Találtál valamit a természetben, de nem nyúltál hozzá, nem igazítottad helyre, nem csináltál benne kompozíciót, lefényképezted, ahogy van, ez nem jó. Van az az íves ág ott a nyakánál az nagyon zavaró, egy másik ág keresztben ott a szájánál szintén zavaró, ezeket ki kell venni, van egy fehér ág, ezek úgy kell összerendezni, hogy ne zavarjon bele az egészbe, hogy elkezdjen működni ez a babafej. Az, hogy te ezt így találtad ott, az engem se nem vigasztal, se nem érdekel. Elvitt az a primer ösztönélmény, hogy találtam egy babafejet a sárban, ebből majd milyen jó kép lesz. Ennél tovább kell majd egy lépéssel menned. Mondok valamit így ennyi kép leelemzése után: a saját érzelmeiddel kéne tisztába jönnöd, mert most a megélt érzelmeid helyett rendre mintha valami szótárból válogatnál, mintha valami mások által elvárt dolgot teljesítenél meggyőződés nélkül. Keresd magad, és azt fotózd bele a képekbe. (hegyi)

Ezt a színpadi látványba küldted, de hogy miért, azt nem nagyon értem. Ez egy dolog, de a másik, hogy arra kell odafigyelni, hogy a két tárgy nehezen ad ki csendéletet, mert az mindig csak önmagával viszonyul és nem ritmizál, oda-vissza járok a tej és a kakaós csiga között, tej - kakaós csiga, tej - kakaós csiga, de ki győz? Ez egy fontos kérdés. Ha már használsz egy vágódeszkát, akkor meg kell nézni, hogy annak hol vannak a szép formái, hogy az is szerepelhessen, ez a vízszintes sáv nagyon határozott, de akkor miért nem a közepén megy át a kakaós csigának? Lehet, hogy nincs akkora ez a deszka, hogy ezt megoldd, de akkor legalább a tejes pohárnak a közepén menjen át. De valami még hiányzik róla, szórd le porcukorral az egészet és rakd odébb utána a poharat, hogy maradjon ott egy üres kör, szóval hogy valami történjen, valamivel mozgasd be. (hegyi)

Annak örülök, hogy a vízszintesek vízszintesek, a függőlegesek függőlegesek, ez jó, a megfigyelés is jó, a tónusok is rendben vannak, de ez így egy színpad szereplők nélkül. Ahhoz nem érdekes annyira, hogy önmagában megálljon, mint absztrakt kép, hogyha egy szereplő ott megy le vagy föl vagy egy labda vagy egy valami, akkor ez működik, de így önmagában ez nekem kevés. (hegyi)

Azt akarom megkérdezni, hogy ebben hol van a mozgás? Szép a napfény, amit észrevettél, de ez ennél nem több, ezen nincs mozgás, ez nem ábrázol tulajdonképpen azon kívül, ami a fényjáték, semmit. Ezt a fényjátékot helyzetbe kell hozni, ez egy fekvő kép lenne normális esetben, mert a kép felétől fölfelé értelme már nincs annak, amit látunk és ha fekvő lenne, akkor lehet még az atmoszférából valamit adni, ami ott a környezetben történik és akkor annak lenne értelme, így most nincs. (hegyi)

Azt írod, hogy félsz az idegen emberek fotózásától, ez érdekes kérdés, úgyhogy akkor még a saját magad fotózásával foglalkozzunk első soron, és ha azzal már megvagyunk, vagy eljutottunk egy stabil szintre, hogy a fényeket, a kompozíciót jól csinálod, akkor át lehet térni mások fotózására. Addig azért nem javaslom, mert a talált képek, azok talált képek fognak maradni, a beállított képeknél pedig, ha ugyanazokat a hibákat követed el egy idegennel, mint amiket magaddal elkövetsz, az azért ciki, mert közben megkértél valakit, hogy legyen a te szolgálatodra és elpazarolsz egy lehetőséget és újra megkérni, hogy figyi ezt elcsesztem, vegyük újra, az nem olyan nagyon könnyű. Ennél a képnél az a helyzet, hogy valamiért ragaszkodtál ahhoz, hogy ennyi eget kapjunk, holott az nem nagyon érdekes, engem nem az érdekel, hogy ott mi van az égben, mert nincsen semmi. Telly Savalas megjelent a pécsi vásáron, ő maga érdekes lenne, de lejjebb kell vinni a kamerát. Ha kihajtható hátlapja van a kamerádnak, akkor könnyebben megoldható, hogy a hasad magasságából fotózz, ráadásul kevésbé zavaró, minthogy a fejednél legyen a gép és jobban is tudsz koncentrálni arra, hogy mi történik. Én ezt javaslom, mert ad egy jó nézőpontot, hogy egy kicsit lentebbről fotózunk és belátunk oda a sapka alá. De mondom, most még ne ezzel foglalkozzunk, még maradjunk meg nálad. (hegyi)

Érdekes ez a macska, hallod-e, hogy mikre rá nem veszed. Nem nagyon úgy néz ki, mint aki ennek nagyon örül, ebből a tekintetből nekem most nem ez jön ki, de a macskák furcsa lények. Megint azt mondom, hogy akkor sem biztos, hogy van értelme ennek a képaránynak, hogyha a kompozíció nagyon adná, de most nem is adja, nincsen miért ezt a képarányt választani, sehova nem esik semmi ettől jobban a térben, nem kerül aranymetszésbe a macska, nem látom értelmét, márpedig ha nincs értelme, akkor ne csináljuk. Azt írod, hogy kellemes minimalista kép éppen fésülés után, nos, a saját lovunk dicsérése az egy kicsit olyan izé, ez még nem kellemes minimalista kép, főleg úgy nem, hogy nincs rajta az orra meg a bajsza. Ha egy kicsit jobban kidugná a fejét, akkor azt mondom, hogy oké, hogy van egy macskafej, de most csak két macskaszem van és ez így most nem elegendő, mert a macskának lényegi része az orra meg a bajsza, ha nem muszáj, ne hagyjuk le. (hegyi)