János, nekem ez működik, még jobban működne talán ha jobbra még egy fél ujjnyi lenne, a tömegnek szerintem jót tenne, de a formai megfigyelésed jó szemre vall, köszönet. Kérlek kapcsolj rá az idén, jó lenne, ha valahogy becsatlakoznál a munkába, mert ha csak időlegesen kapunk szétszórt irányokból innen-onnan megoldott dolgokat, akkor nem tudok hatékonyan segíteni a gondolataimmal, mert egyedül valók maradnak a képek, amik önmagukban nem adják ki az ívét annak, hogy hol tartasz. Ez jó, volt előző is, ami jó, de mi történik a kettő között? (hegyi)

A kérdést mindig a fotósnak kell feltennie, főleg, amikor úgymond a véletlen kínál tálcán egy helyzetet, hogy oké, itt a dolog, de ebből mi az, ami engem érdekel? Mert ha ez megvan, az már kiforogja azt, hogy honnan, mivel, hogyan kell a képet megcsinálni. Ugyanis a hangulat adott volt, de a megoldásból bizonytalanság jön át nekem, hogy most akkor a kerítés és a fa alkatrészek formai viszonya, vagy az autó szépsége, vagy maga a helyszín az, ami érdekes. Mind igaz lehet, erre nincs szabály, de ha nem döntesz, akkor valami köztes dolog jön létre, a formák nem találkoznak jól, az autó nem felismerhető, a helyszínről nem sokat tudunk meg. Egyszerre mind nem fog menni, ki kell alakítani egy alá-fölérendeltséget. (hegyi)

János, ha a kép címe az, hogy egyensúly és ezt a leiratban is írod, akkor nem tudom mással kezdeni, mint hogy ezt az egyensúlyt meg kell keresni a tömegelhelyezésben is, mert az a formai egyensúlyt meg tudja bolondítani. Az a jobb oldali tömeg, ami betolakszik a képbe, az most elbillenti a tömeget, nem ellensúlya a bal oldali felhős rész a könnyedebb, organikus formáival. Azaz itt ha a bal oldal kapnak még egy ujjnyit, akkor a tömeg helyreállna. A megfigyelés jó, de érdemes ezzel a tömeg-forma üggyel foglalkoznod még. (hegyi)
értékelés:

Nem kell félni a Tisztelet Balla Demeternek leckétől, mert miért is kéne, nem harap Demeter. Verekedni sem nagyon szokott, úgyhogy nyugodtan tessék oda berakni képeket. Az inkább egy kérdés, hogy szinte tálcán kínálja magát az a bimbó, meg a nagyon kinyílott virág, és annak a kettőnek a kapcsolódása, vagy a viszonya, erre te elkezded itt nekem fotózni a virágcserepet, de az a virágcserép mihez kell? Nem nagyon értem, hogy most miért innen, és miért így van megfotózva. Oké, hogy keresünk egy olyan nézőpontot, amit még soha senki, de azért vannak olyan dolgok, amik nem véletlenül nem így szoktak elénk tárulkozni. Az egy másik kérdés, hogy ha te egy konstruktív helyzetet akarsz összehasonlítani az organikus formával, de ahhoz meg jelentéktelen a cserép. Létre lehet hozni egy kocka világot, egy térbeli és geometrikus ábrákkal, vagy szereplőkkel, labdával, kockával, háromszögel, trallala, és ahhoz ezt berakni ezt az organikus formát, de itt most nem ez történik. Én most ezt olyan kicsit furcsán nézem, miközben nagyon jók a tónusai, jó a tónusterjedelem, amiben mozogsz. Visszaadom ezt a képet, és tessék nyugodtan megcsinálni úgy, hogy ez a Tisztelet Balla Demeter leckébe belekerülhessen. (hegyi)

János, én ezt visszaadom. Ugyanis nem értem, hogy miért így vágtál. Én nem foglalkoznék ebben az arányrendszerben a takaróval. Nem kell. A takaró akkor értelmezhető, ha látom, hogy abban hogy futnak a formák ÉS ehhez képest kilóg egy lábacska. De így csak egy zavaros katyvasz a határon. Ha akarsz takarót, akkor tessen azt rendesen megcsinálni. Ismételjünk. (hegyi)

Az a helyzet, hogy azt hiszem, itt jelen voltam, ez egy eléggé szürreális helyzet volt. Az időjárás miatt is, mert az is egy kicsit ilyen határeset volt, meg nem mondom, hogy száz százalékig fel voltam készülve, meg valószínű én is túl stresszeltem ezt az egészet, de egy jó helyzet alakult ki, és maga a megfigyelés rendben lévő volt, hogy a beszipogott virágpor, és egyéb szennyeződés mindenkinél megtette a hatását. Ez egy kedves, humoros sorozat. Szerintem nem bántó, én úgy érzem, hogy ezt mindenki jól tudja értelmezni. Ez ennyi, és emlék. Megvan, köszönöm. Az a bajom, hogy benne voltam, és ezért érzelmileg kötődöm a dologhoz, ugyanakkor az kérdés, hogy egy kívülállónak mennyire meséli el a történetet. Mert van egy felvezetésünk néhány szereplővel, akik láthatóan részben beszélgetnek, valamilyen interakcióban vannak egymással, majd egyszer csak mindenki elkezdi fújni az orrát, tehát, én nem tudom, valahogy nekem ez az egész kicsit ebben a tekintetben billeg. Abban, hogy tovább tud-e ez lépni annál, mint sem, hogy egy emlékfotó annak a társaságnak, aki jelen volt. Kicsit bánatosan azt mondom most, hogy ez még nem, ennél még egy kicsit kell tudni jobban elvonatkoztatni, és képileg jobban magyarázni, és itt nem a szájbarágást mondom, hanem, hogy ne döccenjenek ezek az ívek. Tehát, hogy van egy felvezetésünk, utána természetesen adódjon az, hogy mi is történt. Ezt tudom hozzátenni, nekem ez most 2 csillag. (hegyi)
értékelés: