Szorgalmi

Glamour

Kicsi vagyok én, mad megnövök én...

A pipacs még egyszer

Az arborétum

Osztálykiránduláson voltunk. Gyönyörű a Jeli arborétum, mindenkinek ajánlom, bár a rododendron már elvirágzott, ha jól sejtem. Mi is épp elcsíptük.

Tűzliliom

Kertünk egyik szépsége, gondoltam megmutatom.

Cím nélkül

Görbített hősök

A már egyszer bemutatott "hiba" újabb bemutatása egy igazán közismert építménnyel kapcsolatosan.
Itt is elmondom, hogy a hatás eléréséhez semmiféle külső eszközt, sem utómunkát nem használtam, azt kizárólag egy "hiba" (vagy inkább adottság) kihasználásával értem el.

Absztrakt

Várlak

perfect natur

Fejet hajtok Camilla képe előtt és azt mondom, hogy erről a képről én is ezt gondolom. Nagyon jó az az akár ösztönös megérzés, hogy a háttérben lévő rudak vagy szerszámok, vagy faágak - nem lehet tudni mi, mert életlenben van hagyva - ilyen érdekesen tartanak össze egy pontba. Miközben ez a nagyon szép kezdődő virágforma, talán bodza, nem tudom megállapítani, egy lefelé hajló háromszög, egy élére állított háromszög motívumot jeleznek. Tehát amíg a háttérben egy talpára állított háromszögforma sejlik, az előtérben pont ennek a fordítottja, ami a háttér-előtér viszonyban az életlen és az éles kapcsolatában is a fénytani különbözőségek miatt is egy folyamatos mozgás forgást hoznak létre. Én egy nagyon finom, jó munkának tartom ezt a képet. Talán itt a virág tartórésze, az az ág, talán evvel lehetett volna valamit parányi módon kezdeni, ezt azonban nem tudom megmondani, hogy azt ki kellett volna takarni, vagy mit lehetett volna csinálni avval a növényszárral. De egy jó munkának gondolom, három disznó. (szőke)
értékelés:

menekülő mad max
"Egy kis patak mindig rohant, s közben csak énekelt....
Elmegyek, elmegyek, milyen úton indulok, még nem tudom.
Elhagyom otthonom, még a jóbarátoktól sem búcsúzom."

Fábián Bea filmben mutatja meg, hogy milyen is volt a patakmeder takarítás harmadik napja, ahogy ő látta. Még egyszer nagyon köszönjük mindenkinek, aki ott volt és segített.

Portré
Rosszul beállított zársebesség, rekesz, és ISO. Hibát hibára halmozva született meg ez a kép, ami egy jó portrénak indult.

A hiba leckénél egy olyan hármas felállítást alkalmaztunk, amikor azt mondtuk, hogy a hiba megjelenése a képzőművészetben tulajdonképpen úgy fogalmazható meg, hogy vannak olyan hibák, amik tőlünk függetlenül keletkeznek, vannak olyan hibák, amiket tudatosan komponálunk és vannak úgymond a rontott képek. És ugye ezekből minket igazándiból azok az események érdekelnek, vagy azok az események izgatnak, amelyeknél a hiba, mint egy új szervező erő jelenik meg a képen, tulajdonképpen plusz értéket hordozva épül be a kép egyébként is meglévő struktúrájába. Ezeknél a helyzeteknél nagyon fontos a kompozíció szerepe, mert a kompozíció az, ami tulajdonképpen legitimálja, igazolja a kép létét, azt, hogy ez a kép a nagyközönség számára is bemutatásra kerül. Ennél a képnél kapunk egy leiratot, hogy tulajdonképpen mi is az ami itt történik és hogy jött létre maga ez a megoldás. Hogyha próbáljuk értelmezni a hiba nélkül ezt a fajta képi üzenetet, tehát megpróbáljuk elképzelni azt, hogy mi lett volna ha, akkor látunk egy portrét, egy félprofilos portrét. Igazándiból azt kell, hogy mondjam, hogy, bár nehezen megállapítható ennél a képnél, hogy mi is lett volna az eredeti gesztus, ami az üzenetnek az esszenciája, de hát azért valamennyit ebből tudunk érzékelni, és abban nem vagyok 100 százalékig biztos, hogyha ez a kép úgymond nem romlik el, akkor ez valóban egy erős portré lett volna. Azáltal, hogy egy hosszú expozíciós idő jött létre és ezért a bemozdulással tulajdonképpen egy ilyen függöny mögül, egy ilyen kendő mögül, fátyol mögül tekintünk rá erre a portréra, ez igenis jót tett ennek a képnek. Azért, mert olyan új formákat, olyan új folthatásokat hozott a képbe amik izgalmassá, mozgalmassá teszik ezt a kompozíciót, miközben azokat a jelzéseket, amik igazándiból nem biztos, hogy nagyon erősek lettek volna önmagukban, azokat jótékonyan elfödi valamilyen fátyolszerű ecsetvonással lágyítja a néző számára. Tehát azt gondolom, hogy ez egy jó történetté állt össze. Nyilvánvaló, hogy ezek a helyzetek megközelíthetőek lennének onnan is, ezek a hosszú expozíciós helyzetek, hogy tudatosan alkalmazzuk ezt a magunk fotográfiai munkájában. Tehát én azt tudom mondani, hogy ez jelen pillanatban egy három disznós megoldás, ugyanakkor arra kérném a Mariannt, hogy próbálja meg ezt kicsit tanulmányként is felfogni és a tanulmány jellegéből adódóan a hosszú expozícióval mint lehetőséggel próbáljon meg valamit kezdeni, mert ezek igenis fontos fényképészeti eszközök és ezeket az eszközöket lehet tudatosan is használni. Én azt gondolom, hogy talán ez az amit erről a képről fontosnak tarthatok elmondani. (szőke-hegyi)
értékelés:

Próba
a próbafülkében...

Egy olyan profilból készült fotográfiát látunk, ahol nyilvánvalóan az alkotó a kezében lévő fényképezőgéppel valamiféle tükröződés kihasználásával tudott ilyen irányból magáról egy egész alakos képet készíteni, de maga az a helyzet, ahol ez létrejöhetett az igazándiból csak a kép címéből válik értelmezhetővé, hogy ez valószínűsíthetően valamilyen próbafülke, valamilyen, akár ruhapróba előtti, vagy utáni helyzet lehet. De még ebben sem lehetünk 100 százalékig biztosak, mert akár ez lehet valamilyen színpadi öltöző, vagy valami más helyzet is. Mivelhogy ennyire bizonytalanul mondom ezt a megfejtést, tehát valószínűsítem, hogy azért az átlagnéző sem biztos, hogy teljesen egyértelműen meg tudja fejteni azt, hogy itt tulajdonképpen mi történik. Miközben nyilvánvalóan, hogy az önmegmutatás az önmegismerés feladatkörében az a kép valószínű valamiért fontos Ágnesnek, csak igazándiból hozzám nem nagyon jut most el az, hogy ez a kép miért készült el, mit szeretne mondani, mért fontos ez a nagyon erős kiégett, haránt fehér csík. Miért fontos az, hogy a modell ennyire kettészabja saját magát? Mi ebből az esetlegesség, amit a technika, vagy a hely korlátozott és mi az, ami tudatos döntés? Itt úgy tűnik nekem, hogy készült egy kép valamilyen belső indíttatásból, de ez a belső indíttatás nem válik az néző számára világossá, nem értelmezhető, hogy mi történik. Úgyhogy én ezt a képet áttenném a szorgalmiba. (szőke-hegyi)