Az én új házikedvencem egy kutya, akinek problémái vannak az orrával. Emiatt szomorú, és folyton zaklat. Szóval úgy kezdődött, hogy mindig figyelt, és leskelődött, és azt akarta, hogy játsszak vele. Aztán megelégeltem, és kigondoltam, hogy hogy járhatnék túl az eszén. Persze szeretem én, de gondoltam leszáll rólam, ha kap egy... na de kiderül majd, mit.

Ez egy három disznós megoldás, több filmnél elmondtuk a bevezetés, tárgyalás, befejezés hármast, itt most ezt rendben lévőnek érezzük. Elindul a pixilláció, jó a színészi játék, a folyamatos gesztusok, mimikák, variábilis a használat, jók a blende zárások, jó a zeneválasztás és jó a cím is, mert a csel a macika kamera, ami rögzíti az eseményt és ez az önvideó történet, a visszacsatolás játék jó képi gegben jelenik meg közérthető formában egy kis pamfletben. (szőke) értékelés:

Ágyjelenet
Kapva az alkalmon bemutatom hálótársamat: Nagy Macit és jómagamat, miközben álmainkat tervezzük éjszakára.

Nekem 3 disznós kép, de én itt a macinak vagy meghagynám az íveit, vagy nyitnék jobb oldalon. Az alapvető kapcsolódás ez az életlen közeli felület, a maci és a fotós, aki fotózza magát. És lehet, hogy abból az anschnittből, ami most nem látszik a képen, vagyis a fotós valósságából érdemes lenne valamit meghagyni, mert akkor ez a tér mélység, amit most így lefojtva érzünk, nagyobb lehetne, tehát ha mondjuk a váll mögötteséből kapnánk valamit, ebből adódik, hogy jobbra kellene nyitni a beállításon. Nagyon jó és izgalmas kép. (szőke)
értékelés:

én nem tudom hogy mi a zöld és mi a kék.

egy nagy vödörbe gyűjtsük hát a csipkebogyót, elrakjuk a fogunk alá télire, mert hízlaljuk a májunkat így a végire. szines bogyók gurulnak a műanyag puttonyban. máladékos ragasztóba hullanak az őszi legyek, felvetemedek, és kedvesen simogatlak kutyám. szaglásod az év hangja. szemeidhez ég alját narancsra festő szél párosul - kihagylak a gondból, felmerítem kopányos koponyádig a kezemet, hálózsákban ölellek kutyám, mert érzéseid kihúzzák az enyéimet, testednek vonulata kigubóz az enyémbe, ha nézel. avaros sárban tapicskolok, huppanok ösvényeken át. csodaszarvas. teje issza sámánujjamat, én csiklandozok holt vakondokat. bújjon el az utolsó csepp, gördüljön vér föld alá. penészeim egyétek beteg fáinkról hulló hernyóinkat - hóhér lesz a tél, torkomban a góc megakad, felhányom szemgödrömig szép színeimet, mert a tél biz elveszi majd a sötét árnyakat, adja szikrázó csillámok otthonát, jégkirálynak épít patakból koronát, mert épp 8 éves vagyok, erdőtjárni tanulok és meséket fagyaszt hajamba a hó. apám, s kutyám végignéznek fehér ösvényemen, majd csöndben beásnak egy hóemberbe.

Mennyország
avagy az égiek lassú mozgásai.

Ez a kép az én számomra három disznó lenne abban az esetben, ha a kis porcelán baba, amely nagyon fontos része a képnek, az ő koponyája és vállai nem lennének metszve és ugyanúgy, ha a vánkos a plüss nyusziknak, vagy kik laknak ott. Miért? Mert nagyon fontos résztvevője ennek a képnek, a meseiségnek, a szürrelaizmusának, az álomszerűségének. Ha lehet javítani, akkor azt kérném, hogy ez a kis dolog legyen javítva kompozícióban. (szőke)
értékelés:

Fejére növök

A képet nagyon szeretjük, van valami picit jarmusch-os, hogy úgy mondjam, tehát van ebben az egészben úgy egy amerikaias világ, hogy mellette tudjuk azt, hogy a gyökerek Európából erednek. És még egy fontos név fölvetődik, Diane Arbus neve, mégpedig a sötétek és terek miatt, ahogy Arbus belelesett abba a korszakba, a 60-as évekbe, a hippikorszakba, sokszínűségbe, ami akkor ott jelen volt, és azt azért el kell mondani, hogy az Arbusnak, mint dokumentumfotósnak az egyik nagy trükkje biztos az lehetett, hogy azokat az intim helyzeteket azért figyelhette meg, mert nagyon jók kommunikálhatott az emberekkel, mert ott egészen különleges szituációk, karakterek, a gnómoktól a törpékig, az extrém helyzetekig is megjelennek a képeken. Lehet érezni, hogy olyan hatás van jelen, ahogy Henri Toulouse-Lautrec dolgozhatott az ő korában körülötte lévő hölgyekkel, és ahogy ezek a hölgyek megengedték, hogy a privát életükbe is belelásson Lautrec. Valami ilyesmit érzek ebben a képben, engem nem zavar, hogy a kép alján és tetején nem látom a részleteket, nagyon jól, szinte kikacsintás szintjén itt van ez a láb, egy fétis, ami valószínű a fotós lába, és a fotós lába mellől, neadjisten a fotós lába közül exponálunk és látjuk a férfi alakot. Nem véletlenül mondtam a második verziót, hogy esetleg a fotós lába közül, mert esetleg annyit még elképzelhetőnek tartottam volna, hogy a jobb lábujj, vagy bütyök még itt kikandikál, amitől még extrémebbnek, még kihívóbbnak látszott volna a kép. (szőke)
értékelés:

Vera és a pedellus közös filmje Laurie Anderson zenéjére. Dörögdi Katica büfé, 2007.

Kedves Vera és Zsolt, ezzel a filmmel a következő problémáim vannak: nagyon örültem, hogy húsz év elteltével újból hallottam Laurie Andersont, annak idején a 80-as években a Kőbányai Filmstúdióban dolgoztunk, akkoriban hallgattam ezeket a zenéket. Nem véletlen, hogy ezt az évszámot mondtam, merthogy abban az időben nem igazán voltak még videovágó asztalok, elektronika, számítógépek és nagyon sokszor, ahogyan Bódy Gábor akkori németországi kísérleti anyagaiban is látható, öngerjesztésekkel, kamerán lévő feliratokkal, tévéképernyőről átvett filmekkel dolgoztunk és ezeket próbáltuk vágni a magunk módján, nem kockapontosan, nem szájszinkronban, merthogy nem voltak ilyen berendezések. Ez a film, amit látunk, ezeket a stílusjegyeket hordozza magában. Az egészben az az egyetlen egy probléma csak, hogy miközben ezt a hangulatot közvetíti és ez egy érdekes hangulat, nem tud generáló erővé változni az egész film, magyarul, miközben halljuk a dalt, a kép nem fog később építkezni, nem fog továbbfejlődni, hanem annyiról szól, amennyiről a legelső pillanatában, egy monitor, amin feliratokat látunk, és ennyi. Miközben tehát nagyon szeretem ezt a filmet, a legnagyobb bajom az, hogy ennek a filmnek igazából nincs eleje és igazából nincs vége. Ez pedig annyiból fontos, hogy a zene eredeti rendszerével és üzenetével nem tud összekapcsolódni, hanem szinte csak egy aláfestő képként van jelen. (szőke) értékelés:

Barátos szorgalmi csendélettel körítve, Andrea sminkel, miközben szép.

Egy új értékelési forma, amit most próbálunk ki, és ha beválik, akkor némely képet így fogunk elemezni, főképp azokat, ahol egyszerűbb a meglátásainkat ebben a formában elmagyarázni, mint leírni. értékelés:

Megint esik

Kedves Vera! Ha jól sejtem, egy többszörös tükröződést lehet érzékelni: valamilyen Obiban, vagy Baumaxban vásárolható szép olasz padlócsempe, plusz valamilyen télikertben, vagy teraszon, vagy valahol kaktuszoknak és virágoknak az árnyéktükröződései keverednek a képen. Egy hosszú, szinte festett japán akvarellre hasonló formát választottál, így nem a megszokott fotó arányt látjuk, ami jót tesz a képnek és bátor válllalkozás, hogy ilyen tapétaszerű szeletben látjuk ezt a rendszert. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy ha merészen mertél vállalni egy ilyen hosszú szeletet, akkor ehhez képest már csak egy pici döntés lenne, ha a kép jobb oldali részén látható hosszú szárú egyenes kaktusznak a lazúros árnyákát vagy teljesen kihagynád a képből, vagy nagyobb jelenléttel használnád, mert így most a kép legfontosabb üzenetét mutató virághoz képest – mivel ugyanabban a tónusvilágban jelentkezik a kaktusz – gyengíti annak az öszetett formavilágát. Bár nagyon izgalmas az alsó felületen lévő folthatás, mégis a jobboldali árnyék megbillenti a képet. Az nagyon elgondolkodtató döntés, hogy a padlócsempe ferdéi és a nagy sötét háromszög érdekesen tartanak kívülre, ez egy izgalmas ritmusfelvetés. De ezeknek a foltoknak a játéka nem végiggondolt. Ebből adódik, hogy a kép a figurális és az absztakt határán billeg, a kétféle közlési vagy beszédmodor között, és ettől bizonytalanná válik a kép egésze. (szőke)
értékelés:

Éjt nappallá
Szerintem a vágyakozás olyan dolog, ami folyamatosan jelen van az életünkben. Ezt a tulajdonságát igyekeztem bemutatni.

Kedves Vera, úgy látszik, most ilyen kaleidoszkópos időszak van, Márk képénél is ilyesmivel találkoztunk, de az itt nagyon szimpatikus, hogy bár egy érdekes tükröződést figyelhetünk meg, de az élesség-életlenség, a fények megválasztásával az alkotó meghaladja azt, ami a tükrözésből adódik. Nem csak a virágok, hanem egyéb képalkotó elemek is játákosan csak kvázi ismételnek, ezért a szemlélő vissza-visszatér a képhez, hogy újabb és újabb titkokat, rétegeket fedezhessen fel. A kép ritmusa a szecesszió szabályait követi, mert miközben sejhetően konkrét formai, emberi motívumokat látunk, közben az egész egy ornamentikai játék is, mintha a valahol Bécsben egy régi Klimt képnek a részletét látnánk, ahol az ívekkel, díszítésekkel játszanak. Egy kis korrekciós javaslat, hogy a kép alsó középrészén lévő fénykör világossága túl erős, ebből adódóan a formai játékra is ráül. (szőke)
értékelés:

Fehér vakság

Kedves Vera! Ha abban az esteben értelmezzük a képet, hogy válasz, egyfajta játék az Estiskola oldalán, ahol két kép egymásra rímel, akkor sokkal könnyebben megfejthető ez az egész, de úgy gondolom, hogy mivel műhelymunkát folytatunk és feltételezzük, hogy mások is járnak az oldalra és a képeknek mint önállő műveknek is értelmezhetőeknek kell, hogy legyenek, akkor a kép bizonyos része megérthető, bizonyos része viszont kódolt marad - az írott szöveg kódolt, Zolinak szól. Azonban, ha a feliratot, vagy a kezet is eltüntetnénk a képről, a fotós akkor se volna látható, mert sötétben és takarásban van - a fehér vakság is erre vonatkozik, hogy a fénykör erős kontrasztot teremt, láthatatlanná teszi a készítőt. Azért fontos mégis, hogy a fotós ujjai közeliben, élesen látszanak a képen, mert így egy térjátékot hoz létre. A közel elhelyezkedő kéz, aztán a tükör és végül a fotós hármas tér elrendezést jelent. De ha ezzel a kézjátékkal formailag még kísérleteztünk volna, akár a kép közepe felé, lentebb tolva azt, egy még érdekesebb ritmus jött volna létre, akár még azt is sejthetnénk, hogy a kéz ujjal egy furcsa kígyót szimbolizálnak, ami be akarja kapni ezt a misztikus tojást, vagy ezt a Holdat, de ez akkor lenne érdekes, ha a kézfejből többet komponáltunk volna be ugyanebbe a négyzetes felületbe. Így most csonkoltak az ujjvégek és a kézfej találkozása, és pontatlanná válik a komopozíció mert nem kap elég hangsúlyt a kép, csak a ritmus eleme. Az is megoldás lett volna, ha a jobb alsó sarok felé is elhelyezünk valami élesebb képelemet és akkor létrejöhetett volna egy keresztirtányú tengely a képen. Így a valós előtér és az álomszerű háttér nincs összekötve. Az ötlet jó, érdemes lenne újragondolni. (szőke)
értékelés:

(Állat)barátaimmal együtt keressük a megoldásokat bizonyos problémákra. Ezért (is) szeretem őket.

Szőke videoüzenetben értékel - egy technikai jelzés, hogy a jobb és bal oldal a filmen értelemszerűen fel van cserélve, vagyis amikor Szőke a tollával a kamerának magyaráz, ott tessék a látottakat tükrözni. értékelés:

A lányok angyalok
Sztrít és viselkedési enteriőr baráti körben :)

Drága Verám, azt hiszem talán érthető, miért nem tudok sokat hozzáfűzni a képhez. 3 disznó. Csak annyi, esetleg a szoknyák alját nem vágtam volna le. (szöke)
értékelés:

Barátok mindenhol
A barátném, és közös öreg barátaink: a platánbogyók

Kedves Vera, ez egy három disznós kép, mégpedig azért, mert ezzel a kevés eszközzel is sikeres időutazásra hívsz minket a 60-as évekbe. Talán csak annyit fűznénk hozzá, hogy ha lentebbről fotózod a modelled, akkor a fejből több kerül az ég elé, a profilt jobban kiemeli az ellenfény és barátnéd és a platánbogyók is közelebb kerülnek. (a szőke)
értékelés:

vélemény a lakástavaszról
Ha a testem habból és könyvekből állna, nevezhetnénk egészalakos fürdőszobaportrénak is. 2 és feledik lecke készen áll!

Kedves Vera, magánemberként, látogatóként írok most. Ha egy ilyen képet látok, szívesen nézném az emberi arcot, tekintetet. Mivel látom, hogy nem mosolyog a száj, azt sejtem, hogy a lélekben zajló eseményeket tükrözheti a ráfényképezett kivehetetlen, valamilyen gépszerű formákat mutató szobabelső, de ettől elveszítem a kapcsolatot az emberi arccal. Az alsó traktus kétharmados oszata is belevág az állkapocs finom ívébe. Az egész kép tekintetében jónak érzem a kettős osztást és az álló képformátumot, de az esetleges véletlenszerűségek, ráfényképezések nem segítenek közelebb jutni a modellhez nézőként. Pedig szerintem ez fontos lenne. Magánemberként még annyi, hogy olyan jó lett volna látni, ha mosolyogsz. (szőke)
értékelés:

Nyitott Szemű Portré
Vasárnap reggel, a péntek és a szombat este után.

Kedves Vera, végre egy újabb munka! 3 disznó, nagyon jó a kép, Vera, kűggyed az érzéseidet, nagyon fontos. Jó a szöveg is hozzá, ne hagyd, hogy a Fazakas Gyula lenyomjon bennünket, küldjed a jó anyagokat. Szeretettel: a térerőfestő
értékelés: