út

út

Nem sok kiút van, az is kétséges, hogy merre visz, és bár nappal van, mégis az egésznek van egy elég erős thriller érzete, egy olyan hatás, ami hát, megint azt kell mondjam, hogy nem nagyon vidám üzenet. Ha a kivetülést verbalizálni kell, akkor nekem ez egy útkeresés lezáratlan kudarca, egy olyan magára hagyott érzet, amiben benne van a dac, hogy tovább kell menni, de benne a kétség is, hogy merre és hogy van-e értelme. Persze primer módon szép és akár a babós sztori filmesei, akár az Avataréi megirigyelnék ezt a helyszínt. (hegyi)

analízis

analízis

kamera: lomo supersampler

Számomra a mozgó kereszt miatt érdekes ez a képjáték, igazából be kell valljam, hogy talán a tévészerelő múlt, vagy a sok probléma a Badacsony tévével, nem tudom, de nekem ezek azt az emléket hozzák vissza, hogy fut a kép a tévén. Elég bosszantó volt. Ettől persze én igyekszem elvonatkoztatni, nem megy könnyen, viszont ha nem erre gondolok, akkor egyből az ugrik be, mi az oka annak, hogy ennyi feszültséget, fojtott agressziót közöl az alkotó? Mert ez a sok befejezetlen éles forma nem nyugalmas, az biztos. (hegyi)

zakó

zakó

Ez egy nagyon jó kompozíciós játék, egyensúlyos, érthető, és amellett, hogy formailag jól megoldott, még gondolatisága is van a magányos kabátnak. Nagyjából ennyi, amit látunk, amit kapunk, egy stabil képi formanyelvet, és ez annak fényében is fontos, hogy Zsuzsa általában nem szokott ennyire puritán eszközöket használni ahol jószerivel nincs képmódosítás, szóval egy olyan ajtón nyitunk be, amit eddig nem mutatott Zsuzsa nekünk. Köszönet. (hegyi)

Alvós baba...

Alvós baba...

emlékek nélkül, olcsón

Ahogy gondolom, ez a piacok csodás és félelmetes világából egy részlet, a helyzetből kihoztad a maximumot, van meséje, mondjuk hogy azok a muffinsütőhöz hasonlatos izék mik, azt nem tudom, de nem baj. Drágán adták? Megvetted? Jó kis szereplők lehetnének belőlük. Egy dolog a képről, értem a varrógépláb indokolta maszkolást, de egy picit talán az én ízlésemhez ez már sok, kevesebbel több maradna a történetből az esztétika ellenében, nem lenne talán baj. (hegyi)

A tulsó part messze van...

A tulsó part messze van...

Fodor Ákos: Summa

Minden megérint.
- Úgy látszik: sose nő be
a szívem lágya.

A Fodor-haikus megemlékezések közük képileg ez az, ami a legközelebb áll hozzám, finom, drámai, de légies, keserű, de nőies is, érzékeny és mindezt megspékeli a technika, szóval amit anno egyik tájképszerű polaroidodnál mondtam technikai gát okán fellépő problémának, hogy nem mindenre alkalmas a polaroid, itt az ellenpélda, hogy viszont amikor össze tud találkozni a belső ritmus, tónus, forma és technika, akkor abból nagyon jó dolgok is születhetnek, ez most ilyen pillanat, köszönöm. Ráadásul egyenértékűen van jelen a vers és a kép úgy, hogy emelni tudják egymást, hogy van egy ide-oda játék benne, kép és szöveg együtt az 1+1=3-at adja ki. (hegyi)

Axióma

Axióma

Fodor Ákos: Axióma

Akiben Isten
hisz: teljesen mindegy, hogy
hisz-e Istenben.

Olyan, mintha mindig a technikába akadnék bele, de hát nem tehetek róla, ha a technikával nincs minden rendben, az számomra az értelmezést is szűkítheti. Az jó, ami formailag megjelenik, bravúros meglátás. A kinti világ is jól mutatkozik. A belső, az itteni, az viszont nagyon be van csukódva, egy fokkal előrébb hoznám, mert akkor elindulhatna az, ami a haiku lényege is, tehát akkor működne jobban, ha az előtér "cső" része is több információt adna, mert akkor a kint-bent viszonylatában egyformán tudnám érdekesnek és szemlélődére alkalmasnak látni, tehát keresném a hitet kinn és látnám a hitet benn, vagy a konkrétat kinn és az elvontat benn. (hegyi)

Indiszpozíció

Indiszpozíció

Fodor Ákos: Indiszpozíció

Amikor szívem
gyáva és agyam lusta:
véleményem van.

(polaroid)

Ez nagyon személyes, hogy egy haikura mi a kép, ami érzelmileg stimmel, örülök, hogy nem szótagolva ábrázolsz, hagyod hogy asszociálj, persze ebben megvan az a veszély, hogy a néző lehet, hogy tök más irányba indul és nem tud veled haladni, de ez nem szabad, hogy elkeserítsen, mert azt gondolom, hogy a kép esetében az idézet, ha nem leképezést akarunk, akkor csak egy felütés, ami hatására elindulunk valamerre, de nem igazán fontos a kép tekintetében, azaz önálló életre képes a kép kelni, ha jó. Ez jó kép, egy bajom van, az pedig az, hogy olyan sötét lett a középtónus és annyira fáradt ettől, hogy nem jó érzés a tónusait nézni, nem tudom ezt jobban elmondani, érdemes lenne az utómunkában megnézni azt, hogy szelektíven csak a kép részt jelülöd ki (nem éles határral) és így megmarad a papír struktúrája is de külön tudod a képet emelni. De mondom, összességében kedvelem a képed világát. (hegyi)

I want to play!

I want to play!

Bocsi.

Hát, bevallom, nekem ez így még csak egy színpadi helyzet, ahová várom a szereplőt, most a technikáról nem akarok beszélni, mert azt akkor lehet értelmezni igazán, ha a kép kész van, ha az a bizonyos szereplő megérkezik. Hogy az egy női akt, egy kisgyerek a sarokba fordulva, egy öregember, mindegy, de valami kéne ehhez nekem, amitől a dolog több, mint sima dokumentálás. (hegyi)

Fosz-lány

Fosz-lány

Azt hiszem, ezzel nincs semmi kérdés, működik, jellemző, jó megfigyelés, nagyon érdekes korlelet a plakátok világa, örökkévalónak hitt dolgok pusztulnak, fedődnek, majd kerülnek olyan áttételben elő, ami már más kontextus, jó alap a művészi értelmezéshez. (hegyi)

Biztonságban

Biztonságban

A cím nem olyan erős, mint a kép, ami nagyon jó megfigyelés, poénos is, hatásos. Viszont azt kell mondjam, hogy ehhez a kéoi világhoz, ami a graffiti világa neked is bele kell taposnod a gázba, azaz az utómunkára nagyobb hangsúlyt kell fektetni. Kontrasztemelés, világosítás, hogy ez a szürke fátyol lekerüljön a képről, egyből élni kezd és a kis növény szerepe is felerősödik. (hegyi)

Hosszú történet

Hosszú történet

Zsuzsa, én ezt kedvelem, mert kevés képelemmel képes elmesélni valamit, érzékletes és esztétikus, de mégsem közhely, és a primer üzeneten túl is képes az ember újabb értelmezési tartományokat nyitni a tükörvilágról, az érzelmi bevonódásról, szóval tetszik ez nekem, jó lett! (hegyi)

Vízesés

Vízesés

polaroid, Miskolc-Lillafüred

Sokat beszélgettünk a kommentben a képről már, és amit ott mondtunk, azt nem akarom az elemzésben újra boncolgatni, röviden: értem a szenvedélyt és anélkül nem megy, de esetenként van olyan, hogy egy technika nem passzol egy témához, és itt nem az a kérdés, hogy a polaroid mit tud, mert alapvetően jó technika az, de ennek az úgymond háztáji verziója, a kis polaroid nem csak technikájában behatárolt, de méretében is, annyira intim és zárt világa van, hogy nekem a tájképes történethez ez túl erős. Nem sokat beszéltünk még a hibáról, megérne egy hosszabb diskurzust, talán erre érdemes lenne egy összejövetelt szervezni, ha van igény rá, megcsináljuk. Szóval azt mondom, hogy ez egy jó meglátás, de nem vagyok kibékülve a hibákkal és a technikával most, és ez nem azt jelenti, hogy eleve elutasító lennék ezekkel, de most annak a finomságnak, ami megtörtént, ellene dolgozik a technikai környezet. Nekem. (hegyi)

Ne várd Júliát!

Ne várd Júliát!

Érdekes kérdés ez a rátalálás, elgondolkodtam rajta, hogy hogyan is lehet ez, hogy az ember képeket talál, vagy a képek találják meg őt, és hogy ami egy valakinek találat, az más mellett elmegy, hogy mi lehet a varázslat lényege és azt hiszem, hogy ebben lehet nagy szerepe annak, hogy az ember rááll egy-egy témára, feladatra, mert az szerintem úgymond "érzékenyíti" a látásmódját és elkezd arra a srófra járni az agya. Persze ezt sem lehet az örökkévalóságig csinálni, vagyis hát, lehet, csak annak az eredménye az lehet, hogy mástól olyan szinten fordul el, hogy vékonyodik a mezsgye, amin jár. Most legyünk okosak...
   A kép jó. A színei, a fátyol, a metaforája címmel is, anélkül is működik, ami jó dolog, talán egy hajszálnyit a feliratra még adtam volna, mert ha már emiatt be kell alul kapcsolni új formákat, akkor a betűk alja is beleférhet, szóval ennyi amit esetleg máshogy képzelnék, de a dolog működik így is, hatása elvitathatatlan. (hegyi)

Virágos

Virágos

analóg

Zsuzsa nagyon szenzitíven választ témákat magának, ez nagy erénye, érezni a rácsodálkozás örömét, itt most is megvan az a plusz, hogy nem csak talál valamit, de elgondolkodik azon is hogy azt hogyan mutassa meg, mi az optimális nézőpont. Talán majd abban érdemes még időt adni magadnak, hogy mindehhez a világítás és az utómunka is hozzá tudjon adni, mert itt például a nagyon sötétre hangolt előtér hunyorgásra késztet a hátteret illetően, nem komfortos érzés nézni, ezt talán érdemes lenne, mint két szélső érték, közelebb hozni egymáshoz. (hegyi)