gondolatok mögött

gondolatok mögött

kicsit még a szomor hangulat, kicsit még a burkolózás, eltakarva, kendővel...

A képnek van egy keleties hatása, javarészt a fejkendő miatt, és azt kell, hogy mondjam, hogy az ötlet maga tetszik. A kivitelezéssel viszont van némi problémám. Az egyik az, hogy nem nagyon értem most azt, hogy miért ebben az elhelyezésben van a modell, mert valamiért ez most elmegy jobbra, és nem nagyon értem az okát, hogy miért kell a bal oldalon úgymond ellátnunk a fej mellett, vagy ha ott igen, akkor a jobb oldalon miért nem? A másik, ami kérdésként felmerül bennem, hogy miközben a tónusrenddel abszolút egyetértek, azért nézzük meg, hogy a legvilágosabb rész a két kézfej, és a kérdés az, hogy biztosan ezt akartuk-e mutatni. Tehát a világítással, vagy a világítás pontosításával érdemes lenne még foglalkozni. Talán ennyi az, ami a kép szerkesztési problematikája. Ami a formai kérdés, az az, hogy mit akarok mutatni azzal, hogy egyrészt behajlított kézzel, tulajdonképpen az ujjaimat érdekesen csonkolva tartom a fejemet. Vajon mennyire a gondolkodásnak, a meditációnak, vagy a tanácstalanságnak a megmutatása ez? Mert van abban dekadencia, ha a fejet támasztjuk. Nem azt mondom, hogy ez kőbe vésett szabály lenne, de erre érdemes odafigyelni, ha egy portrét csinálunk, hogy lehetőleg kerüljük, hogy a modell támassza a fejét. Erőtlenséget, bizonytalanságot, akár unalmat is tud ez sugallani. Ha pedig mindezt ráadásul még behajlított ujjakkal teszi, akkor a csonkolás az nagyon furcsa, ráadásul az ökölbe szorított kéznek is van egy üzenete. A másik az, hogy semmit nem látunk a szemedből. Valószínű, hogy ezt tudatosan így találtad ki, csak az a helyzet, hogy ha megfigyeled a csadorban lévő nőket, vagy a különböző keleties irányzatokban hordott fejfedőket, akár a férfiaknál is, a szem mindig fontos, hiszen azzal orientáljuk magunkat, de a kapcsolat miatt is fontos. Még akkor is, ha ez a gondolkodás, vagy meditáció miatt egy lehunyt szemet mutat. Szem nélkül ez a dolog furcsa, ráadásul, ha megnézed, akkor nekünk a jobb oldalon a szemednél olyan az a kis rojt, mintha ott lenne a szemed, van egy ilyen furcsa formai megfelelés, miközben hát, nem erről van szó. Ezeket azért tartom fontos és eldöntendő kérdéseknek, mert kerülni kell azt, hogy valami azért váljon az öncélúság martalékává, mert nincs kidolgozva az ötlet, vagy nem pontosítottuk magunkban azokat a kérdéseket, amikre választ keresünk a képpel. Visszaadom ismétlésre. (hegyi)

elbújva

elbújva

Elbújtam, picit magam elől is, a kamera elől is...

Örülök annak, hogy János, még ha noszogatásra is, de elkészített egy fontos képet. Ez egy út első lépcsője, és én ezt azért tartom fontosnak, mert végre nem az élességgel játszunk, meg nem az a kérdés, hogy minden karc pontosan a helyén legyen, hanem az a fontos, hogy a tónusok meglegyenek, és a testiség formai jegyei is megjelenhessenek, azaz plasztikus világítást kezd el használni, és ez jót tesz a képnek. Azzal nem nagyon tudok mit kezdeni, hogy az ujjakat hogyan és miért így vágtad, mert ha már így vágunk, akkor vágjunk le még egy ujjnyit, és csak a két kisujj legyen az, ami teljesen megvan, és talán ugyanez igaz a kép alsó részére is. Tehát a képkivágással van problémám. Ettől függetlenül meg van a 3 csillag és a leckemegoldás. Azt kérném tőled János, hogy magadnak valamilyen penzumot kellene kialakítanod, vagy eldöntened, hogy minden héten csinálok három képet. Nem kell többet, de hármat igen, és azokat elkezdeni beküldözgetni. Azért, mert el kellene érjünk valamilyen áttörést. Az 500pixelen, meg az összes ilyen szutyok helyen baromira nem fog megtörténni veled. Begyűjtöd a boldogsághormonokat, ezzel tökéletesen egyetértek, de az itteni jelenléted az utóbbi időben a nullához konvergált, és ez nem jó. Azért, mert helyben jársz. Ezt én most egy nagyon ígéretes képnek gondolom, de akkor ne álljunk itt meg. Kezdjünk el dolgozni! (hegyi)
értékelés:    

tükörben

Az épület ablakaiban a Halászbástya tükröződik.

A helyzet az, hogy előbb kapta meg a Hónap képe díjat, mint hogy leelemeztem volna, ugyanakkor ez egy nagyon jó ritmusú munka ahhoz, hogy azt mondjam, hogy nem véletlen az, hogy felkeltette az érdeklődést. Pontatlanok vagyunk, azt azért hozzáteszem. Nem tudom, hogy ennyi-e az összes, ami a képből van, ugyanis a kép jobboldalához vagy hozzá kell adni, hogy ott az a forma, ami elindul a tetőrésznél, az megint rendesen megjelenjen, akár egy negyednyit még kapjunk ebből a háromszögből, vagy pedig akkor azt a kis fekete izét felejtsük már el. Lehetett volna ezt a vágást úgy csinálni, hogy az nem koszol bele. Nem nagyon értem egyébként azt, hogy ha valaki ennyire precízen tud fogalmazni képben képhatáron belül, akkor a széleknél miért ilyen trehány? Azért én tudnék ezen az egészen még mit vágni, mert a kép felső részében is elindulnak olyan formák, amiket én nem hagynék benne, meg a kép bal oldala is elég érdekes, szóval, a körbevágásnál azért vitatkoznék. Ugyanakkor a megfigyelés nagyon pontos. Hogy absztrakt lecke-e? Hát, legyen, bár én úgy gondolom, hogy ez az épített környezet leckébe való volna, azért ez az absztrakciótól egy kicsit messze van. De a megfigyelés fantasztikusan jó. Tényleg olyan, mint ezek a tili-tolis türelemjátékok voltak, vagy akár mondhatnám a tetrist is példának, szóval jó a dolog, tetszik. Mivel a képhatárokkal való problematika leküzdhető utólag, tehát, lehet ezen vágdosni, megkapja a 3 csillagot. A leckemegoldást azért nem, mert az absztrakt nekem másról szól. (hegyi) értékelés:

Miért a hónap képe:

Azért ezt a képet választottam, mert bizonyos érzéseket indított el bennem. A helyszín ismerős, talán még én is próbálkoztam hasonló képpel, de ez most felülmúlja mindazokat. Egyrészt nagyon szépek a geometriai alakzatok, egyenesek, párhuzamosok, ezt a rendet pedig az eklektikus épület tükörképe oldja fel. Tulajdonképpen egy klasszikus kép, némi csavarral, de valamiért nekem most ennél jóval több. A Halászbástyát megszemélyesítve, nekem egy emberi történet indult el a fejemben arról, mikor felkelünk a magunk kis tökéletes világában, és belenézünk a tükörbe. Rosszabb esetben darabokban látjuk magunkat és azokat a darabokat nekünk kell a helyére tologatni. Jobb esetben már túl vagyunk ezen és elfogadjuk, hogy nem lehetünk tökéletesek, és amit tökéletesnek gondolunk valahol az sem tökéletes és megállapítjuk, hogy jók vagyunk úgy ahogy. Legjobb eset, mikor megtalálod azt a valakit akiben ha tükröződsz, magadat látod, és az a valaki szintén önmagát látja benned. Látod a saját tökéletességedet és esendőségedet a másikban, és felismerések sorozatával megtanulod elfogadni magad. Egyszerre adsz és kapsz. Talán ez a legszebb emberi kapcsolat! Köszönöm az élményt! (Fehér Éva)

ősszel

ősszel

Az a helyzet, hogy nekem ez kevés. Azért kevés, mert határozatlan. Azért ahhoz nem kell túl nagy truváj, hogy az ember kifotózzon egy mozgó autó ablakán, viszont az, ami egyedivé tehetné, az nagyon gyengén van jelen. Ezek az ablakok lennének ugye, amivel értelmezhetővé válna egyrészt az utazás eszköze, másrészt talán még a hangulata is, de most ebből nem sokat kapunk. Olyan, mintha mindenféle bonyodalmat el akarnánk kerülni, nem érdekes, hogy mi van belül, hogy mi az a belső világ, és itt most nem csak magára az utazási térre gondolok, amiben te elhelyezkedtél, hanem a saját belső világunkra. Dacosan kifelé nézünk, és nem foglalkozunk semmivel. Nem tudok ehhez most mást mondani, csak azt, hogy hozzám ez a kép most nem jut el. Vagyis a kép igen, de az üzenete nem. Az nekem kevés, hogy valamit egy ilyen laza kézmozdulattal odadobunk, hogy na, akkor itt van egy ilyen, hát, még mozgástanulmánynak sem mondhatnám dolog. Ahhoz viszont nem eléggé erőteljes az egész, hogy úgy fogjam fel, mint egy pointilista festményt, nekem az ahhoz kevés. János, jó lenne, ha rákapcsolnál, tudom, hogy sok a munka, de mégiscsak lenne értelme annak, hogy koncentráltabban kezdj el dolgozni. (hegyi)

Az Óriás

Fantasztikus helyek azok, amiket megtalálsz, nagyon szépek. Ez most nekem ezzel a fifty-fiftyvel állítás, hogy a fele a hegy, a fele meg a semmi, nekem annyira nem jön be, de maga a helyszín fantasztikus lehet. A bajom viszont az, hogy elkezdtél utómunkázni, és nem állt melletted senki, hogy a kezedre csapjon, hogy ennyi élesítést ez az egész nem bír ki. Mert onnantól nem hiteles, tudod? Valaminek, ami a valóságban megtörténik, te magad az utólagos bindzsizéssel elveszed a hitelét. Most itt még hozzátehetném az égnek a machinálását is, de mondjuk azt, egy kevésbé értő szem nem veszi észre, ugyanakkor azt, hogy túl van élesítve, azt igen. Így azt mondom most neked, hogy ez egy 1 csillagos kép, a tömegelhelyezéssel, és az utómunkával sem értek egyet. (hegyi)
értékelés:

csütörtök

csütörtök

Strand, kemping, utolsó csobbanás a lemenő nap fényében... picit gyermekkor nekem ez a fotó, mert utoljára még kisgyerekként voltam kempingezni. De vélhetőleg csak nekem, ezért inkább szorgalmi.. :)

távolba el

távolba el

Talán lehetne vágy lecke, de nem lecke alapján készült kép, ezért nem sorolom be. Számomra a megfoghatatlan, a távoli, az elérhetetlent jelenti.

reggel - ébredés

reggel - ébredés

Késő őszi, reggeli órák, a természet ébredése, mikor még alig látni a környezetet, esős-borongós-fáradtőszi-fátyolos.

Lírai, szép, de unalmas. Tényleg fantasztikus az a színvilág, amit itt megfigyelsz, de ez nekem így most kevés a boldogsághoz, mert nem történik túl sok minden ezen a képen. Ott van egyébként a két főszereplőnk, tehát rajta van az ott a képen, csak valahogy annyira távolról szemléljük őket, hogy nem komolyan vehetők. Úgyhogy most vagy elkezdünk velük foglalkozni, de akkor közelebb kellene menni, vagy a fene tudja, akkor valamit találj ki, ami mozgalmassá teszi, mert az árnyjáték elindul, de nagyon vékonyan. Ismétlés. (hegyi)

Óriások alatt

Óriások alatt

Nagyon érdekes az, amit látunk. Valamiért nekem Ansel Adams jut eszembe erről a képről, nem tudom, hogy melyik albumában vannak hasonló megoldások. Nála az a lenyűgöző a képnél, hogy mindezt olyan formátumban exponálta, hogy annyira részletgazdag, és nagyon precízen laborált ügyet hoz utána létre, hogy az egész tényleg olyan, mint egy grafikai, vagy egy festészeti munka. Annyira nyugalmas és kiegyensúlyozott az egész, hogy mint egy ilyen örvény húz befelé a kép a saját világába. Nyomokban ez itt is fellelhető, nem mondom, hogy száz százalékosan korrektre van laborálva, mert a fénybe forduló felületek nekem túlságosan világosak, a kép nagyjából közepe táján van egy csík, ami túl sok fényt kapott. Hát ezt Ansel Adams a saját zónarendszerében a laboránsnak is kiadta úgymond utasításként, hogy mi, hova, mennyit tartson be, vagy mennyit erősítsen rá. Itt is nagyjából erről lenne szükség, de ettől függetlenül a megoldással abszolút egyetértek, tényleg jó megfigyelés, úgyhogy erre én megadom a 3 csillagos leckemegoldást. Az egyszerűségben megtalálni a különlegeset, valami olyanra felhívni a figyelmet, amit a mezei utazó lehet, hogy észre se vesz, és ennek érzem a hatását, és ezért fontos ez a kép. (hegyi)
értékelés:    

Napsütés és pihenés

Napsütés és pihenés

Talán lehetne, csend vagy évszakok, de egyikhez sem éreztem elég erősnek. Amolyan pillanat-kép, nyárról, pihenésről.

csak egy lépés

csak egy lépés

Csak egy lépés..., mikor ott állsz és döntesz...

Hogy előre, vagy hátra, hogy fel, vagy le, ez mind kérdés, és ez az erénye is ennek a képnek, hogy az emberben ezt a bizonytalanságot benne tudja tartani, hogy most akkor honnan hová, és mi fog történni. Miközben evidens lenne a dolog, de mégis sikerült elérni a nézőpont megválasztásával azt, hogy ez az evidencia aztán az ember fejében egy kicsit összezavarodjon. Úgyhogy én ezt nagyon jónak gondolom, és a víz leckébe is tökéletes, mert az egésznek van egy ilyen nagyon érdekes, ezoterikusnak is mondható vonala, hogy most akkor tudunk-e a vízen járni, vagy sem, vagy milyen viszonyunk van ezzel az egésszel, elmerülünk-e, vagy sem. Jó ez, tetszik! (hegyi)
értékelés:    

Tökéletes idő

Tökéletes idő

Az, hogy kinek mi a tökéletes... nos a szörfösöknek az volt, nekem az volt a fotó szempontjából, a strandolóknak már kevésbé. A nyár, nyári viharok miatt gondoltam az évszakok leckébe sorolni.

Valószínű, hogy a kép valamelyik vízparti helyzetünkben készülhetett, akár a Velencei-tónál, akár a Balatonon, ez ilyen szempontból talán mindegy. A leckebesoroláshoz kapunk a leirathoz egy értelmezést, hogy ez a viharok miatt a nyárban értelmezendő, de nekem tulajdonképpen ez is mellékes. Itt a fő dolog az a ritmus, amiről ez a kép mesél, amivel a felhők közötti átszűrődő fénysávokkal létrejön, ami már önmagában nagyon szép. Ennek a formaiságnak ellenpontjaként szerepel a víz felülete, a maga hullámaival és ritmusaival, és ezen, mint szereplők, ott vannak a kis vitorlák. Az egész egy nagyon jó gondolat, és nagyon jó megfigyelés. Azt kell, hogy mondjam, hogy ezek azok a dolgok, amiknél nem csak szerencse kérdése, hogy ott van a fényképezőgép, hanem annak a kérdése is, hogy egyáltalán meglátja-e azt, hogy ezt le kell fényképezni? És ennek nagyon örülök, hogy János azok közé tartozik, akik ilyeneket észrevesznek. Ugyanakkor azt azért hozzáteszem, hogy ha én magam vágom ezt a képet, akkor a fotó jobb oldalából azt a tulajdonképpen újból kezdődő ritmust, ami a felhő paca a sötétben, azt én már lehagytam volna. Elvileg lehet ellenpontja a bal oldali sötét foltnak, de gyakorlatilag ahhoz, hogy ez működjön, a víztükörnél is történnie kellene valaminek, és ha jól megfigyeljük, akkor ennél a víztükörnél újabb információt nem kapunk. Viszont önmagában ez a formai újrakezdés nekem már nem tartozik a képhez. Egy sokkal erősebb belső kohéziót látnék akkor, ha ezt lehagynánk. Ettől függetlenül a kép a 3 csillagos leckemegoldások körébe tartozik. Nyilvánvaló, hogy előbb, vagy utóbb el kell jutni odáig is, hogy a kép kivágásokat pontosítsuk, de nem s kötelező ezzel 100 százalékig egyetérteni, amit én mondok, elfogadható ez a kép így is, sőt, nagyon szép munka, köszönöm! (hegyi)
értékelés:    

magamban

magamban

Sok minden össze tud jönni, és semmire nincs időd... Dóri ezt mondta ma este, mikor munkából haza érve szinte nem is voltam vele, mert egyszerűen kellett ez a kép, próbálom idézni: "Láttam rajtad, hogy megkönnyebbültél, mikor elkészültél a képpel." Nos, és tényleg, olyan ez mint amikor kibeszéled magadból a dolgokat, most ezt én így adtam ki.

Erőset dobtál János! Érdemes téged leszúrni, hogy hol van már a hármas lecke, miközben már jó hosszú ideje itt vagy köztünk, és csak nem akart ez összejönni, és akkor most megkaptuk a magunkét. Ez egy jó tónusban, jó fényviszonyok között megoldott lecke. Talán egy pici derítés nem ártana az ellenoldalról, de ezzel együtt ez egy jó kis üzenet. Nem tudom, hogy szól-e arról is az én felkérésem, hogy elkezdjek arról beszélni, hogy mit látok itt, mint közlés, merthogy ezt én annak fogom fel. És ebben a kérdéskörben az egy fontos dolog, hogy tulajdonképpen olyan szépen van itt egy tripla kulcsolás, mert a lábakat is összekulcsoltuk, a kezeket is, és még a lábunkat is átkulcsoljuk, hogy mi az a nagyon-nagyon zárt üzenet, amit ennyire rejtegetni kell, vagy ennyire nem szabad elvállalni, vagy hogy ennyire három lakat alatti titokként kezeljük. Miközben a közlés vággyal jár, tehát ezt az ajtót te magad feszegeted. Azt gondolom, hogy érdemes lenne ezen az úton továbbmenni. Ne hagyjuk ezt félbe, jó? (hegyi)
értékelés:    

távol

távol

Bármilyen jó nap után, mikor magadra maradsz pár percre, csak úgy egy szempillantás alatt magával tud ragadni a magány... Zenei ajánlás: Ludovico Einaudi - Walk

Érdekes ez a tükröződős megoldás, ahogy a történetek egymásra másolódnak. Van ebben egy kis zenei viccelés hatás is. És még azt is mondom, hogy tulajdonképpen a kompozíció is rendben van. Ha nagyon akarok benne hibát, eltérést keresni, akkor talán azt tudnám hozzátenni, hogy nem biztos ám, hogy mindenre megoldás a négyzetes kompozíció. Itt most ez, ha akarom, működik, de azért arra szeretném felhívni János figyelmét, hogy talán ebből majd érdemes kicsit kitekinteni, mert akár a klasszikus 4:3, vagy 3:2 képarányt sem kellene elhanyagolnunk, abban is kellene gyakorolnunk a kompozíciós rendet. A merengés, a távolba nézés, a belső utazás abszolút átjön a képről, kicsit didaktikusan erre rá is erősít, ha jól látom a pályaudvari helyzet ábrázolása, szóval azt gondolom, hogy ez egy jó ritmus. Benne van az a belső intimitás is, amitől akár a magány leckébe is kerülhet, hiszen a gondolatainkkal akármennyire is nem szeretnénk, mindig magunk maradunk a végén. A leirattal is egyet kell, hogy értsek. A végére viszont János két dolgot hadd mondjak. Egyik, hogy szórványos a jelenléted, és ez nem jó. Kell, hogy gyakrabban találkozzunk itt, mert akkor lesz haladás, és nem toporgás egy helyben. A másik, hogy elég régi tagunk vagy már ahhoz, hogy számon kérhessem, hogy a harmadik leckével mi a fene van? A következő legyen az, hogy megcsinálod a harmadikat. (hegyi)
értékelés:    

Örömmel telve

Örömmel telve

Azt gondolom a cím tükrözi az alanyt, Istvánnal először találkoztam és egyáltalán nem ilyen folyton mosolygósnak képzeltem :). Jó volt látni Bp.-n végre egy olyan embert is, aki nem csak akkor mosolyog, ha jó hírt kap vagy viccet olvas. ;) (akinek nem inge...)

Kedves János, ez egy jó portré. Volt szerencsénk találkozni a modellel, kedves ember, kedélyes, és ez rákerült erre a képre. Egyetlen kérdés, hogy egy negyed-félujjnyival több kéne csuklónál, viszont a kabát hajtókáját én már lehet, hogy lehagytam volna. Talán ennyi, amit hozzátennék. A ritmus abszolút rendben van, és ezt egy jó portrénak gondolom. Köszönöm szépen! (hegyi)
értékelés: