analóg, egy kis canon szappantartóval készült
analóg, egy kis canon szappantartóval készült
Ez nagyon finom, szinte hallani a pergő dér ciripelő hangját, nagyon jól bánsz a tónusokkal, kiváló a kép, falra való. Az más kérdés, hogy nem vagyok 100%-ban meggyőződve arról, hogy négyzetesben hagynám-e, barátságosabb, ha fentről valamennyit vágok, de el tudom fogadni négyzetesnek is, nem központi kérdés, ez így jó és azt kell mondjam, hogy méltó évzárás. (hegyi)
analóg, lomo supersampler, dupla expo, komplementer-vadászat
Régi élményt hoz vissza ez a kép, gyerekkorom története, hogy szalad a kép a mamánál a tévén, ütni kell a tetejét, hogy megálljon. De valahogy a színélmény visz el mindent, nem tudok belekapaszkodni a formákba, így nehezen tudok mit mondani, zavarban vagyok. Értem, hogy miért tetszik neked, de ez most számomra néző számára megmarad a fotós játékának, valahogy nem tudok belekapaszkodni? (hegyi)
kfk
Ez nagyon jó dinamikáját tekintve, én azonban fenn az utolsó vízszintes vonal alatt vágnám a képet, mert koncentráltabb lenne a formaisága. Azzal, hogy ott kinyitsz egy új ritmust, gyengíted az alatta lévő történést. Viszont ez simán ollózható, de ahhoz, hogy ezt a kék-sárga dinamikát meglásd, ahhoz te kellesz. (hegyi)
mert szeretem levadászni a komplementer színpárokat.
A szín egy dolog, pompás, de persze veszélyes is, mert elcsábít, de az, amit formailag érzel, az nagyon saját, nagyon a tiéd. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne lenne a szín is fontos, de csínján bánj vele, mert a két üzenetsáv konkurálhat egymással, és ha túl sokat teszel a szín szépségére, elveszítheted a drámát a formában. Mondom, csábító így, de próbáld meg 20%-kal visszavenni a szaturációt, kíváncsi vagyok, mit gondolsz róla. A zizgő madarak fantasztikusak, ha megvan, hogy hogy csináltad, mikor, hol, érdemes ezt állványról is kipróbálni, hogy a bemozdulás ne dolgozzon ellened. (hegyi)
Rafinált egy kép ez, mert hogy színeiben is, de maga a naplemente is alapvetően egy nyugalmi, relaxált élményt hoz elő az emberben, a varjú is ül a lámpán, vár... közben meg érzi az ember, hogy valami nem, nincs rendben, ez a nyugalom ez csak a felszín, hiszen a formák, a függőlegesek kifejezetten feszültséget keltenek és az egész egy olyan fura harmóniát mutat, hogy az ember nem tud benne maradéktalanul elmerülni. Jó lett, izgalmas, köszönet, és jóllehet ritkán mondom, de ez így oké, egy centit se változtatnék sehol semmit se! (hegyi)
polaroid
Szép ez, izgalmas, küzdelmes. Lehet azonban, hogy furcsa lesz amit mondok, de ennél a képnél most azt érzem, pedig sokszor megnéztem a képet, hogy a Polaroid nem illik hozzá. Nem akarok szentségtörő lenni, de azt gondolom, legalábbis számomra, hogy a Polaroid erőssége nem a tájképben van. És ez akkor is igaz, még egyszer mondom és hangsúlyozom: szerintem, ha a cél a szubjektív közlés volt, és nem a primer tájképfestés. Mert akárhogy is nézem, de elviszi a figyelmem a sérülés, a hiba, az esetlegesség, amit a Polaroidnak tulajdonítok. De tegyük ezt most félre, mert a kép képhatáron belüli üzenete nagyon is pontos, szerethető. A legfontosabb célt, hogy ott szeretnék veled lenni, ott a dombtetőn, bármi is várjon kerítés mögött, ezt a célt a kép eléri, sőt. Tudom hogy most a bevezetőmmel, látszólagos ellentmondásba fogok keveredni, de van egy kohéziója egy esztétikája a képnek, sőt még azt is mondhatom, hogy felismerhető a szerzőisége is. Szóval lehet, hogy ez a Polaroid dolog csak az én fejlövésem. (hegyi)
Ez nagyon eltalált helyzet, és a tónusai is tökéletesek, rajzos, de épp az a jó benne, hogy ezt a sziluett jelleget igazán a tónus és az ellenfény együtt adja meg. Persze, a tömegelhelyezés is kell ahhoz, hogy a kép meséljen, na, azt nem mondom, hogy elsőre vidám, mert van ebben nem kis ijesztő hatás is. Egy gondolat. Mi van, ha a hálós résznél azt a vízszintes csíkot már levágod fenn? (hegyi)
Érdekes, hogy ez a kép mennyi lehetőséget rejt és fel is fedezted azt, hogy milyen fura izgalmas a színvilága, de a fények elvittek, és így felcserélődött az előtered és a háttér fontossága. Magyarán hátul a fény, az az izgalmas, és emiatt oda figyelek és nem oda, ahol a kompozíciód van. Ezt utómunkában is lehet egyensúlyozni, a labor erre való, mert nem minden adódik készen kézre. Ráadásul az a fránya terítő is élesen hajtódik, az sem segít igazán. Benne van az, ami képpé emelheti, tehát megint azt mondom, hogy a megfigyelés jó, de a fények és a komponálás nem pontos. (hegyi)
A megfigyelés a legfontosabb dolog a fotográfiában, enélkül nincs alkotás, hiszen a fotó akárhogy is manipuláljuk, de a valóságból építkezik. Ezért ezek a tanulmányok mindig kellenek, mert ha nincs, csak fejben, akkor nem lesz belőle készség és rutin. A helyzet az, hogy most a megfigyelés az erős, de a képi megoldás zavaros, van is benne előtér és nincs is, ott a valós helyzet de furán vágva, szóval maradjunk abban, hogy ez majd beérik valamikor, most nincs készen. (hegyi)
Az egy dolog, hogy jó a humora a képnek, de mindezt ráadásul teljesen jó esztétikai formába csomagolta Zsuzsa. Ritka eset, hogy ne tudnék semmit hozzátenni, de hát most mit mondjak még, ha ez így ahogy van jó? Köszönet, hajrá! (hegyi)
értékelés:
Érdekes képet készítettél, ami technikailag ugyan problémákat vet fel, de kifejezőereje elvitathatatlan. Előbb a problémákról. Egyrészt a tónusokkal valami utómunkás gebasz történt, emiatt olyan érdekesek a kontúrok, mintha túl lenne kontrasztban emelve a dolog, és értem én, hogy az árnyék és a fény közti különbség okán kellett a bebukott tónusokat rendbe tenni, de ez tanulság arra, hogy amit a szemünk lát, az jóval szélesebb spektrum, mint amit az érzékelő vagy film felfogni és megmutatni képes. Ezt fontos tudnunk a világítás miatt, ilyenkor a sötét részeket, ha fontosnak gondoljuk, deríteni kell. A másik a kompozíció ritmikája. Most a jobb oldalon elkezdődik valami újra, és én azt választanám, hogy a fénynél vágok, így persze fenn is vágni lehet, ami nem is baj. Nyugalmasabb lenne és segítene a fő motívumra koncentrálni. Az egyszerűsítés sok esetben segít, erről szól ez is, miket hagyunk meg a képen. Ugyanakkor előnye a képnek az, hogy a két ember közvetít valamit, ami értelmezhető búcsúnak is, vagy egy hívatlan vendég jelenlétének is, mindenképp kívülállás, és erre nagyon jó a belső tér üressége, az asztalé, a falaké, a helyszíné. Szóval kiváló az ötlet, érdemes lenne ezzel még dolgoznod a technika okán. (hegyi) értékelés:
Én Hommonay-Tóth Zsuzsa "El..." című munkáját választom a hónap képének, aminek több oka is van. Az első az az, hogy nagyon kedvelem Zsuzsa képeit, és mivel most lehetőségem is van ezt kifejezni, élnék vele. Érzem bennük a spontaneitást, amitől nagyon jól tudnak működni, hangulatot közvetíteni. Na már most, amiért számomra az El... izgalmas, az a kétség a spontaneitás és a megrendezettség között. Nyilván minden kép valamilyen szinten megrendezett, ahogy film sincs montázs nélkül, hiszen benne van a választás, annak a joga, hogy mit mutatok meg és mit nem. Ennél a képnél pedig érzek egy spontán történést, egy az életből kiragadott pillanatot, de az a pillanat be van fagyasztva, és nemcsak azért mert egy fotót látunk. Olyan ez, mint a valóság újra-teremtése. Valami éppen történik, és én azt mondom a szereplőimnek, hogy állj, elkészül a fotó, aztán mehettek isten hírével: "be lett fagyasztva a pillanat". Na de, megmaradva a filmes sémánál, ez a kép számomra bressoni (akinek egyébként nem szeretem a filmjeit, de a filozófiai háttér viszont baromi izgalmas), mert a lényeg az valószínűleg a kereten kívül van, és akaratunkon kívül is elindít egyfajta "történetmesélést", hogy akkor most itt mi is zajlik, mi történik a képen kívül. Kik ezek az alakok, honnan hova tartanak, stb. És persze ennél részletesebb filozófiai fejtegetésbe is bele lehetne menni, de én most megállnék ennyinél. És arra még ki se tértem, hogy maga a kép vizuálisan is milyen jó, nemcsak gondolati síkon. Szóval szerintem ez a hónap képe. (Bach Viktória)
Az ötlet jó, de a kivitelezés nekem bajos, egyrészt azért, mert didaktikus, másrészt azért, mert pontatlan a képkivágás. Vagyis úgy mondhatnám ezt másképp, hogy billegünk. Mert vagy az lenne a jó, ha laza lenne az egész és akkor nem baj, hogy mennyi van a fejekből, mi mekkora és hol vágódik, illesztődik a két kép, vagy lenne mérnökien precíz a forma és beleköthetetlen, és akkor arra mint vivőhullám rá tudna a kép tartalmi része ülni, de így most nekem egyrészt túl van magyarázva valami, másrészt ez így ráül az egészre és nem engedi a kreativitásod szárnyalni. Félre ne értsd, ez objektíve egy jó ötlet és tetszetős is, de a te szinteden azt hiszem te ezen már túl vagy. (hegyi)
Onnan kezdem, hogy a megfigyelés nagyon finom. Ami a földön történik az árnyékkal, az egy nagyon jó játék. Az a problémám, hogy nem úgy kezelted ezt az egészet, hogy ez csak egy felütés, és ez ad majd lehetőséget arra, hogy létrehozz valamit, hanem ahogy ez megtörtént, úgy ezt lefotóztad. Egyrészt el kell dönteni azt, hogy a valóságból mennyit kapcsolok be. Gondolom, ez valamilyen fém szerkezet, ennek a lába már látszik, mint valóság, de nekem ez kevés. Vagy még többet kellene ebből adni egy kicsivel, és akkor határozottabb lenne a jelenléte, vagy még ennyit se, és meghagyni az egészet egy rajznak a betonon. Másrészt a megfigyelés tökéletes, de én itt egy kihagyott ziccert érzek, ami arról szól, hogy a valóság lenyomataként az árnyék létrejön egy valós helyzetben, tehát itt már eleve megvan egy dimenzió-játék és még erről készül egy leképezés a fényképezőgéppel, de közben ennek az egésznek a térbeliségével nem játszol. Ha oda odadobódik egy bugyi, egy kombiné, egy strandpapucs, vagy tökmindegy, hogy micsoda, egy labda, akkor ez a valós térben már izgalmas dimenziójátékot hoz létre. Most ez így önmagában egy jó megfigyelés, de nem tud több lenni ennél. Szép kis melankolikusan kedves hangulat, de ennél nem megy tovább, miközben mind a tömegelhelyezés, mind maga a játékosság igényelne még valamit. Ez így nekem most 2 csillag. (hegyi)
értékelés:
Olyan ez, mint egy ilyen montázstechnika, vagy egy kollázs, amibe beleapplikáltad a saját jelenlétedet, miközben valószínű, hogy ez egy valós hely, helyszín, vagy legalábbis ezt feltételezem. A 3. leckére vegyük úgy, hogy egy érdekes próbálkozás, én ezt áttenném az 1. leckébe, mert se arc, se test nincs rajta, azért a 3. lecke másról szól. Hadd tegyem itt hozzá, hogy jó lenne, ha legalább az elején abba az irányba mozdulnánk el, hogy ábrázoljuk azt a testet. Mindig a kitérőket keressük, mindig azt, hogy hogy lehet kibújni egy feladat alól, akkor tulajdonképpen bár magát a kreativitásunkat illusztrálhatjuk ezzel, de a lecke nincs megoldva. Nem véletlenül az a lecke, ami. Most ezt nem azért mondom, mert ez a kép rossz lenne, hanem azért mondom, hogy ha van egy témafeladvány, akkor azt a témát kell megoldani. Ez akkor is érdekes, ha pályázat van, és oda be akarsz valamit küldeni, fontos hogy arra küld, amire azt kiírták. A leckéket én megpróbáltam eléggé körülírni, ráadásul azért ez az első 3 lecke nem annyira kérdéses, hogy miről akar szólni. Ne akarjuk megúszni az egész alakos portrét. Ha továbbmegyek, akkor maga a kép izgalmas, jók a fények, jók ezek a ritmusok. Nekem egy dolog hiányzik ebből, mégpedig az, hogy számomra nincs eldöntve az, hogy az ablak a kép jobb oldali határán van, onnan a fény bejön, és hogy ez az ablak milyen szerepet kap. Nem rendezett ennek a viszonya. Most vagy tegyem rá, de akkor kell belőle még többet adni, én egyébként ezt az irányt tartanám a jónak, vagy pedig hagyjam le, csak a fényt hagyjam meg belőle, mondjuk, akkor nekem önmagában lehet, hogy ez kevés lenne. A döntés a tiéd, de most így, ebben a megoldásban azok a formák, amik elindulnak az ablakkal, azok nincsenek jól vágva, és befejezve. Ahhoz, hogy ez értelmezhető, konkrét, és határozott jelenléttel bírjon, többet kellene adni az ablakszárnyból, merthogy ott van egy olyan rész, ami a külvilágból már elindul - valamilyen indák is belógnak ott, tehát valószínű, hogy ez egy elhagyott épület lehet -, akkor tessék azt eldönteni, hogy oda mit rakok, vagy hogyan kezdem el használni. Magyarul, ahogy be tudtad lakni ezt a szemben lévő ablakocskát, úgy be kell tudni lakni ezt a részt is. Nem hagyhatjuk ki. Azt nagyon jól észrevetted, hogy ez kell ahhoz, hogy ez a kép működjön, tehát, hogy kell oda az az oldalfal, de akkor tessék ebből többet adni. Erre én most azért adok 1 csillagot, mert a leckebesorolást megúsztuk, a leckemegoldás meg nem száz százalékos. (hegyi)
értékelés:
Lomos cucc: Diana F+ a masina, amit azért szeretek, mert bármilyen gondosan ragasztgatod le-ki-be kívül-belül a vázat, valahol juszt is fényt kap:) ez is rég lejárt 120-as rollfilmre készült. Tudatos a multiexpo.
Tökéletesen jó a hangulata a képnek, érződik a spontaneitás és az, hogy ott és akkor ez a társaság kiválóan érezhette magát. Ha csak ennyi lenne az elvárás egy fotóval szemben, akkor három csillag és pont. De azt kell mondjam, hogy az archaikus felé kacsintgató technika sem menti fel a dolgot a kompozíció és világítás feladata alól. Ha ugyanis elvonatkoztatok attól, ami ebben a cool, a buli jelleg, akkor azt látom, hogy egyrészt az egész csúszik balra, másrészt igen erősen szétkaszabolódik az árnyékok által. Gyönyörű részletek fedezhetőek fel, amiket azonban ezek a dolgok megzavarnak. A jobb felső rész a legszebb a lábak áttűnéseivel. Szóval ezt kéne valahogy egyenesbe hozni. (hegyi)
A Látszótér Alapítványt
banki átutalással
MagNet Bank
16200120-18524112
vagy PayPalon keresztül
Hozzászólások
Török József
2024. 06. 21. - 23:06
"Nagyon kúl ez az AI-muzsika...döbbenet. Mondhatnám, ijesztő." "-Menj el Madeirára, és a…
Török József
2024. 06. 21. - 22:37
"-Jóska tényleg meghatott a hangja alapján. -Meg, hát." "-Kétélű fegyver, hogy a hidat akkor…
Hamar Ramóna
2024. 06. 19. - 07:31
Kedves Ingrid! Részemről az öröm! ;)
Alexovics Ingrid
2024. 06. 18. - 22:27
Kedves Ramóna, örömmel használnám ezt a nagyszerű képet a holnapi rádióműsorom borítóképeként.…
Aureliano
2024. 06. 17. - 23:08
Boch: -jajj, igen, a szél. az durva, amikor levágod. én egyszer csináltam ilyet, de úgy néztem ki…