A rezonancia leckére maga a rezgéshullámok, a víz felszínén keletkezett gyűrűk egy jó megoldásnak tűnnek és nagyon szép az a fajta fényjáték, ami ezeken a gyűrűkön megjelenik. Nagyon jó a víz cseppenés pillanatának elkapása, ugyanakkor azt kell hogy mondjam, hogy ez a 3 gyertya, kis teamécses, ami úszik itt a víz színén, ez a három mécses az, amit ebben a tömegelhelyezésben nagyon sok. Attól a finomságtól, attól a fajta érzékenységtől, ami a víz felszínen megjelenik, ez a fajta konkrétság elviszi a figyelmet és borítja az egész kompozíciót. Énértem, hogy ezek azért is fontosak, hogy jelen legyenek, mert valamilyen szinten szeretnék a realitáshoz kapaszkodót adni, hogy ezek a kis fénypamacsok nem utólagos manipuláció által kerülnek a képre, ugyanakkor azt mondom, hogy függetlenül attól, hogy én ezt a fajta megközelítést értelmezni tudom, de a néző számára ez a fajta tömegelhelyezés mindenképpen borítja a kompozíciót. Más megoldást kell keresni, és valószínű, hogyha egy olyan helyzetet próbálok megtalálni, ahol esetleg a háromból kettő ugyan a fényét leadja, hozzáadja ehhez a kompozícióhoz, de nem szerepel magán a képen, esetleg egy, és az sem biztos, hogy teljes mértékben, akkor lehet, hogy már kiegyensúlyozottabb lesz ez a történet. Másrészt azt szeretném még hozzáfűzni, hogy itt fényértékben nagyon nagy most a különbség a gyertya fénye és a maga a víz felszín között, ettől a vízfelszín egy ilyen szürkés, koszos színben tűnik föl és ez nem nagyon előnyös. Tehát valamilyen, esetleg színes lámpával akár, lehetett volna esetleg ezt a történetet deríteni és akkor ezek a világosabb formák kaptak volna egy olyan reflexet, ami egy szebb színt, egy élettelibb színt ad, de maga az elgondolás az jó és én 2 disznót megadok rá. (szőke)
értékelés:

Valószínűleg nem csak a belső folyamatokra utal Zsuzsa, hanem a fényárnyék megfigyeléseivel a világos és sötét felületeknek a játékaira utal a cím megadással. Klasszikus portrét látunk, klasszikus iskola feladatot, ahol nagyon szépen rajzolódnak ki a hajtincs, állkapocs, állgödörformák a háttérrel együtt az azt hiszem, hogy ez kesztölci tapéta, ahol ilyen darabolt farostlemez darabkák vannak eredetileg a tapétára ráhelyezve és ez többször festhető – és a jobboldali részre érkezik be a fény, amely ezt a szép ellentétpáros ritmust létrehozza. Én mégis azt mondanám, hogy nagyon jó lenne, hogyha egy pici tükröződés, vagy valami a jobboldali szemhez is oda tudna érkezni, hogy ezt a tekintetet mind a két felületről láthassuk és szembe nézhessünk vele. Ahogyan például a jobboldali szem mellett a hajtincs az megkap egy pici fényt. Vagy egy parányi fejmozdulattal vagy valamilyen reflexszel ez megoldható lett volna. Ugyanakkor én azt mondom, hogy maga a sárgapántos ruha itt, most, ebben az üzenetben nem biztos, hogy szükségszerű. Lehet, hogy egy kicsit szűkebbre lehetne vágni, vagy egy másik ruhával megcsinálni ugyanezt a beállítást. Mert önmagában maga a portré, a haj, a haj rajzolatai megállják a helyüket és ez az erősebb sárga tónus és a vállnál lévő kivágás pedig egy picit elmozdítja a kép felső kétharmadában történő klasszikus üzenetet, a portré formátumot. Úgyhogy én ezt kétdisznós képnek értékelném. (szőke)
értékelés: