Kontraszt

Városi fotós portyáim egyik (szerintem) jól sikerült képe. Arányokkal, formákkal, kontraszttal.

Azt írod a leiratban, hogy arányok-formák és kontraszt, a formák megvannak, a kontraszt is megvan, a tónusok rendben vannak, de az arányokkal nem tudok mit kezdeni. Ahhoz, hogy itt arányokról is beszélhessünk kellene lennie a képnek olyan részének is, ahol a földet vagy valamilyen módon azt is látnám, hogy mekkorák ezek a házak, így nincsen eléggé viszonyítási lehetőségem, mert azok a fák lehet, hogy csak az első emeletig érnek, de lehet, hogy már az ötödiknél tartunk, tehát most elengedted a kezemet és hanyatt dől az egész, ez is egy fontos kérdés. (hegyi)

Telepi zsáner

Egy kifejezetten napos tavaszi késő délután készült kép, eredetileg nem is ezt megcélozva, hanem egy virág árnyékát a falon, amit megvilágít a vérvörös fény. Az valamiért nem akart sikerülni, de aztán megpillantva ezt, rögtön megfogott.

Az a helyzet, hogy ez egy jó kis hangulatfotó lenne, de nem biztos, hogy innen fotóznám meg, mert így ami nem kap igazán szerepet az a ruhaszárító, holott fontos kellék, van olyan fontos, mint a többi. Így most nagyon mellékes lett. Hogyha egy kicsit elmozdulsz a ruhaszárító felé, akkor ez a dolog még inkább hatásos lenne. (hegyi)

Jelmezben III

Jelmezes képek közül a másik kedvenc, igyekeztem kitapasztalni az előnyös beállítását a modellnek. Téma, korszak adott, csak a kelléket cseréltem egy ősrégi Zippora.

Vagány csávó benéz a Látszótérre, ennek én örülök, csak azt nem nagyon értem, hogy miért a csupasz karodat mutatod, ha már van egy tetkód, mert ez a csupasz kar most mindent visz és sokkal fontosabbá válik, mint az arcod, mert világosabb és mindig a világos részekre figyelünk fel, azok viszik el a tekintetet. Tehát vagy megfordítod az egészet vagy a világítással máshogy dolgozni, ráadásul a csonkolás is fontos kérdés, nem vagy te háborús sebesült, van ott kéz ahhoz, hogy ez a könyöklős rész, most ahogy bent hagytad az egész alkarodat a tested mögött takarásában ez így nem működik, erre figyelj oda, így nem csonkolunk. (hegyi)

Meztelen valóság II

Ugyanúgy, ugyanaz, csak más pozitúrában, játszva a test formáival, idomaival, a szerény lehetőségekhez mérten.

A világításról többet már nem akarok beszélni, itt is fontos lenne, hogy a test formája valamennyire megmaradjon, legalább egy picit a feketéből kijöjjön, megint a részletek vesznek el, miközben ez egy érdekes kép lenne. Annyit azért hadd tegyek hozzá, hogy egy kicsit szűk, főképpen fent, erre figyelj oda, hogy ennyire ne vágd körbe. Itt is azt mondom, hogy ismétlést kérek, tessék a világítással dolgozni. (hegyi)

Meztelen valóság

Ahogy említettem a mostani videó kommentjében, Zsolt köntösledobós mondatán felindulva. Az, hogy miért ez, és miért így magam sem tudom, de valahogy mindenképp kikívánkozott belőlem. A szimmetria és esztétika valahol cél volt, csakúgy, mint a fények és árnyékok játéka.

Nagyon izgalmas kép és nagyon becsülöm azt a bátorságot, ami ahhoz kell, hogy egy ilyen képet elkészítsen valaki és nagyon pártolom azt, hogy ezeket az utakat is kipróbáld. Most, miközben ennek a formaisága abszolút jó, megint azt mondom, hogy kevés a fény, be kell szerezni valami erősebb lámpát. Tudom, hogy a hely szűke is benne van ebben és nyilvánvaló, hogy az anyagi kérdések is fontosak, de akkor is kell több fény ahhoz, hogy ez működjön, hogy na zajosság határozza meg, másrészt valami pici derítés itt is kellene, mert az, hogy teljesen eltűnik a fej, a kar, a lábak, ezek a formák abszolút bebuknak, ez nem olyan nagyon jó. (hegyi)

Jelmezben II

Hasonló hajnali agyszülemény, mint a nyakkendős, csak itt már a szívemhez közelálló, 20-as, 30-as évek stílusát idézve. Atléta, hózentróger, a biblia csak ráadás. Ez a korszak tetoválásaimban is megjelenik, nem is véletlenül. Egyszerűen imádom. Erre a képemre is azt mondták, nem én vagyok rajta. De hát hogyne én lennék, hiszen ha megválaszthattam volna hová szülessek, biztosan ezt az érát mondom. Annyiból igazat adok viszont, hogy ez is modellfotó, csak önmagammal.

Itt is az a helyzet, hogy a világítás önmagában egy lámpával nem áll meg, kellene deríteni, sőt, azt mondom, hogy az sem ártana, ha mögötted is lenne lámpa, amit a testeddel ugyan takarsz, de adna egy kontúrt neked, ezzel érdemes még dolgozni, ráadásul ott a könyv árnyéka is elvágja a kezedet. Ezek olyan problémák, amiket meg kell oldani, nagyon világos a póló a hasadnál, lehet, hogy kellett volna egy sötétebb atlétatrikót venni és itt sem érdekelnek a színek. Ilyen kevés fénynél eleve roncsolódik a színtér és az van, hogy ha ez megtörténik, akkor már eleve beteges lesz az egész, sárgaság van és ha ezt nem is korrigáltad, akkor minek vannak a színek. Meg kellene ezt nézni fekete-fehérben is, hajrá és ennél is azt mondom, hogy várnám az ismétlést. Nem valami új ötletet kell kitalálni, hanem ezt világítsd be jobban és lássuk az ismétlést. Ha fekete-fehérben dolgozol, akkor nyugodtan felvehetsz egy piros vagy zöld pólót és megnézheted, hogy mit hoz, ha átkonvertálod fekete-fehérbe. (hegyi)

Eltérés

Üres hétvégi hajnalokon, mikor a délutáni szundi miatt nem tudok aludni, néha rám jön a kreatívoskodás, ez is egy ilyen hajnal szülötte. Ez nem ÉN vagyok, stílusilag, beállított jelmezes kép. Tudnivaló hozzá, így, hogy pillanatokon belül betöltöm a harmincat, igyekszem kialakítani a felnőtt létemet. Karrier, egzisztencia. Megrémít. Itt egy pillanatra megmutattam magam magamnak, hogy hogy is festenék a felnőttek felelősségteljes világában, mikor nyakamon a "hurok". :)

Ez egy jó kép lenne, ha derítve lenne, mert attól, hogy oldalról kapod a fényt, nagyon csúnyák az árnyékok a másik oldalon, az orrodnál, a bajszodnál olyan jön létre, mint hogyha bénán lenne leborotválva és az egyik oldalon vastagabb lenne, mint a másik oldalon. Erre érdemes odafigyelni, hogy valami derítés akkor is kell, ha ezt a mefisztói hangulatot akarod hozni azzal, hogy alulról világítod meg magadat. És hát az a karóra, az borzalom, az ott nagyon nem működik, minden más rendben van és minden mással egyetértek, ráadásul az, hogy színes, hát, lelked rajta, nekem ebbe nem kellenek a színek. (hegyi)

Egy falat kenyér

A kép egy kiadós gyomortükrözés után készült, később megtudtam, hogy rontott kép, mivel a veréb szárnya nincs kimerevítve, bár nekem pont emiatt tetszik, van dinamikája. Valamint azt sem volt egyszerű elérni, hogy kézből elvegye a kenyeret. Sajnos eddig ez az egyetlen kép amit magamról csináltam, és csak részben látszok. Amint lesz jobb, cserélem!

Első lecke, ezt nehéz megcsinálni, nyilvánvaló, ez akkor is nagy szerencse, hogy egy ilyen létrejön és még el is tudom exponálni, hogyha azt mondom, hogy egyébként ez a háttér ehhez azért nem jó, mert szétveri ez a zsizsgés az egészet, ezek a térkövek most ellene dolgoznak annak a finomságnak, ami a madár szárnyainál létrejönne/létrejöhetne. Ha téged ez érdekel és ilyen jó barátságban vagy a madarakkal, akkor én kérek egy ismétlést más háttérrel, gyakorold még ezt, érdemes vele foglalkozni. (hegyi)