Az az izgalmas ebben a képben nekem, ami abban az egy tizedben történik ott a kép alján. A szivárvány engem annyira nem izgat, gyönyörű szép kettős szivárvány, természetesen jól mutat a képen, még azt is mondom, hogy persze szivárvány nélkül más lenne ennek a képnek a jelentése, de azok a tetők, azok az ablakok, azok a ritmusok, mint egy morze, mint egy lyukkártya-szalag, amik a kép alján futnak, azok azok, amitől ez az egész egy jó közléssé válik, még egyszer mondom, a szivárvánnyal együtt persze. Nagyon szeretem, nagyon jó ízléssel vágott Csaba itt a képnél, nagyon jó ízléssel komponált. Köszönöm szépen. (hegyi)
értékelés:

Egy Csabától egészen szokatlan, új megközelítést kapunk, megvillan Csaba rádióból már ismert humora. Egy kicsit meg is ijedtem attól, hogy mi jöhet, ha a Csaba elkezd viccelni, ez egészen fantasztikus tud lenni. Nagyon szeretem ezt a képet, pontosan ezért. Merthogy merte a Csaba az egész történetet átforgatni, átgondolni, és merte azt fölvállalni, hogy ez ennyi és nem több. Találtam egy ilyen kis villanyóra szekrényt, ami lemozdult a falról, és kimozgattam az egész történetet úgy, mintha ő lenne a helyén. Ez filozófiailag is azt gondolom, hogy egy egészen jó üzenet. Még azt is mondom, hogy plakátnak is el tudnám képzelni egy kicsit élénkebb színekkel. Én azt mondom egyébként, hogy adja magát az a kútgyűrű, abban aztán még egy érdekes történet létrejöhetett volna, abban azért el tudnék képzelni, egy habfürdőző gyereket, vagy felnőttet. Szóval hadd ne megint én mondjam meg, hogy mik azok, amik megoldások lehetnek. De az biztos, hogy az egy nagyon izgalmas továbbgondolási lehetőség lehet, mint ahogy az ajtó is, amit látunk. Tehát oda is, hogyha felakasztok valamit és hagyom lelógni. Szóval érdekes, én ezt az egész játékot tovább játszanám, ezt a melyik az egyenes, melyik a vízszintes, az irány maga nagyon jó. Én azért adok most erre három csillagot, mert arra szeretném a Csabát sarkallni, hogy ha már egyszer egy ilyet megfigyelt, akkor kezdjen el ezzel foglalkozni, ne csak egy gesztus legyen, hanem akkor tessék ezt az egész kibillent világot feladatként magunk elé állítani, és ezzel foglalkozni, és megtalálni ebben a továbblépés lehetőségét. Én azt remélem, hogy a Csaba ezt meg fogja tenni, úgyhogy legyen olyan kedves ezt a három csillagot felhívásnak venni keringőre, várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Nagyon szeretem ezt a képet. Csabának mondom, hogy legközelebb ezt a keretben keretezéses történetet felejtsük el. Ennek nagyon ritkán van valós értelme. Itt most alul ráadásul nem is szerepel ez a keret, tehát ott valahogy ez így leharapódott. De ez csak egy technikai meglátás. Ha van ebből egy olyan kópia, ami nem tartalmazza ez a keretet, akkor ezt megköszönném. Nem úgy, hogy erről levágjuk és megnöveljük a képméretet, hanem az eredeti, hogyha megvolna. Nagyon tetszik a képnek a színvilága, ezek a fagyos kék jégdarabok, és a felkelő napnak ez az aranysárga rózsaszínbe hajló színe, úgyhogy én ezt nagyon szeretem. Egyetlenegy, ami most nem tudom, hogy mennyire átgondolt az az, hogy van egy bizonytalanság a kép aljánál. Én azt mondom, hogyha megfigyeljük és a kezünkkel kitakarjuk, akkor ennek a képnek az egyik verziója az, hogy ott van vége, ahol a sötét árnyékfolt véget ér, tehát annak az alja lenne a kép határa és onnantól lefelé a többit levágnám. És akkor egy nagyon szép, mondhatni képeslapszerűen szép képet kapnánk. A másik, ami egy nagyon izgalmas verzió lenne, hogy ezeket a valós árnyékokat, amik itt csordogálnak lefelé, mint egy festékfolyam, ezeket amennyire lehet én még mutatnám, akár az egyik madarat levágnám, tehát a híd pilléreinek a teteje lenne az, ahol a kép határa lenne, és lefelé még körülbelül egy másfél-két ujjnyi kellene ezekből a megfolyásokból. Nem tudom, ez a helyszínen eldönthető, hogy volt-e egyáltalán ennyi benne. Ha volt, akkor azok nagyon izgalmasak lennének. Azt kell mondanom, hogy engem sokkal jobban izgat ez az alsó tartomány. Tehát az egyik verzió, hogyha konvencionális akarok lenni, hogy azt levágom, a másik, hogy elkezdek rá koncentrálni és csak egy háttér vagy egy ilyen, mint egy alaphang van megadva a valós történettel, és igazából elkezdjük kutatni ezeket a mély rétegeket. Mindkettő érvényes lenne, most ennél a megfejtésnél ez a kettő között van, de ettől függetlenül nekem a kettő csillag megvan és mondom Csabának, hogyha még tud így kelni, hogy odaérjen erre az állapotra a Dunapartra, akkor érdemes lenne megfigyelni, hogy mikor van olyan helyzet, amikor ezek a megfolyások megfotózhatóak, nagyon köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Egy fekete-fehér fotográfiát látunk az előző képhez hasonlóan az emberi test egy jelentős, de kis részletét makró technikával felnagyítva. Az akt leckébe érkezett ez a kép. Annyit mindenféleképp szeretnénk elmondani, hogy az a redukció, ami megtörténik ennél a képnél, hogy a színes világot fekete-fehérbe redukáljuk, az a redukció, ami megítélésünk szerint ennek az alkotásnak nem igazán tesz jót, mert olyanféle módon tárgyiasítja ezt a testrészt, hogy ez a tárgyiasság azzal a kopogós fekete-fehér tónusrenddel amit kap, bizony nagyon nehezen teszi asszociálhatóvá ezt a képet és ráadásul ez a fajta tónusszűkítés a test formáit is elidegeníti, tehát valószínűsítjük, hogy ez az egész ábrázolás színesben egy szerethetőbb, egy közelibb megközelítést mutatna a néző számára. A másik az pedig maga a nézőpont kiválasztása. Mégpedig az, hogy ennyire perspektivikus ábrázolásnál maguk azok a térformák, amik jellegzetessé tehetik ezt a képet, azok a térformák nehezen érzékelhetőek: tehát én elfogadom, hogy a kép színből következtethetően ez egy női testrészt, egy női mellet próbál ábrázolni, de ebben a beállításban és ebben a képkivágásban a fekete-fehér redukcióval együtt, ez egy viszonylag nehezen értelmezhető képi üzenet. Úgyhogy hogy ezt a képet, ezt ebben a formájában mindenféleképp visszautalnánk a szerzőnek ismétlésre, de itt azért azt szeretnénk megjegyezni, hogy nem csak a színes és fekete fehér közti váltás az, ami az ismétlést indokolja, hanem talán az is, hogy esetleg a Csaba ennek kapcsán, hogy ha ezt a redukciót nem alkalmazza, akkor ennek kapcsán talán lehet, hogy más kompozíciós meglátásokat is tehet. Úgyhogy nem kötelezően, szolgaian csak ezt a képet kell színesben visszaküldeni, mert gondolom, hogy ennek volt egy színes előzménye digitális fotóról lévén szó, hanem egyszerűen az lenne a jó megoldás, hogyha Csaba ezzel a kérdéssel egy picit még belül dolgozna, egy picit magában is tisztázná, hogy mi az, amit láttatni szeretne és hogy ahhoz milyen eszközöket, tehát miért és milyen eszközöket használ. (szőke-hegyi)