11. Mozgás

Van hangulata, ez jó. Formailag vannak kérdések. Egyrészt visszafelé, jobbról balra megyünk, de nem a lábak előtt, hanem után van nagyobb tér hagyva. Ha ez tudatos döntés okán van így, akkor ez megadhatna alaphangulatot, drámaiságot, de ahhoz kell több, sokkal több környezet, hogy a sztori megálljon a lábán, mi elől mennek ennyire, kergeti-e őket valaki vagy valami, vagyis mi az indoka, hogy annyira a sietségre van téve a voks, hogy már ki is szaladnak majdnem a képből. Ha ez nincs meg, nincs jelen a képen, ha erről nem kapunk infót, akkor a dolog egy sztori ígérete marad. (hegyi)
értékelés:

Dénes, az a baj, hogy mindegyik mozgásos képeddel ugyanaz a problémám, és ennyi kép láttán már talán meg tudom fogalmazni, mi is a gond gyakorlatban. A mozgás olyan dolog, amit meg kell tervezni, ha fotóra akarjuk, hogy kerüljön. Ez azt jelenti, hogy elsőként kitaláljuk a helyszínt, a kompozíció alapjait, beállítjuk oda a kamerát, ahol jó helye van, és utána lemozogjuk azt, hogy minek is kéne történnie. Honnan indul, merre halad, hol ér véget. Ha ez nincs meg, akkor egy tömörülés lesz, egy foltfelhő, de nem lesz értelmezhető az irány. A másik, hogy amikor már ez is megvan, és fotóztunk pár fázis képet is, azaz megvannak a csúcspontok, akkor amikor a modell ott van épp, ahol szeretnénk, például rá lehet vakuzni, vagy valami megoldással több fénnyel úgymond ott rögzíteni egy fázist, de akár úgy is, hogy bizonyos helyeken megállítjuk a mozgást, hogy ott jobban "beégjen" a figura. Eadweard Muybridge munkásságát javaslom tanulmányozásra, ő volt, aki először igazolta azt fotóval, hogy a lónak vágtakor mind a négy lába a levegőben van. (hegyi)

Most eltekintek attól, hogy a Mr. Pig Photo ott van, mint logó, beszéltünk erről, tudod a véleményemet, valószínűleg véletlenül maradt ott. Mielőtt nekifognék ahhoz, hogy magáról a mozgás élményéről szóljak, az előtt két dologról szeretnék még beszélni. Az egyik az, hogy megint szürkék vagyunk. Leírtad erről a véleményedet egy másik elemzésnél, de én ezt nem tudom elfogadni, hogy ettől lenne valami egyedi vagy ettől lenne kevésbé csinált hatás, hogy ne minden működjön tökéletesen, mert ennek a képen belül úgyis vagy megoldása másképp is, hogy ne menj bele abba az utcába, hogy minden karctűéles, és minden él tökéletesen kerekre van gömbölyítve, és minden szépen be van csomagolva, tehát működne ez anélkül is. Én most azt kérem, hogy próbálkozz még egy darabig azzal, hogy ettől a szürke tónustól ellépsz a normál tónusbeállításig. Hidd el megéri, hogyha egy kicsit kilépsz abból a komfortzónából, amit saját magadnak állítottál. A másik problémám, amiről beszélni szeretnék, az a kompozíció. Megint egy álló képet kapunk abban a szituációban, ahol ennek egy fekvő képnek kellene lennie. Ugyanis te egy mozgássort akarsz ábrázolni, nekem bemondásra kell elhinnem, hogy ez egy templom, de ennek nagyon sok jelét nem kapom máshol, és azt is el kellene fogadnom, hogy ezek emberek, akik templomba járnak ki vagy be, de maga a mozgásnak az élményének több kellene oldalirányba. Tehát én egyrészt lényegesen távolabb mentem volna, nem muszáj benne lennie a toronyórának lánccal, haranggal, de valami az építészeti jellegből azért kéne, és fontos lenne, hogy ezt a mozgást tudjam követni a lépcsőn lefelé. A harmadik dolog a mozgás kapcsán, az nagyjából ugyanaz, mint az előző mozgós képednél, hogy az expozíciós idővel érdemes kísérletezni. Kérek egy ismétlést, mert maga az ötlet nagyon jó, és szeretném látni, hogy ezt hogyan tudod megfogni, hogyan tudod átadni ezt az élményt, ami a templomba ki- és bemenő ember áradat. Ha lehet, szerintem ez nem olyan nehéz, mert templomot azért lehet találni, akkor próbáld ki, hogy mi a helyzet. Először gyakorold le a záridőt, aztán keress egy olyan kompozíciós helyzetet, hogy minden kérdésre választ kapjak a képen belül. Szóval ezt most visszaadom ismétlésre. (hegyi)

Jól értem, hogy ez a kislány bele van zárva a labdába? Ha nem, hanem te ezt összetrükközted, akkor nagyon ügyes. De nem nagyon értem, hogy mi történik. Valószínű, hogy bele van zárva, de ez az, hogy nem tudom. Látod, itt a helyzet, ha egy kicsit távolabbra mész, akkor ez az egész többet mond. Most annyira közel mentünk, hogy ettől bizonytalanná válok, hogy mit látok. A másik, az a tónusok, most szürkés fátyol van az egészen, ami nem annyira jó, valószínű, hogy ez a fekete-fehér konverziónál történik, érdemes ezzel molyolni, hogy hogyan csinálunk fekete-fehér képet a színesből, ahogy látom, ez a többi képednél is jelentkezik, mint probléma. (hegyi)

Ezek nagyon fontos gyakorlatok, hogy miképp kell lekövetni egy mozdulatot, egy mozgássort, hogyan működik, milyen expozíciós értékeknél kezd jól elmosódni a háttér és hogy is kell tartani a kamerát - és ha ez már megvan, akkor jön az, hogy nem mindegy, mit és hol fotózunk. Mert tesztre bármi alkalmas lehet, viszont képnek nem. A helyszín, hogy mit ad ki ha elcsíkozódik, milyen formák maradnak meg - nos, itt például az exponálás ideje kritikus kérdés, mert ha túl hosszú, akkor értelmezhetetlen lesz a háttér, azaz az egész maszatos lesz és akárhol készülhetne, annyira sematikus lesz az eredmény, hogy akkor a fő motívumnak kell ütnie nagyon. Vagy hogy mi a főszereplő, elég érdekes-e egy kerékpár például. Mindent lehet. De az összhatásnak működnie kell. Azaz pl. egy kerékpáros egy hegyi versenyen izgalmas, vagy a nagyvárosi forgalommal szemben menve is az, és érdekes lehet az ábrázolása, de akkor annak, hogy is mondjam, nagyon kerékpárosnak kell lennie. Szóval István ha szeretnél játszani a mozgással, márpedig nem is gondolnánk, mennyire sok helyen, akár még a portréknál is fontos lehet ez a tapasztalás, akkor csináld és gyakorold, de közben emeld a tétet abban is, hogy mi a téma és hol fotózod. (hegyi)

Értem én, hogy ezeket ki kell próbálni és örülök is, ha kipróbáljátok, de én a végeredmény felől közelítek, (ami nem biztos, hogy helyes) és azt gondolom, hogy ezeket a gyakorlatokat úgy érdemes megcsinálni, hogy valamiféle esztétika is létrejöjjön. Ha már autó, akkor keressünk olyan autót, ami szép is. Ez egy Renault, nekünk is az van, szóval nyugodtan fikázhatom. Nagyon nem szép autó, nem tud esztétikus lenni. Az egy más kérdés, ha a hétköznapit akarod ábrázolni, valami átlagos vagy átfogó képet mutatni magáról arról, hogy autó, akkor viszont ennél sztenderdebb valamit kellene hozni, kevésbé gömbölyített formát, egy gyerek nem így rajzol autót, tehát mindenképpen a főszereplővel van bajom. Aztán utána már mondhatom azt is, hogy a képkivágással is van bajom, mert túl szűk az egész, a mozgás dinamikája nem tud érvényesülni, mert nincs meg a honnan és nincs meg a hova, nem igazán látom ezeket a vektorokat a képen. (hegyi)

Lacikám, szomorúvá tesz, hogy ennyire ritkásan vagy jelen, mert így nem tudunk belekezdeni mélyebb melóba, miközben jó lenne, mert ahogy a képeid nézem, bizonyos értelemben eljutottál a határaidig, innen tovább felfelé akkor és úgy vezet út, ha nekifogsz befelé keresni utat. Jó ez a tanulmány, de érzelmileg nem mond semmit. Azaz megvan a technika, tudsz komponálni, exponálni, pillanat is megvan, de most az jönne, hogy ki az a Pálfi, mit gondol a világról és azt hogy akarja elmondani. Ha többet jönnél, lehet, megtalálhatnánk ezt az utat. (hegyi)