Rádióműsor

Zsu mai műsorában Lillával beszélget párizsi kirándulásukról, amiből Párizsról nem sokat tudunk meg, de a lányiskolák hangulatába betekintést kaphatunk.

   "olyan mintha most párizsban egy kávéház teraszán ülnétek."
   "Goofy letapizott"
   "pápülápádon"
   "szóval pasizni mentetek Párizsba"
   "és franciáztatok is?"

A csecsemők számára érzékelhetetlen, a namíbiai himba törzs nem tudja megnevezni, Picassót barátja halála terelte ebbe az irányba. A Nyugat a kreativitást kapcsolja hozzá, a Kelet a spiritualitást, de a halált, a pusztulást is.
A kvízkérdés: Mi köt össze egy plébániatemplomot, melynek falába egy római katona síremlékét is beleépítették, egy muszlimok, keresztények és zsidók által közösen felújított temetőt és egy epreskertet?

Félelmek, iszonyodás, borzalom, ijedés és egy szenzuális érintés.

   "De Jóska, - merthogy ezt én is megkaptam a múltkor -, ezt úgy is veheted hogy törődésből szinten tartjuk a vérnyomásodat."
   "A vértől mindig a ketchup ugrik be."
   "Ez nekem is parám, hogy előbukkan az ajtó mögül, de még a falak sem védenek, ha tud pl teleportálni."
   "El vannak tompulva az érzékszerveink, azért kell ilyen valami, ami megadja azt az érzést, amit amúgy nem tudunk átélni."
   "-Zsolt tudósííííííííícs. -Tetszőleges a feneke. -Nyugi, mi nem is látjuk."
   "Ugye ebböl a tapizódásból nem lesz hagyomány?"
   "Ha nem nézzzük, akkor az nem közszemle."
   "100%"
   "Köszi ezt az infót! Eddig ezen nem paráztam, de eztán majd már mindig erre fogok gondolni, ha kompozok. Örök hálám."
   "Tiszta eksönfilm csak kicsiben - beugrasz, kiugrasz mint valami Rambo az aknamezőn."
   "Bandi, ne hagyd magad! Ez a TE műsorod."
   "-Nem félek, hogy nyerek a lottón... -Félek attól, amire vágyok, vagyis attól, hogy mit."
   "Örülnék ha úgy tudnék érezni ezzel, mint Dió... de így se rossz, már megszoktam."
   "-Szecsuáni rizsfelfújt. -Inkább csipős-édes töltött liba."
   "Ha úgy jönne ki, előtte csörögj rám, majd fogom a kezed, nem téma."
   "Az a másik, amitől félek, hogy az életemben nem hagyok hátra semmit és senkit."

Zsolt dr. János Péter kineziológussal beszélget párkapcsolatokról, azzal kapcsolatos problémákról.

Veszély esetén kitörni! Zenés ide-oda és vissza, miközben Gergő lelke a háttérben csendben újrabootol.

Egy órányi méltatlankodás a világból kivesző, csak minimális szinten jelenlévő emberség okán.

Élő beszélgetés dr. János Péter kinezilógus, Hellinger-terapeutával, beszélgetőtárs Jóska volt.

Pánik és a változásokhoz való alkalmazkodás csak két téma az asztal körül.
A kvízkérdés: Miért épp a beteget talpra állító zelleres vénkakas-leves kapcsolja össze a Négy összeesküvő és egy temetés főszereplőjét, a szarvasi híradóst és a királyi lottó igazgatóját?

   "Jóska, addig ne találj ki újat, amig a régit meg nem fejti valaki."
   "Liu Xiaobo."
   "Semmi közük az angolokhoz."
   "-Jesssszzz. -De rég hallottam ezt! -Melyik állaté a legvidámabb név: hát a juhé. Elnézést, a birkásakról jutott eszembe. -Bandi, beszállsz Gergőzni?"
   "Mi várunk el, vagy azt hisszük, hogy mások várják el?"
   "Én pl egy csomó érdekes emberrel ismerkedtem meg, azon oldal segítségével ahol a naplómat kezdtem vezetni, pedig előtte nem hogy nem találkoztunk de nem is ismertük egymást."
   "Én azt hittem, a Titanic miatt van az SOS jel."

Péntek esti funk.

   "Ez zseniális hammondolás."
   "Pedig így péntek este ez pont jó, ülni, dumálni..."

Nagy vágya teljesült Kockásnak - élőben rádiózhatott a szentmihályi stúdióból.

   "Aranyosan izgul."
   "Zsolt ne báncsad rögtön Kockást!"
   "Kockás is dúdolhat. Engedélyt megadom."
   "Én voltam táborban, de soha nem szerettem."
   "-Igen kiváló muzsik. -Még horkol is, hej."
   "Az eleje kúúúúúúúúúúl."
   "Gaga nálam ugyanaz, mint anno ami Manson volt, csak maca kiadásban meg másik stílusban, de ettől függetlenül amint, ahogyan megnyilvanul meg csinal, az majd hogy nem pörfikt."
   "-Karodra ne! -Oda neee! -Sehova se!"
   "Kockás, gyere gyakrabban élőzni."

Sallai András:
Kockás merre szoktatok táborzani Kemencén? mer én arra jártam/járok néha bringával :)

Bach Viktória:
A strandnál, ott van az a fogadó, és ott szoktunk lenni. Vagyis én már nem, mert mi, nagy lovak a rétre szoktunk menni, ami a patakon túl van.

Sallai András:
ó, ott mindig megállok kajálni, mármint a fogadónál :)
(néha láttam ott egy csomó gyereket, bár az nem feltűnő nyáron egy strandon :)