Az idő múlása

Tervező: Aldo Rossi
Épület: San Cataldo temető (Modena)

Miért a hónap képe:

E hónapban Lality Áron munkáját választottam a Hónap képének. A melankolikus benyomást keltő fotó főleg az épület fotós által megválasztott elhelyezésével fogott meg, ahol elmaradhatatlan elemként nagyon fontosnak tartom az éppen odalátogató beillesztését is. Gratulálok Áron, s egyben jó válogatást a következő hónapban! (Frantisek Balga)

Lendület

Tervező: Ricardo Bofill
Helyszín: Barcelona

Jó ízléssel csinálod a képeid, van bennük tisztelet az építészet iránt, és ez fontos. Szóval, itt is az van, hogy picit álló a kép, miközben balra ha lenne még, kontextusba kerülne az egész. Engedd a dolgokat picit szabadabbra. (hegyi)
értékelés:

Őszinte építészet

Szintén egy Tokyoi épület. Emlékszem mikor ezt az épületet nagyban fotóztam, körbejártam, megcsodáltam, átgondoltam, odajött hozzám egy Japán biztonsági őr, hogy nem nagyon szabadna nekem ezt fotózgatni mert egy Bank épület és jó lenne ha ezt nem csinálnám. Számomra ez a ház azért őszinte mert felvállalja azt amit talán a mai építészet félve mutat meg. Ez a gépészet :D Az épületen függőlegesen végigfutó fekete hasítékban lett megoldva a gépészeti kivezetések. A fotót illetően pedig ez is picit érdekes kivágásban készült, bocsánat Zsolt! :D Tervező: Togo Murano (1891-1984)

Izgalmas dolgokat hozol, és ezt nagyra értékelem, hiszen az építészet van olyan fontos, mint a természetfotó, az ember által rendezett környezet nagyon tanulságos. Itt most bevallom, engem zavar az, hogy ennyire keskenyített az álló forma. Ugyanis az álló formátum eleve nehezített terep a befogadónak, ha ezt még megfejeljük azzal, hogy ennyire szűkre vesszük, kényelmetlen lesz az egész, ráadásul azt is hihetik a nézők, hogy valami bizonytalanság okán erősítettél rá ennyire a formára. Fent épp hogy az épület fölött vágható lenne, balra meg hiányzik a környezet, ami azért is lenne fontos, hogy az arányokkal tisztában legyünk. Ennyi, a többi minden oké. (hegyi)
értékelés:

Alapforma

Tervező: Aldo Rossi (1931-97) olasz építész, formatervező . Úgy gondolom munkái még a mai napig rengeteg építészre hatottak, hatnak. Helyszín: Tokyo

Áron, ezt most nem értem. Ekkora elcsúszás színben nem lehet véletlen, vagy ha az, akkor azért erre oda kellene figyelned. Annyira hideg, annyira rideg így kékben az egész, nem értem. A komponálás jó, a zsinórok zseniálisak, persze, ez oké, de miért van ez a színnel? Csináltam egy verziót is, hogy látom én. (hegyi)
értékelés:

Életút

Na akkor írok pár szót. Az épület Barcelónaban van és az építész Ricardo Bofill egy zseniális építész. Egy videót belinkelnék ahol maga a mester mesél, akit érdekel nézze meg.

Áron, én erről sok mindent nem tudok elmondani úgy, hogy nem voltam ott a helyszínen, csak annyit, hogy ez így nekem tökéletesen rendben van. Se hozzátenni, se elvenni nem kell, működik, jók a színei, formái, jókor van fotózva, szóval köszi és gratulálok. (hegyi)
értékelés:

Kapcsolatok

Nagyon érzed a tereket, és nagyon szeretem, hogy az arányhoz és a sztori miatt embereket is használsz, ettől válik az egész többé, mint sima építészet, vagy inkább úgy mondom, hogy ez az, ami a védjegyed lehet, használd bátran. Egy kis tónusproblémám azonban van, a bal oldali tömeg kíván kicsivel több figyelmet, hogy egyensúlyában a feketeségén nyitva ellenpontja legyen a másik oldalon az ülő figuráknak. Na, majd elmondod, hogy te hogy látod. (hegyi)
értékelés:

Duomo

Nagyon szép ez az áttörés, ahogy a dóm előbújik, az egész szinte tökéletesen rendben van, egy dolgot kivéve. Olyan, mintha egy illusztráció lenne, és a képszerkesztő azt kérte volna, hogy a szöveg mellé kerüljön, ezért lenne így megvágva. Magyarán erőszakosan szűknek érzem a vágást oldalirányban. Jobbról is és balról is így befejezetlen formák lesznek, a járókelők kisodródnak, a tömegelhelyezés nem alakulhat ki jól így. (hegyi)
értékelés:

Szemtől szemben

Elsőre azt írtam volna, hogy érdekesek vagytok ti építészek, miközben a tervekben meg kell lennie a párhuzamosoknak, hogy ne dőljön össze az épület, a fotóban valahogy ez nem olyan fontos nektek, de közben látom, hogy mi a baj. Az épület üvegeire vetted a pérhuzamosokat, ami meg is volna kábé, de az, ami tükröződik, abban a képben van egy torzulás, és emiatt olyan, mintha a kép maga lenne csálé. Hát, a helyet nem ismerem, így könnyen lehet, hogy maga a felület nem párhuzamos, de az is lehet, hogy valahogy ez a gép mozgatásával megoldható lenne. Nem tudom. Az viszont érdekes, hogy ha ilyen helyzet van, mi a fontosabb, az épület vonalai, jelen esetben a vékony hálózat, vagy az, amit a tükör mutat. Én ez utóbbira szavazok, mert a vékony vonalak jelenléte nem olyan erős, mint maga az, amit képként látunk a visszaverődésben. Namost. Az, hogy ez önportré-e... hát, jó, az a kis manus ott lenn akkor tehát te vagy, igen, ha akarom, ez is önportré, csak ehhez vagy zoomban, vagy vágásban kéne még kis vágás. (hegyi)
értékelés:

Rétegek

Régi diafilmek, vagy régi nyomású útikönyvek világát érzem itt, anélkül, hogy brutális archaizálás lenne, és ez izgalmas világ ettől, tetszik, érdemes esetleg elgondolkodni azon, hogy ezt mint építészeti helyszínek bemutatási technikája később is alkalmazd. Adódik ez a levegőrétegek miatt is, az is ad egy párás, ködös hatást, valóban jól érzem azt, ahogy a tér rétegződései, a jelentés rétegei megjelennek. Köszönöm, ez oké lett. (hegyi)
értékelés:

Egyszer fenn, egyszer lenn

Ez szép. Finom. Én egyenesre hoznám, a horizontját, de elfogadom így is. Hol van ez, mi ez? (hegyi)
értékelés:

Időkép

Áron, az van, hogy az ötlet jó, de most túl sok minden van a háttérben, vagy a szendvics tárgyi oldalán, és emiatt zavarosak a formák. Bevallom, az a rész a jó, ahol a függöny van. Azzal kéne valamit kezdened, és a többit minimalizálni, mert a csöngő, a kenyértartó előtti cuccok nem segítenek. Kérhetek egy ismétlést? (hegyi)

Üres világ

Na, itt a tónus sokat ront az üzeneten. Hiszen nem csak a vonat ablakai vakok, üresek, de az utca is, viszont ez utóbbiból semmi se jön át. Csináltam egy verziót, de nyilván az eredetiből ez szebben megoldható lenne. Érdemes azért néha újragondolni, hogy ha mindenre ugyanazt a tónust húzzuk rá, az lehet, hogy van, ahol működik, de lesz, ahol nem. Azért fáj a szívem, mert a kép nem lenne rossz ötlet. (hegyi)
értékelés:

Atsushi Kitagawara

Az, hogy ennyire hetvenes évek hatású a tónusrend, nem baj, működne. Viszont több kéne abból, hogy mi is a hangulat, ami megfogott téged. Ha a locsolás, akkor azt kell megmutatni. Bátorság, közelebb kell menni. Értem én, hogy az építészet is fontos, de ha sztori van, akkor annak kell vinnie a prímet. (hegyi)
értékelés:

Lélek

Az van, hogy az ilyen helyek mindig izgalmasak, a romos, szlömös, lepusztult gyárak adnak egy utópisztikus hangulatot, ami manapság beleillik abba a közhangulatba, ami akár a filmek, akár a klímajóslatok okán eleve megvan. Szóval a helyszín jó, használható. A lényeg azonban az, hogy ha maga a helyszín nem valami közismert hely, mint mondjuk Pripjaty, ahol épp az ember nélküliség az, ami a hatást adja, a nyomok, a kiüresedett élet, akkor érdemes azon elgondolkodni, hogy mi lesz az, ami ezt az egészet kontextusba helyezi, mert ez így egyelőre egy díszlet. Hol a történet? Jó, persze, nem mindig a történet az, ami az ember fejébe először bekerül, de itt kifejezetten jó lenne, ha lenne meséje, mert kompozícióban is fontos lenne az ellenpontozás. Még valami. Szépek a tónusok, de a mélytónusnál itt is bebukik a sötét és elvesznek a formák. Erre különösen kell ügyelni, mert az a jó, ha a majdnem feketék is hordoznak infót. Lehet, hogy kalibrálni kellene a monitorod, hogy ezt lásd. (hegyi)
értékelés: