A talkedli az magyarul a cseh fánk, vagy tótul a magyar fánk, vagy valami, aminek köze van a szalagos fánkhoz, a tótokhoz és nagymamám előszeretettel nosztalgiázik rajta. Ja, és ilyen izében sütötték régen.

Azt tudom mondani, hogy végre a fény, a folt, a ritmus valakinek örömet okoz, végre elkezdtünk szerelmesek lenni a csendélet filozófiájába. Szeretem ezt a képet, mert öröm sugárzik belőle, az alkotás és a felfedezés öröme, az, hogy a meszelt fal és a tojásrántotta sütő, a foltok, a sötétek és a ritmika nem csak absztrakt képként, hanem realista üzenetként is meg tud jelenni és egyből elkezd Nóra mesélni nekünk, nem azzal, amit a kép alá ír, mert ez a kép elmeséli ezt maga is, szöveg nélkül, Nóráról, a viszonyairól. (szőke)
értékelés:

Tavasz az, amikor - szimbólumoktól mentesen - az ember a langyos napsütésben leheveredik a fűbe, és lustán bámulja az orra előtt a fűszálakat. Tudom, verbálfotó. Meg azt is tudom, hogy én se vagyok egy üde, tavaszi jelenség. Akkor is. :-)

A kép irányelveiben letisztázott, a kompozícióban a pici kis virágok mellett a szemeknek van nagyon fontos szerepe, ami beletekint az optikába és ezen keresztül belénk néz, és ettől, hogy egy ilyen fűben hasaló, a kamerát is a fűszálak között tartó, fekvő, közeli, intim helyzet, amit látunk, az arc formái, ritmusai is megváltoznak. Emberivé, esendővé, de valahogy a szemek mégiscsak egy kis játékosságot és reményt, kérdést tartalmaznak. Az alkotó egészen biztosan megnézte ezt a képet, mielőtt elküldte nekünk, és attól a puritán, nagyon egyszerű, nagyon esendő ábrázolástól erőteljes a kép. Érdekes, hogy ha már formákat is nézünk, akkor picit talán a széltől kócos hajszálak, ahogyan rendezetlenül az arc formájába belelógnak, hasonlatosak lesznek a fűszálakhoz, és ebből láthatjuk, amint felénk tekint a szem. Ha nem lennének az arc előtt ezek a hol éles, hol életlen vonalak, virágok, akkor álló, statikus képet látnánk, de ettől mivel a kép hatására mi, nézők is befeküdtünk a fűbe, közelebb és közelebb akarunk kúszni Nórához, hogy átlépjünk, átjussunk ezeken a füveken, és a szemébe nézhessünk, azokba a szemekbe, amik egyszerre kíváncsiak, de bennük van a kérdés is, amik egyszerre nyitnak felénk és teszik fel a kérdést, hogy ugye nincs semmi baj, ugye vigyázol rám? Nagyon jó, hogy ezek a jegyek, tehát a gondolati és a formai jegyek ebben a környezetben az ember és a növényzet azonosulását is mutatják. Talán, ha a szerző szöveges üzenetét is olvassuk, akkor a kép megfejtése az "akkor is". (szőke)
értékelés:

Ez az előző csendélet (Füstölő) javítása-továbbgondolása.

Nem tudom, mit jelent a noh. Lehet, hogy erre a maszkra valami jelzés, de nem akarjuk kitalálni, de ettől függetlenül szimpatikus ez a kép, egy nagyon furcsa és drámai kép, mintha egy képzőművészeti katalógusból, mondjuk Schaár Erzsébet világát bemutató képet látnék, de szeretjük, jó. (szőke)
értékelés:

'Hej, ha én tigris lehetnék és elehetném előled a halacskát!'.

Hegyi Zsolt kedvenc képét látjuk itt, azért nem merek 3-nál kevesebbet adni, mert ha ezt a macskát rámengeded, akkor tuti, hogy többet az estiskolán nem fogunk elemezni képet. Ha lehetőség volna rá, akkor ezt a gesztusképek közé tenném. (szőke)
értékelés:

Vaníliaillatú volt. :-)

Ebben a kategóriában mindamellett, amit a pedellus mond, (hogy az elhelyezésnél a tárgyak súlypontozásán lehetne finomítani) az is izgalmas, hogy bátran egy keleti, japán szemléletű megközelítésbe fog. Például azzal, hogy a tálba, amibe elhelyezi a tárgyakat, nem látjuk a teret, amiben ez elhelyezkedik és ezt úgy értelmezzük, hogy ez nem meggondolatlanság, hanem ez kiemeli, körbevágja, a levegőbe helyezi ezt a történetet és ez felerősíti a ritmikai játékát a képnek. Egyértelmű, hogy a sötét háttér segít a gyökerekkel indákkal elhelyezett ritmusnak, felnagyítja az ornamentikális kis törések jelenlétét, ez egy nem hibátlan de jó irány, azt is javasonlánk, hogy Nóra nyugodtan próbálkozzon ebben a kategóriában anyagokkal. (szőke)
értékelés:

Csak csendben, kérdőjellel merem a csendélet leckére küldeni ezt a képet. Ha nem az, hát nem az, akkor vágy. Vagy szorgalmi. Vagy a barátom. Vagy valami. :-)

Itt egy vízicsikó szárított formáját látjuk és nagyon szép a kiégetett fényben az oldalról érkező fény miatti árnyék, és nyilván amiatt, hogy a tüskék elemelik ettől a rusztikus felülettől ezt a kis szárított állatot, az egész fura, misztikus hatást mutat, és jók az ívek, mint egy régi barokk hangszer nyaka, ez jól erősödik. Ez nem igazán csendélet, mivel Nóra szabad kezet adott szinte, hogy melyik leckébe soroljuk, a csendéletet nem teljesíti, de a vágyat igen. Nagyon szép a kép, megkapja a 3 disznót, de a csendéletet ne hagyd békén, Nóra. (szőke)
értékelés:

Olvastam egyszer régen egy történetet, miszerint ha valaki hajtogat ezer darut, akkor teljesül egy kívánsága. Hajtogattam hát én is, de sok az ezer daru, nem volt hozzá elég kitartásom. Elkallódott azóta a legtöbb, elvesztek, elszakadtak, de ez az egy megmaradt. Egy fekete darumadár.

Több nehézsége is van a képnek, egyrészt mert csendélet kategóriájába érkezett, és közben ugye van egy hosszú leiratsor is a képhez, egy értelmezés, egy meseszerű értelmezés is, és ott bizonytalanodik el a néző, hogy szeretné ezt összepasszítani azzal a látvánnyal, ami ezen a fekete-fehér képen látható, a címről nem is beszélve, ami egy meghatározó üzenet. Ez a párologtató mécses agyagforma, amiben ez a gyertyamécses elhelyezkedik elég erősen kitakarja ezt az absztrakt madár formát, tehát még ez a kitakaró forma is nehezíti a daru befogadását formailag. Ha hunyorítva nézzük a képet, a ritmusai érdekesek, de mintha túl szűkre lenne vágva az egész, azt kell, hogy mondjam, hogy mindez nem segíti elő az üzenet vagy cím megértését. Mindenre lehet következtetni a képből, csak arra nem, hogy a madár a fénytóból iszik, mert nem érthető a madár formája, mert a mécsestartó kitakarja, széttöri a madár testét. Még egy nehézségem van, hogy ha minden működne, akkor is felmerülne, hogy mi köze a csendélet házi feladathoz. Ez nem csendélet. Attól, hogy makrót vagy közelit használunk és ezek egy asztallapon helyezkednek el, nem feltételezi, hogy csendéletről beszélünk. (szőke)