Miért önportré? Igaz, hogy egy fizikai testrészem sem szerepel a filmben, de beleadtam szívem-lelkem. Ez vagyok én. Aki ezt a filmet megnézi, az a lelkembe lát.

Ez gyakorlatilag egy pamflet és egy utalás a Volt egyszer egy vadnyugat filmre, a korabeli akciófilmek eszközével dolgozik az alkotó, megmondom őszintén, hogy nem érzem erősnek a végét. Nagyon jól indul a film, nagyon jó az átfordítás a biciklire, de a végén elveszik ennek a varázsa, lebegése, komikuma, túl egyszerűen ájul el a bicajos a hegyoldalban, valami hiányzik a végéről. Nagyon jó a vágás, de a színészi munkára is figyelni kell, hogy például a végén a mosoly hiteles legyen. (szőke) értékelés:

Találóskérdés
Gyerekkorom legrejtelmesebb találós kérdése: Ha kifelé néz befelé áll, ha befelé néz kifelé áll, ha felfelé néz lefelé áll, ha lefelé néz felfelé áll. Mi az? A megfejtés a kép címe.
   (hibaista tisztelgés) Engem mindig nagyon jó kedvre derít ez a fotó, gondoltam megosztom veletek.

Első ránézésre, azon túl hogy Tamás szakmáját is hellyel-közzel ismerjük, nekem a Nyolcadik utas a halál humoros verziójának egyik epizódját idézi a kép, amint fodrász után megérkezik ide a megfigyelő UFO. Nagyon félek tőle, hogy éjszaka így fog megjelenni előttem a macska és pofán nyal. Macskaszem optikával készült ez a kép, ha jól látom és nem halszem optikával, bár lehet, hogy ez a cica azért közelít az optikára, mert a halszemet nézi és érzi a szagát. Az is látszik, hogy Tamás vidéken él, és itt az építészeti dolgokkal is gond lehet, hisz a privát teret látjuk, annyira részeg lehetett a kőműves, hogy ilyen ferde falakat és íves szögleteket hozott létre, nem véletlen, hogy itt a macska is megbolondul. (szőke)
értékelés:

Mennyei ágy
Ha felhőkön alszol, angyal vigyázza álmod.

Beszélgettem Hegyivel, aki azt mondta, hogy egy kép jut eszébe, ami Dörögdön került elő számára sok-sok év után újra, amit először nagyanyja szobájában látott, ami blondel keretben az ágy fölött volt, a felhők fölött az éjszakában ülő nagyszakállú Istennel profilban, aki mintegy merengett a város és az emberek felett. Erre válaszolok én most, tulajdonképpen amit Zsolt mondott, megidéz egy fogalmi rendszert, a giccs fogalmi rendszerét. Ez valamiképp kapcsolódik ehhez a helyzethez, természetesen azért, mert Zsolt azt mondta, hogy a nagyanyjánál az a kép, amit látott, nyilvánvalóan minden stílushiba ellenére is megérintette őt érzelmileg. Miért? Mert ezek a helyzetek a nagyanyai szobákban az érzelmet jelentették. Ha ezeket a brómolajnyomatokat nézzük, amik képzőművészetileg hagynak kívánnivalót maguk után, egyet bizton ki lehet jelenteni, hogy érzelmileg próbálnak hatni a nézőre. Ez a kép ugyanígy érzelmileg próbál hatni, és azért minősítem fölül a giccs fogalmát, amit amúgy teljesít a kép, mert ha valaki ismeri a Tamást és találkozott vele és ismeri az érzelmeit, akkor el kell tudnia fogadni, hogy ez egy sűrített és bátor vállalkozás, ugyanis ez a kollázs a manipulált holdacskával, ami megvilágítja ezt a mesemacit, aki a habpaplan tengerben alszik, a békesség álmával azt is üzeni, hogy a világ nem ilyen, a világ nem így történik, nem így éljük meg, és nem egy kisgyermeket látunk, de ez a magzati póz mégis egy gyermeki érzelmet mutat. És ezért is mondom, hogy ez a kép bátor, mert a giccs eszközeit használja, hogy őszintén azt tudja mondani, romantikus vagyok, érzelmes vagyok. Zsolt mondja, hogy neki ebben problémája van a ruhával, a jelmezzel, mert ez a ruha most semmilyen, és nem mozdítja el az üzenetet se a giccs, se más irányba. Én azért nem bántom, mert érzem ez üzenetet, Zsoltnak igaza van, de én mégis elfogadom ezt. Jó vállalkozásnak tartom, de kíváncsivá tett Zsolt, hogy más ruhával, más jelmezzel hogy csinálná meg ezt a képet Tamás. (szőke)
értékelés:

Álmodni ugyanúgy

Akkor én mondom a fölsőt, ha már az alsót elvette András, nekem érdekes asszociációkat indít ez a kép el, olyan, mint egy kemence, be van rakva sülni a kenyér. Nagyon személyes terek ezek, amiket megmutattok nekünk és ez a bizalom irántunk és egymás iránt nagyon fontos és példamutató. Ez tulajdonképpen nekem egy vágykép, az ágyról szól, de a vágy leckére is el tudom képzelni, ugyanis hányan vagyunk, akik gyerekkorukban arról álmodtak, hogy amikor eljutottak odáig, hogy autoautoautoauto és akkor beülünk a furgonunkba és akkor ez szabadság és ott az ágyunk, ahol épp megállunk, és nincs semmi gond, mindig le tudok feküdni és menni az úton tovább, akárhonnan is indul az út és mindegy, hogy hova vezet, mert mindig van tovább és mindig van hol álomra hajtani a fejemet... Ez az úton levés helyzetét mutatja, Szelíd motorosok, Kerouac - ezzel lezárom a filozófiai részt és jön a fekete leves, hogy kedves Tamás mi a francért nem lehetett egyenesre fényképezni ezt, ha már ilyen zártan fogod a témát, persze a sörösdoboz valamit erről megmagyaráz, de közben én ismerem is Tamást, mert aludtunk Dörögdön, és ő ilyen kis rendes krapek, hogy lerakja a nadrágját ilyen élrevasaltan, pontosan, valóban, és van ebben valami céltudatos és összefogott helyzet, hogy ne érje meglepetés, miközben az autó a lázadás, ez pedig a rend, és ez érdekes kettősség egy képen belül. András kérdezi, hogy nem vagy véletlenül iker? Ez a kép egy disznó a ferdeség miatt, majd megtanulod, hogy sör után is kell tudni egyenesen fotózni. (hegyi)
értékelés:



Álmodni ugyanúgy
A kényelmes párnák közt sem alszom jobban, mint a furgonom csomagterében, mert mindig szépet álmodom.

Én a két képből, mivel én is csak egy ember vagyok, az alsót azért szeretem jobban, nem azért, hogy hogy sikerül a kompozíció, hogy mi látszik ebből a térből, hanem mert ott van a Tamás és néz ránk a Tamás és ott van a kis zoknijával, mackónadrágjával és sokkal erősebbnek és fontosabbnak érzem magam számára azt, hogy rajta keresztül látom ezt a teret, mint a fölső kép illusztrációját. A Tamásban ez nagyon fontos, hogy kiteríti magát és azt mondja, itt vagyok, alattatok vagyok, mindig valahogy bennünket a nézőket maga fölé helyez. (szőke)
értékelés:

Elválaszthatatlanok...
a legújabb barátom...

A Macintosh cég webkamerájával készített egyik reklámját látjuk itt, mivel ez a humoros ötlet érzékelhető, hogy benne van, rengeteg viccet érzek ezen a képen, bár erről az alkotó nem tud, ezért két disznó. (szőke)
értékelés:

Sokak vágyálma

Hát, ezzel a képpel nagyon sok problémám van, azon kívül, hogy egy utazási képet látunk, ráadásul egy olyan alkotótól, akinek már nagyon sok jó munkája érkezett hozzánk. Belevág a koponyába, a vállon lévő táska ívébe, Leslie Nielsen csillagába, miközben tudjuk, hogy sokak vágyálma az ő csillagocskája, ezek a furcsa fallikus árnyékok is olyan spontán módon húzódnak át a képen, olyannyira, hogy a képen látható másik üzenet is el van metszve. Innentől kezdve csak arra tudok koncentrálni, hogy Tamás gyönyörű szép napszemüvegében mi tükröződik, vajon a keze, amivel magát exponálja, de még az arcán lévő árnyékok is osztják a teret, kiégetik az arcot, vibrál a póló, szóval itt minden összekeveredik. (szőke)

Első fejezet: Hétköznapi furcsaságok

Átlagos, hétköznapi dolgok sokaságával kellett bajlódnom még ott voltam. Itt van pl a mosás. "Nincs mosógépem drága!" hangzott a kedves szájából. Hát akkor nincs mese, irány a Central park, felveszem az összes szennyest magamra és úszom egyet az egyik tóban... Hosszas győzködés után beláttam, hogy a szomszéd házban lévő mosoda sokkal közelebb van és egy kosárba is levihetem a ruháimat. Háromféle nagyságú gép van. A kicsikben többnyire fehérneműt mosnak, de a legnagyobba szerintem egy komplett franciaágy is beférne. Az amerikaiak mindent kiszámolnak és arra a következtetésre jutottak, hogy egy háromfős családnak nem éri meg a mosógép, de egy négyfősnek már bűn lenne mosodába járni. Mindenesetre furcsa érzés volt mindenki előtt kipakolni a szennyesem, bár látszólag rajtam kívül ez senkit nem érdekelt.
   Másik furcsa dolog az ablak. Filmekből már ismerős lehet. Nem nyílnak, hanem le, föl tudod tologatni őket. Sokat gondolkodtam rajta, hogy miért is jó ez. Hát azért mert nyugodtan telepakolhatod virágokkal az ablakpárkányt, s nem kell lepakolni őket, ha ablakot szeretnél nyitni, de az igazi okot a légkondiban látom. Természetesen minden ház minden szobájában van légkondi, de nem csak a házak, hanem az üzletek, metrókocsik, buszok, mindegyikében. És természetesen nem csak dísznek vannak ott hanem működtetik is őket. Na az ablakhoz visszakanyarodva, vásárolsz egy légkondit, feltolod az ablakot, leteszed a párkányra, visszaereszted rá az ablakot, beteszed a két oldala mellé a hozzá kapott harmonikaszerű műanyag betéteket, hogy lezárd a lyukakat s mihelyt bedugtad a 110 voltba máris indulhat a hűvös fuvallat.
   A lakásba belépve rögtön a villanykapcsoló kutatására indult a kezem. Nem találtam. A plafonra szerelt lámpából lógott egy darab zsinór és azt kellett meghúzni. Eme tapasztalattal léptem be a következő szobába ahol rögtön a lámpa alá osontam, de a plafonon nem volt lámpa. Pfff. A szoba sarkaiban voltak apró irányítható fényű lámpák melyek többnyire a plafont világították, s az onnan visszavert fény egész kellemes hangulatot adott a helynek. A lámpák mindegyikének külön kapcsolója volt a hátán. Nagy izgalommal léptem be a hálószobába. Körbenéztem. Csak a plafonon volt lámpa de nem lógott ki belőle semmi. Hmmm na most mi van. Ilyenkor az ember hajlamos túlkomplikálni a gondolkodását és nem veszi észre az ajtó melletti tök hagyományos villanykapcsolót. Ezek után már nem érhet több meglepetés e téren, gondoltam mindaddig míg a kedvesem megkért rá, hogy kapcsoljam már fel az éjjeliszekrényen lévő kis éjjelilámpákat. Nagyon szép kis darab volt, fém talp, helyes kis ernyővel, ám kapcsolónak nyomát se látni. Ilyenkor egy férfiember is elgondolkodik rajta, hogy elkezdjen-e sírni, főleg, ha elektronikai műszerész a szakmája. Inkább a bamba nézést választottam, s kedvesem útmutatását. Csak érj hozzá a fémtalphoz, és most még egyszer. Látod, egyre erősebben világít. Negyedszeri hozzáérésre kapcsol ki. Elalvás előtt még azon gondolkodtam, hogy másnap első dolgom lesz egy zseblámpa beszerzése...
   A WC pedig a szívbajt hozta rám. Ha megnyomod a mögötte lévő csőre szerelt kis szelepszerűséget, akkora vákuummal húzza le a cuccost a mélybe, hogy igen csak erősen kell küzdened, hogy ki ne szedje a WC kefét a kezedből, s csak aztán jön az öblítés. Hozzáteszem mindezt olyan hanghatások kíséretében, hogy kedved támad visszaülni kicsit a kagylóra, ha másért nem is, csak hogy kipihend az izgalmakat.
   Nagyon tetszett, hogy az összes TV adást feliratozzák. Pont azt olvasod a képernyőn amit a hangszórón hallasz. Sőt! Néhány gyöngyszem: A főszereplő kimegy a képből és hallod, hogy becsukódik mögötte az ajtó. S már is jön a felirat: "door knock", vagy épp nem történik semmi, de a zenéből ítélve sejted, hogy mi következhet, s ismét egy felirattal lepnek meg: "dramatic music". Egyébként remekül segíti az angol kiejtés tanulását.
   Egyik reggel csőtörés volt az utcasarkon. Elég nagy forgalmú út. Jöttek a munkások, kiásták a csövet, a földet teherautóra rakták és elszállították. Mire kicserélték a csövet besötétedett. Hoztak egy hatalmas vaslemezt és a gödör fölé rögzítették. Simán át tudtak rajta menni az autók. Másnap visszajöttek, vaslemezt elvitték, földet visszahozták betemették a gödröt, leaszfaltozták, majd kijavították a gyalogátkelő és a kanyarodó sáv felfestését eme területen. De ezt is csak a magyar ember furcsállja.

Harc
Sirályok kontra albatroszok, mindössze egy morzsányi kenyérért vívott harcban. Ha nem vigyázott az ember, könnyed mozdulattal kivették a kezéből is, amint a szájához emelte azt.

Gyakorlatilag egy teljes irodalmi anyagot olvashatunk hozzáfűzésként a képhez, és itt az albatroszokon és sirályokon kívül még egy virtuális állat is szerepel a képen, ez pedig a hal. Onnan tudom bizonyítottan, márpedig egy mágikus halnak kell lennie, hogy az albatroszok ezt a halat nem akarják elkapni, mert a halnak a szemével látjuk ezt a képet, halszem optikával. Ha csak a mozgást keressük a képen, akkor az jól érzékelhető. Nekem ez három disznós kép, de a Hegyi itt mutogat, hogy ő egy disznót visszatartana, mégpedig azért, mert Tamás hajlamos túlsimogatni a fotóit a számítógépen, itt az élesség lett túlhegyezve, és ez a fajta ég kék már nem mutat természetesnek, tehát színben is valami túlzás érzékelhető. Most akkor mi legyen? Tamás, elfogadod? (szőke)
értékelés:

Index
25 másodperces záridő. Egy indexelő autó haladt el mellettem. Majd egy busz is bejött a képbe, de csak félútig. Jótanács: Csak akkor állj ki így az út szélére fotózni, trafipaxnak látszó, állványra szerelt kameráddal, sárga mellényben, ha gyorsabban tudsz futni, a feldühített autósoknál...

Szép falusi éjszakai felvétel, kompozícióban rendben is vagyunk. Eddig jó. De hiába a mozgás, ha a szép fénycsíkon kívül üres marad a tér. Akár egy parkoló kocsi, akár egy személy, aki lassabb mozgása okán a képen megjelenhetett volna, a fagyott tájat és a fénycsík mozgásra utaló jelenlétét összekötötte volna egy történetté. (szőke)
értékelés:

A film a Művészetek Völgyében készült, a pedellus és Henrik találkozása látható az Ősök háza udvarában.

"Vaku, hátsó rekeszre." Kinyílik a zár, rögzíti a látott képet, s mielőtt bezáródna, a vaku villan egyet. Ez a villanás a CCD-ben "felülírja" a sötét részeket, így a mozgató csak a "végponton" látszik. adatok: rekesz: F5 záridő: 0,5 mp fénymérés: mátrix expozíciós kompenzáció: -1 fényérték (a lehető legkevesebb kiégés végett)

Kedves Tamás, elemzés filmmel válaszolunk, nem szeretnénk sokat dumálni erről a majdnem három disznós képről. Nézzétek a filmet. (szőke) értékelés:

Tőtöttem má' fel macskát mer a pedellus is biztosan nagyon szeretne mán' értékelni.

Kedves Tamás, örülünk a macskádnak, jól komponált a kép és jó az élességgel a játék. Bővebben a videoban. (szőke) értékelés:

Ez még a Művészetek Völgyéből való kép. Egy szobában aludtunk mi hárman, Ágival és a pedellussal. Esténként amíg a pedellus a "mekintosát" nyomogatta, mi Ágival "vágyakoztunk".

Kedves Tamás, jó látni, hogy a völgymunka mellett együtt is tudtatok játszani, dolgozni. Lám, nem csak filmben tudsz te mesélni. (szőke) értékelés:

Dörögdi csendélet

Kedves Tamás! Egy nagyon speciális békaperspektívát, egy alsó gépállást látunk itt, akik lenn voltak a Művészetek Völgyében, sokat jártak benn a az Ősök Házában, azok tudják, hogy egy egészen különleges pozíciót kellett Tamásnak találnia, mert általában a látogatók ebből a nézőpontból az előszobát, ahol Latinovits Zoltán és Ruttkai Éva Gaál István Keresztelő című filmjében 1967-ben ugyanitt ült, ahol ez a kislány, nem látják. Mégis azt mondanám, hogy tekintsünk el ettől és mint kompozíciót nézzük a képet. Az előtérben életlenül egy rózsaszín kupakos ásványvizes palack látható. Az élesség a középpontban lévő lábakon és az azon lévő vietnami papucson van, és sejteni lehet, hogy a háttérben az asztalon valami "Művé" szó indulhat el, de a hangsúly az élesség szempontjából a két lábon van. Azon elgondolkodhatunk, hogy mi történne, ha az élességet a vizes palackra tennénk át és mi történne így a kép kompozíciójával, miképp változna meg az üzenete, ez csak egy kérdés, de azt talán érdemes lenne megfontolni, hogy a képen kívül bal oldalon egy kis tükröt, vagy lámpát el lehetett volna helyezni, amellyel a kép jobb oldalán lévő életlen üvegre valamit ráreflektálhattunk volna, megcsillanthattunk volna. Abban a pillanatban, ha valami kis pluszt kap ez a furcsa éteri rózsaszín, (maradhatna akkor az élesség középen), akkor abban a pillanatban elindulhatna az a ritmika, ami a Feri barátai képen látható, magyarán a térben előre-hátra történő haladás. Esetleg ha a füzet bal oldalra kerül, az is beindítaná ezt a forgást, ráadásul akkor a keramit kockák is a lábak felé vinnék a tekintetet, amit így most a füzet megakaszt. Persze lehet, hogy a teremőr kislány észre se vette, hogy Tamás fényképezett, mert esetleg az átmulatott éjszaka után így az ötödik napon már aludt, és ez jelenthetett esetleg plusz leküzdendő nehézséget is, és ha ez az igazság, akkor a füzetet megbocsájtjuk Tamásnak. Zsolt közbeszólt, hogy egy kis trükköt mondana. Mégpedig azt, hogy kis elmozdulással (vagy a modell lábának mozdulásával) elérhető lett volna, hogy a térképre írt Művészetek Völgye feliratból megmaradjon a "Művészetek", így egy izgalmas verbális plusz üzenetet is kapunk - az öreg rókák ilyesmivel szoktak játszani. De ennek elmaradása nem hiba, csak egy plusz lehetőségről szóltunk. Jövőre Tamás újra bekucorodik a sarokba és megismétli a képet a harmadik disznóért. (szőke)
értékelés: