Szorgalmi

A fények, fény játékok, apró parányi felületek, tükröződések és egy egészen misztikus vagy egy űrbéli tájra emlékeztető, vagy egy kémiai kísérletre utaló furcsa folt, ritmika, megfigyelés az, amit itt látunk, és Mariann munkáiban sokszor van ilyenfajta megközelítés. Nagyon jók ezek a tanulmányok, nagyon jó ritmusok jönnek itt létre. Talán annyi megjegyzésem lenne, hogy ennek ellenére igazából valami pici plussz hiányzik a képből – már bocsánat, hogy ezt mondom – hogy kileselkedő béka feje vagy valami, amitől ez az abszurditás mégis visszahelyeződik a valóságba. Valami nagyon keveset hiányolok a képen, ami csak egy egyszerű apróság, egy ping-pong labda vagy egy bármi, vagy egy nyaklánc darabka, ami úgy az emberre utal. Ezt egy kicsit úgy érzem, hogy egy olyan alkotást látunk itt, amit egy nagyon jó kezdet és nincs befejezve. Erre én kettő disznót adnék. (szőke)
értékelés:

Amit akarsz!

Ha ezt a nagyon karakteres és meglepő házi feladatot megnézzük, és megnézzük a Márti kezdő filmanyagát, akkor talán lehet érezni és az akkori hozzáküldött hasonló házi feladatokat, mindig volt ezekben valamilyen fricska. És itt most egy kicsit azt érzem, hogy ugyan egy nagyon jó beállítású díszlet, vagy helyszínképet látunk, ahol talán egy középkori vár előtt vannak a turisták, fényképezkednek, mégis egy kicsit a 15-ös lecke Márti leckéjére beküldött feladatként erőltetettnek, erőszakoltnak érzem a kapcsolódást. Nem érzem azt a pluszt, amitől ehhez a speciális házi feladathoz kapcsolódna ez a kép. Mint képre egy disznót nagyon szívesen megadok, de a 15-ös lecke Márti leckéjére nem tudom elfogadni. (szőke)
értékelés:

Mostanában többször azt mondtam, hogy nagyon fontos lenne, hogy a Bara zsenialitása precizitással is társuljon és lám-lám itt van egy kép ahol egyszer csak megint szinte csípőből, csak úgy egy olyan kis grimasszal furcsán idesandítva egyszer csak megrázza magát a Bara és azt mondja, hogy tessék! Tessék, ezt kértétek számon, tessék itt van! És olyan könnyedén és olyan - hogy is mondjam – szinte spontán módon itt van egy kép, amin minden nagyon jól működik. A napóra és a varázstáncos és minden a helyén van. Amire így azt gondolhatná az ember visszatekintve a többi nagyon érdekes és szimpatikus megfigyeléseinél, hogy mindegyikben ugyanez a lehetőség benne van és hogy van az, hogy egyszer csak hopp, itt van egy tökéletes kép, és akkor máskor meg ugyanúgy látható, hogy a Bara erre képes lenne és egy paraszthajszállal mindig ott vagyunk a megvalósulás előtt. Tehát erre a képre igazából én nem tudok semmilyen szőrszálhasogató kritikai megjegyzést tenni. Nagyon szeretem, nagyon köszönöm és az igazi Barát lehet látni itt. Sokszor elhangzott mostanában ilyen üzenetekként, hogy a képekhez hozzáfűzéseket készítők nem mindig konzekvensek. Hát kérem, azok is emberből vannak, ők is esendőek és lehet, hogy itt is esetleg valaki azt mondaná, hogy hol van itt a konzekvencia? Nem nagyon lehet ezt keresni, mert hogyha egy kép működik, hogyha egy kép teljes egészében összeáll, akkor nem hiszem, hogy érdemes – igen, igen, azt mondja Zsolt, hogy olyan mint egy levitáció, és az is - tehát, hogy ezt a konzekvenciát nem érdemes itt keresni. Mire vonatkozott ez a körmondat? Elsősorban arra, hogy az eddigi régi megjegyzésekben az hangzott el, hogy folyamatosan az alkotó kézjegyét várjuk el a képen és ezen Bara minden autogramja ott van. A nőiségéből, a játékosságából, a kitárulkozásából, amit a hétköznapokban az ember nem vesz észre, nagyon is harsányan és nagyon jól minden egyes pontján a képnek ott van az ő aláírása. Ebből, ha valaki Barát meg akarja érteni, akkor tízes lecke köldök házi feladatát megnézi, aminek az a címe, hogy „kör” és mindent lehet tudni a Baráról. Ez egy háromdisznós kép. Köszönöm szépen. (szőke)
értékelés: