmutatna, azon a helyzeten, hogy igen, szokott ez előfordulni, hogy már elindultam és húzom a kis bőröndömet magam után és már azzal foglalkozom, hogy jó helyem legyen a vonaton. Nem látom itt ezt a kapcsolódást, sem a vonattal, sem mással, hogy ez mitől más, mitől személyes a Bara hol van ezen a képen. Azaz én ezt visszaadnám ismétlésre. (szőke)

Kecses lábak

Én ezt nagyon szeretem, és szorgalmiként nagyon örülök, hogy elküldte nekünk. Nagyon érdekesek rajta a formai meglátások és a fények. Jó a kompozíció is, hisz a test tömege más formában van jelen fenn jobb és lenn bal oldalon, de tömegben a két forma egyensúlyozza egymást. (szőke)
értékelés:

Hangulat

Bara nagyon szépen tud dolgozni ezekkel a fényekkel-árnyékokkal, és gondolom ez annak is köszönhető, hogy ad magának időt, hogy ezekkel találkozzon és ne csak találkozzon, de ezeket magán át is tudja szűrni. Nagyon jót tud tenni a képnek, ha az alkotó tudja, mit akar. Itt azért én kompozícióban annyit hozzátennék, hogy ha a Bara egy picit elmozdulna a fa körül az óramutató járásával egyező irányban, talán csak egy lépésnyit, és megtartja a irányt, tehát a fa körüli kőből kirakott védőformáját a felső sarkba teszi ki és az árnyékot a sarokba futtatja ki, akkor izgalmasabb, koncentráltabb helyzet alakulna ki. Nyilván ezt a helyszínen lehet látni, hogy esetleg milyen tereptárgyak lógnának akkor bele, ami miatt ezt a kompozíciót mutatja a Bara, mert itt elindulnak vonalak a kép határain kívülről, másrészt nagyon érdekesek az árnyékok, és az utca felületén ezek a roncsolódások is, tehát ez talán kompozícióban úgy jobban összefogódna, de azért szerintem ez is egy háromdisznós kép a nyár leckére. Bár lassan ez már kezd az ősz leckébe is belelógni. (szőke)
értékelés:

Kapocs

Sejtésem szerint ez vagy egy vitorláshajónak vagy egy hegymászókötélnek valamilyen szerkezete; nem tudom megmondani, hogy mi mert egyik szakmához sem értek. Azt fedeztem fel, hogy a feszítőkötél és a szerkezet, hasonlóan az utóbbi néhány munkához megint egy mechanikai rendszer, de ahogyan az anyacsavaroknál is beszélgettünk erről, nagyon érdekes, hogy itt az emberi jelenlét is megjelenik ennek a formának a középpontján, mégpedig egy emberi ujj, ami lefogja a kötelet, és még a köröm formája is látható. Akár egy koronaként is felfogható ez a sérült forma az ujj körül. Annyit mondanék, hogy nagyon közeli a kép, és ettől elmosódott a háttér, és ez jót tesz ennek a képnek; talán a fényekkel lehetett volna még foglalkozni, az ujjnál, hiszen ez egy gömbforma, ha ott egy picit meg tud jelenni a térbeliség, mint ezen a bakelit vagy milyen sérült formán, akkor még jobban főszereplővé vált volna ez az ujj. De egy disznó megvan rá. (szőke)
értékelés:

Találkozás 2

Mivel a Találkozás 1-et egészen részletesen elemeztük, és én akkor még nem láttam ezt a munkát, szerintem a Bara hamarabb eljutott - mint a polinézeknél a mauri technikában egy más idővel dolgoznak, és a gyógyító hatás hamarabb eljut a helyére, minthogy elvégeznék a tevékenységet – szóval azt feltételezem, hogy a mi üzenetünk is hamarabb odaért a Barához, minthogy felkerült volna a weboldal felületére, merthogy mindazok a dolgok, amikről a Találkozás 1-nél beszéltünk, az itt meg lett valósítva, a férfi-női kapcsolatot átgondolva, ezekkel az egyszerű, régi vastárgyakkal, tehát minden olyant teljesít ez a kép, amit a Találkozás 1-nél számunkra felvetődött, ezért ez nekem három disznó. (szőke)
értékelés:

Álomkávé

Egy enteriőrt, egy kávéházi belső hangulatot látunk, ahol valószínűleg egy társaság vagy egy pár elfogyasztott egy kávét, és beszélgetett, és ennek a történetnek az utolsó mozzanata volt, hogy ezekben a csészékben már nincs kávé. Talán csak egyetlen egy, mert a Bara nagyon jól meglátta ezt a kompozíciós kihívást, hogy nekem apró problémáim vannak ezzel a képpel, noha szeretem ezt, pl. a jobb alsó sarokban ott valami van, valami belóg, és ezt nem tudom, hogy mi, másrészt hozott a Bara egy döntést, hogy utólag, manipulatívan belenyúlt a képbe, és az asztalon kívüli hátteret elmaszatolni, mintha az ujját elhúzta volna és szétkente volna a festéket. Jó ez a hatás, ha határozottan eldöntjük, hogy ezt akarjuk mutatni, mert akkor azt mondom, hogy ha fontos ez a háttérjáték, akkor ebben a döntésben az is fontos lenne, hogy a két csésze függőlegesen hol helyezkedik el. Mert most van egy pici előterünk az asztallal, van egy középtér a két csészével, és a háttér a hármas tagolásban. És mivel nincs teljesen eldöntve, hogy ez a háttér mennyire fontos, mennyire szervező ereje a képnek, most egy bizonytalan érzése van, hogy elkészült a kép, és aztán a Bara megnézte otthon, hát, ez nekem nem annyira tetszik, kicsit belemaszatolok. Tehát mintha a döntés nem az exponálás előtt közben lett volna meghozva, hogy ezt akarom mutatni, hanem utólagos javítás lenne. (szőke-hegyi)
értékelés:

Fényjáték szinekkel

Ez egy nagyon izgalmas akvarell-stílus, és 100 százalékosan nem konkrét formák, hanem színek, színvariációk, színjátékok, ritmikai képletek vannak felvetve, és ebben a kategóriában aranyos, és szerintem egy jószándékú dolog, miközben akár egy akt is lehetne, szóval az egy disznó rá megvan. (szőke)
értékelés:

Impresszió
Örökké tartó álom?

Szintén egy hosszú expozíciós képet látunk, ahol az alkotó egy egészen speciális, egészen intim világú történetet mutat be, saját magáról, és talán mondhatom, hogy hasonlatos ez egy picit ahhoz a meglátáshoz, ami a Hegyinek a ágy leckéjénél volt látható. Mégpedig azért, mert egy olyan pillanatot figyelt meg magán, arra volt kíváncsi, amit nagyon ritkán láthatunk magunknál, hogy hogyan alszunk, hogyan mozgunk, hogyan vándorlunk álom közben az álomban. Ráadásul színben is egy nagyon jó, nagyon hozzáillő, jó irányt mutató színvilágban van ez tartva. Annyit mondanék csakhogy ha a kamera egy picit lejjebb billen, akkor talán a vállrészből többet kapunk, és nem ilyen furcsán van befejezve a kép alsó része. Nyilvánvalóan ha ez valóban egy ilyen álomperiódus, akkor ezt nehéz egyből behatárolni, de ha őt ez a fajta meglátás, megoldás izgatja, akkor érdemes még próbákat tenni, de ezt a kis kompozíciós problémát leszámítva egy nagyon határozott, és nagyon erős és személyes üzenetet kaptunk. Én ezért megadom a három disznót. (szőke-hegyi)
értékelés:

Esti hangulat

Szerintem ez a kép sokkal több annál, semhogy szorgalmiként elemezzük, viszont ott van fölötte a másik képe, az ágy, és én akár ezt is az ágy kategóriába áttenném, hiszen itt is egy fekvés van. A képen egy rögzített kamerából egy hosszú expozíciót látunk, és ez ad lehetőséget, hogy a modell a látható, sejthető modell többször elmozdulhasson egy beállításon belül, és ettől a drapériák, a felületek, a padló perspektívája és minden ebben a vöröses hangulatban, érzelmektől telítődve, egy furcsa, álomszerű állapotot hozzon létre, amelyben a test folyamatosan attól, hogy nem pontosan rajzolódik ki, impressziókat hoz létre, figyelmet kelt. Akár mondhatnánk, hogy vágyat generál. Ehhez jó eszköz ez a hosszú expozíció, ami egy speciális munka, érdemes lenne ezzel a Barának tovább foglalkozni, mint műhelymunkát mélyebben feldolgoznia, mert nyilván a fixen beállított kamera és az expozíción belüli színészi munka eredményezhetik azt, hogy pl. sejtésem szerint a térd felső ívei levágódnak a képen. Amennyiben ez egy stúdiumsorozat, egy előkészítő munkával kontrollálva a mozgásokat a képeken ezt ki tudja szűrni. Ez két disznó, és én javaslom a Barának, hogy kezdjen el a test, elmozgások, test, drapéria és ezzel a vöröses hangulatvilággal foglalkozzon még ha van rá érkezése. (szőke)
értékelés: