11. Mozgás

Krka folyó vízesése
Krka folyó vízesése
Krka folyó vízesése
Krka folyó vízesése
Krka folyó vízesése

Ilyen hömpölygő vízesést viszonylag egyszerű exponálni, 1/10-ed másodperces záridő kell hozzá.

Öt kép, gyönyörű környezet, zuhog lefelé a víz - csak valahogy mintha nem tudna lefolyni, a végénél a sorozat elkezd egyhelyben toporogni. Az első kép jó felvezetés, megmutatja fentről, miről fog Feri nekünk mesélni. A következő felvétel sajnos rossz fényviszonyok között készült, ezért a háttér szinte kiégett, a téma pedig sötétben maradt, így bár az expozíció szépen megfesti a vizet, de a csillogás, a játékosság nem érvényesül, mert a néző folyamatosan hátra, a fényben lévő terepre figyelget, ott vár történést. A következő kép rendben van, és utána érkezik két kép, amiből az egyik jó csak, dönteni kellett volna, mi az, ami nekem esztétikailag tetszetős, mindkettő elfogadható lenne, de így a bevezetőben megfogalmazott toporgás jön létre. Hiányzik a lezárás, a víznek tulajdonsága ugyanis, hogy egyszer csak csendesül, folyóvá érik, vagy patakká, de mindenképpen a dinamika szerepét átveszi egy más struktúra. A sorozat ráadásul fentről halad lefelé, ez is indokolná, hogy valami nyugalmas képpel keretezzük a történetet. (hegyi)
értékelés:

sárkányeregetés

Nem egy könnyű feladat a sárkányeregetés ábrázolása, mert ha a sárkány jól repül, akkor messze van a reptetőtől, ha megpróbáljuk ábrázolni a személyt és a sárkányt egyszerre úgy, hogy arányaiban ezek jól mutassanak együtt, akkor megjósolhatóan a sárkány 1-2 másodpercen belül a földre fog zuhanni. Ebben az lehet a segítségünkre, hogy a sárkányeregető zsinegre is valami kis krepp papír bizgentyűket erősítünk, és ez kijelölheti a spárga útját. Ami most ennél a képnél számomra kérdőjeles kicsit, az a tónusrend, és az a távolságtartás, ahonnan szemléled ezt az eseményt. Talán, ha együtt futottál volna a szereplővel, aki a spárgát tartja, lehet, hogy találhattál volna olyan nézőpontot, ahonnan az arc, a kar egy-egy darabja együtt tud szerepelni az égen repülő sárkánnyal. Engem is izgat a négyzetes kompozíció, de néha be kell látnom, hogy van olyan szituáció, ami ebben a formában gyengébb képed ad, gondolok itt akár az előtér, akár az égtér felesleges részeire. Ha ezt a távolságtartó, megfigyelői nézőpontot tartjuk fontosnak, akkor egy dombtetőn futtatva a modellt, ellenfényben, szilutettes ábrázolással erősebb üzenet jöhetne létre. (hegyi)
értékelés:

téridőugrás következik

...és mindjárt kettő!

Ehhez a képhez annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy azt kell megkeresned, hogy hogyan tudod a valós jelzéseket minél inkább átformálni, transzponálni, mert most például a festéktartó dobozka teteje abból a játékosságból, amit a cérnakesztyű és a pöttyös toll mutat, visszaránt a földre. Mégis fontos ez a tanulmány, mert, ha megfigyeled, a cérnakesztyűvel és a piros tollal már létrejön valami, akár felfoghatjuk egy bohóc színpadi mutatványának is, minden esetre szerintem az az irány lehet az, amerre érdemes kereskedni. (hegyi)
értékelés:

you can change
you can change
you can change

A mozgássor tökéletesen rendben van, a körítéssel vannak kérdéseim. Ha változik a képkivágás, akkor az egész olyan bizonytalanná válik, hogy biztos ezt akartam-e, miközben nyilván egy instruált helyzetet látunk. Induljunk ki a legutolsó képből: ez tökéletesen rendben van, jók a gesztusok, jó ez az őrületes kék ruha, jól ellenpontozza a zöld mezőt, tehát minden teljesen oké, az élesség is jól van megoldva, mélységélesség is rendben. Ez az utolsó kép számomra hibátlan. A második kép gesztusa is tökéletesen rendben van, ugye visszafelé megyünk az időben, egy folyamatból egy nyitás történik, de még a gesztus nem ért véget. Kérdés: miért kell ennek sárgának lennie? Miért nem lehetett meghagyni azt a teljes képkockát, ami az alsó képnél megvan? Az első kép megint egy kérdés: miért vagyunk fekete-fehérben, miért nem lehetett ugyanazt a képkivágást használni? Ahogy látom, ez nem is ugyanott készült. Ha már végigviszek egy játékot a mozgással, akkor azt ott kellene megcsinálni, ezen a farönkön. Ez egy deszkalap, zavaró az a függőleges oszlop. Még egyszer mondom: a modellel való instruálás száz százalékosan rendben van, a várakozás, az, ahogy elindul az érzelem, a gondolat, a tánc, akár a Hair-ből az Aquariust is vehetném, hogy elindul a zene, és kezd a kis szereplőnk feloldódni, és a harmadik kép is tökéletesen rendben van ebből a szempontból, de az első két képnél ezzel problémám van. Én értem, hogy a fehér-feketéből elindulunk, és a színes felé jutunk, de itt bicsaklik nekem közben az, hogy kapunk egy szépiát, mert a szépia nem a színesedésnek az iránya, hanem egy teljesen más irány, egy szépelgő, archaizáló valami. Ha próbálom is elfogadni, hogy a feketéből indulunk a színes felé, a középső lépés akkor sem a szépia. Ugyanígy problematikus a képkivágás is, hogy miért nem lehetett ezt egyben megfogni. Camilla, ezt nem lehetne ezt megismételni? Szerintem jót tenne, ha ez egy újból átgondolt valami lenne. Fussunk neki ennek még egyszer, ha lehet kérni, ismétlést kérek. (hegyi)

Elhúzta a csíkot

Humoros megoldás a mozgásra, viccek kicsit elcsépelt poénja a csiga sebessége, ennek illusztrációját kapjuk. A csiga annyira nem gusztusos, valószínűleg ez egy meztelen csiga, őt annyira nem szeretem, ha már csiga, akkor legyen neki háza, de ez az én személyes problémám. A geg jó, a humor jó, a leckét megoldja, de hiányzik nekem ebből valami, ami miatt én ezt a falamra akarnám akasztani. Jó poén, egyszer megnéztem, de ennél nem sokkal több. Nem akarok visszatérni a képre újból megnézni, mert egyből levettem, hogy oké, csiga, húzta a nyálát, és látszik, hogy merre kolbászolt. Mariann, ennél menjünk mélyebbre. (hegyi)

Tenisz

Ez ilyen szoció-tenisz, nem tudom a bácsi kivel akar teniszezni, mert olyan furcsán csinálja, lehet, hogy ezt így kell, de nekem olyan, mintha megunta volna a játékot, aztán most azt tervezné,hogy elüti a francba a labdát, bele a tóba, vagy mi van ott a kerítésen túl. Szerethető a kép, azzal együtt, hogy sikerült Ágnesnek valaki olyat lefotóznia, aki nem egy teniszező alkat, ettől az egészben van valami a szabvány sportjeleneten túlmutató dolog. Az is hozzátesz ehhez az egészhez, hogy belefoglalta ebbe a körkerítésbe, de ez még önmagában nem lenne tíz pontos, hanem ami ezt az egészet elviszi abba az irányba, hogy mégiscsak maradandó dologról van szó, és nem csak egy talált képről, azok a kis virágok, amik oda belógnak. Az zseniális, a kis fehér meg a lila virágocska. Kedvelem ezt a képet, viszont Mozgás leckére nem tartom jónak, mert ez nagyon sok mindenről szól, de a mozgásról nekem a legkevésbé. Itt most azt érzem, hogy valami be lett rakva valamibe, miközben a kép önmagában koherens és egységes, de a leckebesorolás által válik olyanná, mintha valamit túl akarnánk magyarázni. Egy csillag megvan, leckebesorolással nem értek egyet. (hegyi)
értékelés:

Örök pillanat

A mozgás áttételesen van jelen ezen a képen. Egyrészt nagyon dinamikus az a szobor, amit látunk, mint egy szabadság szimbólum, másrészt az a pár, aki a szobor talapzatán áll valamilyen testkommunikációban van, ők is nagyon izgalmas mozdulatokban vannak benne. A kettő viszonya, a szobor és az ember, a kettő elhelyezése az, ami még inkább létrehozza a mozgalmasságot. Én el tudom fogadni ezt a Mozgás leckére. Nagyon izgalmas az a kompozíció, ahogy a teret rendezte Gergő. Az, hogy ekkora teret hagy a kép bal oldalán, amerre mozdulunk, amerre ez a szobor is néz, az, hogy sziluettekkel dolgozik, de mégsem csak sziluettek vannak, hanem a plaszticitás, a térbeliség érzékelhető a képen, ezek nagyon fontos ügyek. Érdekes, nagyon jó az a párhuzam, ami a szobor mozdulata, és az alakok mozdulatai között vannak. Egészen jól kiegészíti egymást ez a két történet, nagyon dinamikus, nagyon tetszik a dolog. Talán a kép fölső részéből egy ujjnyit én vágtam volna. Addig, amíg a kép bal oldala felé nagyon is jól értelmezhető az, hogy miért kellett ekkora teret hagyni tömegelhelyezés miatt, ez a fönti résznél nem annyira igaz. Ha egy ujjnyit onnan levágunk, akkor még feszesebb, dinamikusabb lesz a kompozíció. Egy kis hiba a belógó fa forma, túl sok mindent nem lehet kezdeni vele, ez van. (hegyi)
értékelés:    

Munkások

Délután, nagy melegben dolgoztak. Biztos már várták, hogy vége legyen a napnak, és épp ezért az idő talán "lassabban" is telt el számukra.

A moszkvai hajóvontatók is eszembe juthatna erről a képről. A meglátás izgalmas, de ezt én inkább egy fekvő képben tudnám elképzelni úgy, hogy valamilyen humort beleviszek. Itt arról van szó, hogy két ember húzza ezt a bigyót, a strandon dolgoznak nagyon. Ha ott van velem a barátnőm, vagy valaki, akit nem fognak megkergetni, akkor én el tudom azt képzelni, hogy ő a kis lábával beletipeg ebbe úgy, hogy ezek a fickók őt ne vegyék észre. Valamilyen kontrasztot kellene állítani, mert önmagában ez nekem nem elég, még akkor sem, ha érdekes maga a konstrukció, ami fölvázolódik: ez a Z betű forma a horizonttal, a parttal, és az egyebekkel. Ismétlés. (hegyi)

Szilaj orosz lovak

Nekem nem csak szobor... (Azért pont orosz, mert a kép ott készült.)

Az a jó ebben a képben, hogy az expozíciós idő megválasztásával olyan helyzetet tudott Zsófia létrehozni, amiben olyan, mintha ezek a lovak csobbantottak volna a vízben. Az a dinamika, ami a szoborban megvan, nyilván ez a szobrászt dicséri, azáltal válik teljessé, hogy ez a szökőkút a maga mozgásával, ezzel a rövid expozíciós idővel megfagy. Ettől lesz robbanás ereje az egésznek. Ez a megfigyelés nagyon rendben van. Egyetlen egy dolog, amit én hiányolok az, hogy ha már szilaj orosz lovakról van szó, akkor valami szilaj orosz pasit is oda lehetett volna varázsolni. Nem kötelezően kellett volna neki belenéznie a kamerába, de a ló faránál lévő részhez el tudnám képzelni, hogy ott ül a párkányon. Vagy meg lehetett volna kérni egy kiskatonát, hogy üljön oda, amikor én Moszkvában voltam, akkor elég sok kiskatona volt ott, lehet, hogy egy ilyen kommunikációs helyzettel rá lehetett volna őt bírni arra, hogy legyen ott, és akkor még egy jelentéstartalmat rá lehetett volna csempészni erre a képre, azon kívül, hogy maga a szobor is jól van exponálva. Azzal túl sokat nem lehet kezdeni, hogy a világítási helyzet milyen, mert akkor lemarad a vízoszlop, és akkor talán kevésbé viszi el az expozíciót maga a felhő fehérje. Most a háttér világos színei miatt, mert az égen nagyon sok fény van, csökkennek a részletek a lovakon. Ezen túl sok mindent nem lehet kezdeni, persze oda lehet vinni egy stábot, és lámpákkal bevilágítani a lovakat, de hát ez ebben a helyzetben nem elvárható. De a három csillag jár a képre. (hegyi)
értékelés:

Roller

Erről beszélek, ezek a Barára jellemző fogalmazások, amiket én keresek. Itt nem teljesen érthető számomra az, hogy miért jó, hogy ez a kép borul, erősen és észrevehetően el van dőlve. Értem én, hogy a pillanat maga olyan, amit nem lehetett elszalasztani, de ha a szereplővel kommunikálunk, hogy fusson neki még egyszer, akkor ő valószínűleg megteszi ezt a szívességet nekünk, és akkor megismételhetjük ezt a helyzetet. Nem tudom, hogy mi az a világossárga kocka, lehet, hogy valami reklám lehet, ami tükröződik a kirakat-üvegen, sajnos azzal nem nagyon tudunk mit kezdeni, ez van. Az a jó és a finom, hogy a valós térben nincs semmi. Vannak járdaburkoló elemek, és van ez a tükröződő felület, és semmi más tereptárgy nincs. Minden, ami valóság, csak a tükröződésében él, ebben van jelen, minden csak egy vetített képe önmagának. Ez filozófiailag is egy jó üzenet. Az is jó, hogy ezzel a tört térrel egyértelmű, hogy a történetmesélés az, ami itt nagyon erős, a félredobott rollerrel és a fal mellett szaladó kislánnyal. Ráadásul, hogy még jobban meg legyen bolondítva ez a helyzet, ott még van egy autó, ami még tovább viszi ezt a mesét. Kettő csillagot adok, mert ez a ferdeség engem nagyon zavar. (hegyi)
értékelés:

Cím

Nem tudom, hogy itt mi volt az instrukció, de a főszereplő olyan, mint egy 80-as évekbeli punk, aki itt pogózni kezd a kisjátszótérnél a parkban. Nagyon jó a megfigyelés, egyáltalán nem zavaróak az autók, mert nem autókként szerepelnek, hanem ritmusokként. A világítás is tökéletesen rendben van, a mozgásfázisok is jók. Sok mindent nem tudunk azzal kezdeni, hogy a teljes hajkorona íve megjelenhessen. Kicsit beleüti a képhatárba a fejét a modell, a haja átlóg a képhatáron, ez picit engem zavar, de egyébként egy nagyon erős üzenet, és a Mozgás leckére kitűnő megfejtés. (hegyi)
értékelés:

esküvő előtt/után

Nyáron mikor Velencében jártam, és épp az utcán sétáltam, kaptam el ezt a pillanatot ahogy ez a pár, számomra ismeretlen ember éppen készülődik. Azért merem berakni ehhez a leckéhez mert a képen az oszlopon kívül mindenki valamilyen mozgást végez. Szerintem hangulatos kép.

Muybridge jut eszembe a lovakkal. Tudjuk, hogy ő azért talált ki egy technikát a mozgásfázisok exponálására, mert volt egy vitája abból, hogy van-e olyan pillanat, amikor a lónak mind a négy lába a levegőben van, és ezt a vitát eldöntendő, készítette el ezt a technikai apparátust, amivel létrehozta ezeket a mozgásfázisokat, amiket azóta nagy szeretettel tudunk nézegetni, és kiindulópontja lehet a mozgás leckének. Azért mondom, hogy ez jut eszembe, mert, bár a szereplők jól beazonosíthatóak, de főleg a női szereplők elfordulásai, mozdulatai, gesztusai nagyon jól hozzák ezt a fajta egymásraexponáltság-érzetet. A hangulat abszolút rendben van. Itt a kompozíció az, ami kérdés lehet. Olvastam a hozzászólásokat, hogy fölmerült az lehetőségként, hogy esetleg szűkebbre lehetne ezt venni. Ha a tömegét nézem ennek a képnek, van egy meghatározó súlymennyiség, amit a középen elhelyezett fehér oszlop képvisel, aztán megint egy meghatározott súlymennyiség, ami a kövezet rész szürkéje, és ehhez képest van elhelyezve a képen a szereplők csoportja. Ezekhez a nagy tömegekhez, gesztusokhoz, amit ez az oszlop képvisel, ennél kevesebbet adni a környező térből túl hangsúlyossá tenné azt, nem tudna kiegyensúlyozódni a kép. Tehát én elfogadom ezt a méretezést, és ezt a tömegelhelyezést, amit itt most látok. Én egyensúlyban érzem ezt a dolgot, annál is inkább, mert egy nagyon picit ki van hozva a középpontból ez az oszlop, és a fehér ruhás hölgy az, ami ezt az egészet helyrebillenti. A másik oldalon pedig a fekete ruhás fiatalember. A kettejük viszonya keretezi ezt az egész helyzetet. Még az is jó, hogy ott a nő hátán igazgatja a ruhát, mert ez megint olyan, mint egy kis hiba ebben az egész feszes rendszerben, és ez jót tesz ennek, megbolondítja. Én ennek örülök, és jó megoldásnak tartom a 8-as leckére, és várom a folytatást, Bogi. (hegyi)
értékelés:

Tűz

Tűzimádó vagyok, szeretem a meleget és a látványt is, és amit még ad nekünk... Persze játszani nem szabad vele!

Nagyon izgalmas ez a képi játék, nem biztos, hogy a Mozgás leckébe tettem volna, van nekünk olyan leckénk, hogy Monokróm szín, lehet, hogy abba a leckébe ez érthetőbb lenne. Bár én értem hogy mire gondol Judit a mozgásnál, ugye ezek a tűzmanók táncolnak a kis sapkájukkal, és szerintem az embernek az az élménye, hogy szeret lobogó tüzet nézni, legyen szó akár kandallóról, vagy tábortűzről, onnan táplálkozik, hogy nagyon is erős képekkel találkozik, bele tud képzelni figurákat, mozgásokat, táncokat ebbe az animációba ami létrejön. Ez szerintem mindannyiunk közös élménye, és nagyon jól adja vissza ez a kép ezt a hangulatot. Egy jó megoldást kapunk erre. A kompozícióval érdekes játszani, nem is a tömegelhelyezésre gondolok, mert az viszonylag helyén van, hanem arra, ami a folthatások szín és tónusdinamikája. Erről keveset beszéltünk még, de arra gondolok, ami az aránya a sötét és világos részeknek. Most ezek a fa hasábdarabok, ezek az elhamvadó sötétebb részek uralkodnak, és az az izgalmas formavilág, ami létrejön a kép középtáján, azt mintegy körbezárják falként. Nem tudom, hogy ez kályha, vagy külső térben elkészült felvétel, de lehet, hogy annyi lett volna a megoldás, hogy kicsit megpiszkálom egy bottal ezeket a hasábokat, és beforgatom úgy, hogy több fényt kapjanak. Úgy kisebb lenne a különbség, mert most nagyon kopognak ezek a sötét színek, ezek a feketébe hajló sötét-vörös tónusok. Ráadásul nagyon határozottak ezek formái, miközben az elmosódó lágy vonalak lennének izgalmasak, amik indokolhaták a Mozgás leckét. Ezzel érdemes lenne még játszani. Ahogy a leiratot olvasom, Judit tűzimádó, így talán nem sértődik meg, amit mondok, hogy itt két dolog történik párhuzamosan: egy csillagot a kép megkap, de visszaadnám ismétlésre is, és szeretnék tőle látni a tűzről képet, hogy az esztétikai megközelítést tudjuk erősíteni. (hegyi)
értékelés:

Suhanás

Érdekes dinamikai párhuzamot állít itt föl Gergő a kerékpárral, és azzal a megfigyeléssel, hogy ezek a fűszálak, amik itt a parkban láthatóak, valószínű, hogy valami nagy szeles időtől, vagy kutyafuttatástól, elhajlottak, és ezeken ilyen érdekesen csillog a napfény. Ez a része nagyon jó, kicsit olyan szürkés- fátyolos az egész, ezen nem ártott volna valamit segíteni a laborálásnál, de ez is elfogadható talán. Ott érzek egy pici bizonytalanságot, hogy az a kerékpáros, aki elhaladt, nyilvánvaló, hogy őt nehéz instruálni, hogy Béla bácsi, tessék visszafordulni, mert elrontottam, de talán egy kicsivel, ha hamarabb készül az expozíció, és ha Gergő úgy próbálja ezt összehozni, hogy az alakból talán a vállig eljussunk, ha a fejét nem is akarjuk megmutatni, akkor lehet, hogy jobb lett volna. De megvan a dinamikai játék: a pad, a mozgó kerékpár, az elhajlott fűszálak, ezek jól ritmizálnak. (hegyi)
értékelés:

Eresz

Volt már egy ilyen esőcsöpögéses képmegoldás itt az Estiskolán, ott több képen keresztül csöpögött a víz, az egy izgalmas ötlet volt. Itt most ennél a képnél több problémát látok. Egyrészt kicsit dőlünk jobb irányba, másrészt az a szürrealitás, ami ebből a szerintem félig befejezetlen esőcsatornából adódik, az most ebben a képkivágásban nehezen értelmezhető. A Mozgás leckére jó lenne a megoldás, az, hogy a vízcseppeket próbálom elkapni, de a háttér olyan szinten zavaros, hogy ez most levon ennek az értékéből. Ez most olyan, mintha egy tanulmány lenne, hogy mit fogok megcsinálni, ha egyszer odajutok, és találok egy jobb helyszínt. Én tanulmánynak ezt abszolút elfogadom, de leckemegoldásnak formai okokból nem igazán megfelelő. Ismétlés. (hegyi)