A közismert Windows háttér másképp.
Az az izgalmas ebben a képben nekem, ami abban az egy tizedben történik ott a kép alján. A szivárvány engem annyira nem izgat, gyönyörű szép kettős szivárvány, természetesen jól mutat a képen, még azt is mondom, hogy persze szivárvány nélkül más lenne ennek a képnek a jelentése, de azok a tetők, azok az ablakok, azok a ritmusok, mint egy morze, mint egy lyukkártya-szalag, amik a kép alján futnak, azok azok, amitől ez az egész egy jó közléssé válik, még egyszer mondom, a szivárvánnyal együtt persze. Nagyon szeretem, nagyon jó ízléssel vágott Csaba itt a képnél, nagyon jó ízléssel komponált. Köszönöm szépen. (hegyi)
értékelés:
Nagyon szeretem ezt a képet. Láttunk már ilyet, filmekben szokták ezt ábrázolni, amikor a főhős épp egy nagy érzelmi döntési helyzetben van, és akkor az esőcseppek az ő belső vívódására erősítenek rá, közben látunk egy elmosódó hátteret, amiben a város fényeit vagy az elmozgó autókat látjuk, ami a dinamikát mutatja, de a dinamikát érzékelteti. Tehát a filmművészet előszeretettel használja ezt az eszköztárat, amit az ablakon legördülő vízcseppek tudnak. Annak örülök, hogy Csaba egy viszonylag kis mélységélességgel dolgozva a hátteret már csak mint folthatásként érzékelteti, és folthatásként is dolgozik vele. Kicsit olyan, mintha absztrakt betűket lehetne felfedezni a zöldekkel, t-t meg z-t meg a-t, közben van két felkiáltójel, ami talán villamos vagy busz. Szóval a lényeg az, hogy a hangulata nagyon jó ennek a képnek, és a hétfő délutánt nagyon jól mutatja, érzelmi helyzetet tud közölni. Kompozícióban én elfogadom, és rendben lévőnek tartom ezt a munkát. Talán én még az égből egy picit adtam volna, de ez már tényleg csak ilyen kis kekeckedésnek mondható. Nagyon kedvelem ezt a képet, ha a Csabát ezt izgatja, akkor ebbe az irányba lehet, hogy célszerű lenne elmozdulnia. (hegyi)
értékelés:
A Kisecseten megrendezésre kerülő estiskolás találkozóval kapcsolatban fontos új információk vannak. Egyrészt az, hogy annyian mehetünk, ahányan akarunk, nincs korlát a létszámot illetően. Másrészt hogy lehet sátorozni is akár a kertben. A dolog tehát úgy néz ki, hogy aki ágyban párnák közt szeretne aludni, annak 4000 Ft/fő a szállásköltség, aki sátorban, matracon, derékaljon, annak épp a fele, 2000 Ft/fő. Ez az utóbbi ár vonatkozik a gyerekekre is. De a filmben mindez jól el van mondva. A létszám listát itt vezetjük a hozzászólásoknál innentől.
2010. május 29-30-án szeretnénk egy ottalvós estiskolás összejövetelt tartani Kisecseten, a Kisecset vendégházban. Lenne beszélgetés, evés-ivás, szabadon választottan ping-pong és fürdőzés, fotózás, társasozás, csillagnézés. 29-én érkeznénk, Bobákék készítenek bográcsos vacsorát a csapatnak, a reggeli pedig megbeszélés szerint hozott anyagból lenne, piknik jelleggel, az innivalót is közösen dobnánk össze. A szállás költsége 4000 Ft/fő, amit üdülési csekkel is lehet rendezni. Utazás telekocsival. Mindenféle problémát megoldunk, várjuk a jelentkezéseket itt a kommentben, mi-ha-ma-rabb, ugyanis a szállásokat ennek alapján tudjuk lefoglalni. De a filmet is tessenek megnézni, abból is meg lehet tudni ezt-azt. Egyelőre az árat is, és a létszámot is csak irányadónak tekintsük, mert van másik szállás lehetőség is tervben Kisecseten, ez még szervezés alatt áll.
Egy Csabától egészen szokatlan, új megközelítést kapunk, megvillan Csaba rádióból már ismert humora. Egy kicsit meg is ijedtem attól, hogy mi jöhet, ha a Csaba elkezd viccelni, ez egészen fantasztikus tud lenni. Nagyon szeretem ezt a képet, pontosan ezért. Merthogy merte a Csaba az egész történetet átforgatni, átgondolni, és merte azt fölvállalni, hogy ez ennyi és nem több. Találtam egy ilyen kis villanyóra szekrényt, ami lemozdult a falról, és kimozgattam az egész történetet úgy, mintha ő lenne a helyén. Ez filozófiailag is azt gondolom, hogy egy egészen jó üzenet. Még azt is mondom, hogy plakátnak is el tudnám képzelni egy kicsit élénkebb színekkel. Én azt mondom egyébként, hogy adja magát az a kútgyűrű, abban aztán még egy érdekes történet létrejöhetett volna, abban azért el tudnék képzelni, egy habfürdőző gyereket, vagy felnőttet. Szóval hadd ne megint én mondjam meg, hogy mik azok, amik megoldások lehetnek. De az biztos, hogy az egy nagyon izgalmas továbbgondolási lehetőség lehet, mint ahogy az ajtó is, amit látunk. Tehát oda is, hogyha felakasztok valamit és hagyom lelógni. Szóval érdekes, én ezt az egész játékot tovább játszanám, ezt a melyik az egyenes, melyik a vízszintes, az irány maga nagyon jó. Én azért adok most erre három csillagot, mert arra szeretném a Csabát sarkallni, hogy ha már egyszer egy ilyet megfigyelt, akkor kezdjen el ezzel foglalkozni, ne csak egy gesztus legyen, hanem akkor tessék ezt az egész kibillent világot feladatként magunk elé állítani, és ezzel foglalkozni, és megtalálni ebben a továbblépés lehetőségét. Én azt remélem, hogy a Csaba ezt meg fogja tenni, úgyhogy legyen olyan kedves ezt a három csillagot felhívásnak venni keringőre, várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:
Ez egy nagyon érdekes képi játék. Gera Mihálynak volt egy ilyen csoportos alkotásra hívó játéka, egy gyökérdarabbal, amit ő valami kirándulásán talált, és aztán ezt odaadta másoknak, hogy fotózzák meg a saját kedvük és ízlésük szerint, és ebből aztán egy nagyon érdekes kiállítási anyag jött létre. Rögtön ez jutott eszembe, mert Demeternél is járt ez a gyökér. Azt kell mondjam, hogy persze ez egy teljesen más megközelítés. Nagyon-nagyon sokféle asszociációt indít el ez a képi megfogalmazás, amit a Csaba itt nekünk megmutat. Azt, hogy miért ebbe a leckébe érkezett, azt nem nagyon tudom megfejteni. Az biztos, hogy maga a kép, az nekem akár még az utazás és hazatérés leckébe is tartozhatna, mert olyan, mint egy nagy útkereszteződés. Nagyon-nagyon tetszik az, hogy a fantáziánkra van bízva, hogy mit látunk bele ebbe a formavilágba. A csomóknál akár egy madárfejet is láthatok, szóval sok minden elindulhat. Nagyon szépen van megfotózva. Talán ott a fölfelé irányuló folytatásnál egy picit sötétbe bukik az egész, ott nagyon ellaposodik és kétdimenzióssá válik az a forma. Oda elemlámpával lehetett volna világítani valamit, hogy ott is kapjon egy kis fényt, de mondom, maga a formai megoldás és ez az ábrázolásmód a szívemnek nagyon kedves, úgyhogy én ezt nagyon szeretem. Azért mondom azt, hogy egy kicsit bizonytalan vagyok, hogy ez most kettő vagy három csillag, mert azzal nem nagyon tudok mit kezdeni, hogy ez az eltűnő világba került. De valami magyarázatot Csaba majdcsak ad erre, úgyhogy én most erre megadom a három csillagot. (hegyi)
értékelés:
Nagyon szeretem ezt a képet. Csabának mondom, hogy legközelebb ezt a keretben keretezéses történetet felejtsük el. Ennek nagyon ritkán van valós értelme. Itt most alul ráadásul nem is szerepel ez a keret, tehát ott valahogy ez így leharapódott. De ez csak egy technikai meglátás. Ha van ebből egy olyan kópia, ami nem tartalmazza ez a keretet, akkor ezt megköszönném. Nem úgy, hogy erről levágjuk és megnöveljük a képméretet, hanem az eredeti, hogyha megvolna. Nagyon tetszik a képnek a színvilága, ezek a fagyos kék jégdarabok, és a felkelő napnak ez az aranysárga rózsaszínbe hajló színe, úgyhogy én ezt nagyon szeretem. Egyetlenegy, ami most nem tudom, hogy mennyire átgondolt az az, hogy van egy bizonytalanság a kép aljánál. Én azt mondom, hogyha megfigyeljük és a kezünkkel kitakarjuk, akkor ennek a képnek az egyik verziója az, hogy ott van vége, ahol a sötét árnyékfolt véget ér, tehát annak az alja lenne a kép határa és onnantól lefelé a többit levágnám. És akkor egy nagyon szép, mondhatni képeslapszerűen szép képet kapnánk. A másik, ami egy nagyon izgalmas verzió lenne, hogy ezeket a valós árnyékokat, amik itt csordogálnak lefelé, mint egy festékfolyam, ezeket amennyire lehet én még mutatnám, akár az egyik madarat levágnám, tehát a híd pilléreinek a teteje lenne az, ahol a kép határa lenne, és lefelé még körülbelül egy másfél-két ujjnyi kellene ezekből a megfolyásokból. Nem tudom, ez a helyszínen eldönthető, hogy volt-e egyáltalán ennyi benne. Ha volt, akkor azok nagyon izgalmasak lennének. Azt kell mondanom, hogy engem sokkal jobban izgat ez az alsó tartomány. Tehát az egyik verzió, hogyha konvencionális akarok lenni, hogy azt levágom, a másik, hogy elkezdek rá koncentrálni és csak egy háttér vagy egy ilyen, mint egy alaphang van megadva a valós történettel, és igazából elkezdjük kutatni ezeket a mély rétegeket. Mindkettő érvényes lenne, most ennél a megfejtésnél ez a kettő között van, de ettől függetlenül nekem a kettő csillag megvan és mondom Csabának, hogyha még tud így kelni, hogy odaérjen erre az állapotra a Dunapartra, akkor érdemes lenne megfigyelni, hogy mikor van olyan helyzet, amikor ezek a megfolyások megfotózhatóak, nagyon köszönöm. (hegyi)
értékelés:
Szeretem ezt a képet. Olyan, mintha egy régi történelmi filmből lenne egy kocka kimerevítve. Mondjuk egy Jancsó filmből, hogy elszabadultak a lovak és kivették a szabadságukat, vagy a reggeli szünetüket és futnak egyet, amíg a következő beállítás megtörténik, tehát ez nagyon tetszik. Abban nem vagyok 100%-ig biztos, hogy ennyire szűkre kellett vágni alul-felül, de mondjuk én azok közé tartozom, akik ezt a 16:9 képarányú filmforgatást sem biztos, hogy el tudják fogadni. Én a 4:3 rendszerhez vagyok szokva képarányban, elég maradi vagyok. Itt most ezt nem annyira tartom indokolnak. Értem én a koncentráltságát, de ez akkor is megmaradt volna, hogyha alul-felül egy kicsit többet hagyunk, mert ennek a futásnak a tere az, amit levágtál. Futnak, futnak, igen, csak ha ennyire levágtam, akkor hova futnak, meg honnan futnak? Mint mozgás lecke jó, de ettől a vágástól azért pont a mozgás dinamikája az, ami megváltozik vagy ami nagyon szűk határok közé lesz szorítva. Úgyhogy én azt mondom, hogy szeretem ezt a képet, de ez most egy csillag Csaba, és várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:
Szépek a fényválasztások, jó a fekete-fehér forma. A szűken tartott beállítással is azonosulok és jól választod ki a modellel való pillanatnyi viszonyt. A modell tud rólad és kommunikál. Még talán a monumentalitást is el lehet fogadni az alulnézettel. Mégis azt kell mondanom, hogy a kamerát talán valamerre mozgatni kellett volna, mert sejtésem szerint a célod az lehetett, ne naturalisztikus, hanem valamelyest " idealizált", szeretetteli emléket kapjunk tőled a modellről. Ez most a beállítás miatt kiemeli az orrot és ez nem segít. Jó a keresésed, javaslom ismételj! (szőke)
értékelés:
Egy fekete-fehér fotográfiát látunk az előző képhez hasonlóan az emberi test egy jelentős, de kis részletét makró technikával felnagyítva. Az akt leckébe érkezett ez a kép. Annyit mindenféleképp szeretnénk elmondani, hogy az a redukció, ami megtörténik ennél a képnél, hogy a színes világot fekete-fehérbe redukáljuk, az a redukció, ami megítélésünk szerint ennek az alkotásnak nem igazán tesz jót, mert olyanféle módon tárgyiasítja ezt a testrészt, hogy ez a tárgyiasság azzal a kopogós fekete-fehér tónusrenddel amit kap, bizony nagyon nehezen teszi asszociálhatóvá ezt a képet és ráadásul ez a fajta tónusszűkítés a test formáit is elidegeníti, tehát valószínűsítjük, hogy ez az egész ábrázolás színesben egy szerethetőbb, egy közelibb megközelítést mutatna a néző számára. A másik az pedig maga a nézőpont kiválasztása. Mégpedig az, hogy ennyire perspektivikus ábrázolásnál maguk azok a térformák, amik jellegzetessé tehetik ezt a képet, azok a térformák nehezen érzékelhetőek: tehát én elfogadom, hogy a kép színből következtethetően ez egy női testrészt, egy női mellet próbál ábrázolni, de ebben a beállításban és ebben a képkivágásban a fekete-fehér redukcióval együtt, ez egy viszonylag nehezen értelmezhető képi üzenet. Úgyhogy hogy ezt a képet, ezt ebben a formájában mindenféleképp visszautalnánk a szerzőnek ismétlésre, de itt azért azt szeretnénk megjegyezni, hogy nem csak a színes és fekete fehér közti váltás az, ami az ismétlést indokolja, hanem talán az is, hogy esetleg a Csaba ennek kapcsán, hogy ha ezt a redukciót nem alkalmazza, akkor ennek kapcsán talán lehet, hogy más kompozíciós meglátásokat is tehet. Úgyhogy nem kötelezően, szolgaian csak ezt a képet kell színesben visszaküldeni, mert gondolom, hogy ennek volt egy színes előzménye digitális fotóról lévén szó, hanem egyszerűen az lenne a jó megoldás, hogyha Csaba ezzel a kérdéssel egy picit még belül dolgozna, egy picit magában is tisztázná, hogy mi az, amit láttatni szeretne és hogy ahhoz milyen eszközöket, tehát miért és milyen eszközöket használ. (szőke-hegyi)
Egy fekete-fehér képet látunk, ahol szuperközeliben az emberi testrész és a textíliák egy talán egy csipkefüggöny, vagy egy szép melltartó szegélye makró felvételen látható. A cím félrevezető, mert ugye a Csipke a címe, de egyértelműen a szénfekete háttér és az előtérben lévő csipkének a sötét tónusai az emberi bőr felületét helyezik a középpontba. És ebben az értelemben pedig a 30-as lecke akt kategóriájába egy helytálló, jó kompozíciós játékot látunk itt. Tulajdonképpen egyetértek, meglepő, de egyetértek a házi feladattal. (szőke)
értékelés:
A Látszótér Alapítványt
banki átutalással
MagNet Bank
16200120-18524112
vagy PayPalon keresztül
Hozzászólások
Török József
2024. 06. 21. - 23:06
"Nagyon kúl ez az AI-muzsika...döbbenet. Mondhatnám, ijesztő." "-Menj el Madeirára, és a…
Török József
2024. 06. 21. - 22:37
"-Jóska tényleg meghatott a hangja alapján. -Meg, hát." "-Kétélű fegyver, hogy a hidat akkor…
Hamar Ramóna
2024. 06. 19. - 07:31
Kedves Ingrid! Részemről az öröm! ;)
Alexovics Ingrid
2024. 06. 18. - 22:27
Kedves Ramóna, örömmel használnám ezt a nagyszerű képet a holnapi rádióműsorom borítóképeként.…
Aureliano
2024. 06. 17. - 23:08
Boch: -jajj, igen, a szél. az durva, amikor levágod. én egyszer csináltam ilyet, de úgy néztem ki…