Egy futócipő, egy élére vasalt szövetnadrág és egy gyűrött nylon szatyor. Így elsőre stílus kavalkádnak vagy inkább ízléstelen öltözködésnek tűnik. Talán az is. De elég ez egy képhez? Elég lehet, ha megindít benned valamit. Egy kép akkor vagy attól (is) lehet jó, hogy kérdéseket vet fel, történetet indít meg a nézőben. Miért ez a sportcipő szövetnadrág párosítás? Nylon szatyorral? Ki ez az ember? Egy hajléktalan, aki azt vesz fel amit talál vagy kap? Az élete egy szatyorban elfér? Ellenben a cipő ahol kell hófehér sehol egy kosz folt, a nadrág élére vasalva és a szatyor se viseltes. Akkor miért? A képből valahogy árad a szomorúság a reményvesztettség, valami olyasmi hogy már mindegy mit veszek fel nem érdekel a divat a külsőség, csak megyek és teszem a dolgom, de ember maradok. Van egy nagyon erős tartalmi kontraszt a képben. De lehet, hogy nem, lehet teljesen másról van szó. Az is lehet, hogy a kép készítőjének teljesen más járt az eszében amikor a kép készült, mint amit belőlem hoz ki a kép. Sok minden lehet, de egy biztos. Szentgyörgyi János Csak egy nap című képe a hónap képe nálam. (Pálfi László)