Szorgalmi

Az jó, hogy Mariann a fotográfiát, mint terápiát, mint elméletet, mint világmegismerést is használja és ezeken a lépcsőkön szépen, higgadtan halad előre és úgy tűnik, hogy miközben, ha az ember találkozik Mariannal a külvilágban, akkor egy kis visszafogott, egy kis csöndes emberkét lát, kiderül, hogy igazából a függöny mögött őrületes kritikai érzés, megfogalmazások, vitalitás, dinamika rejlik. Itt ennél a képnél, ha Mariann szempontjából nézzük, akkor a szürkéskék és ez a vörös Uránusz-szerű billiárdgolyó kapcsolatrendszere és egészen izgalmas tükröződései jelzik, mutatják ezt. Elsősorban egy festői kísérletet láthatunk itt. Azzal nem vagyok 100%-ig kibékülve, hogy vajon az a 31-es lecke tökéletesség kategóriáját jelzi-e, de mindenesetre a kép öntörvényűsége, ereje helyet követel itt az oldalon nem szorgalmiban, hanem házi feladatként. Tehát a képet önmagába értékelve tartom jónak és háromdisznósnak. (szőke)
értékelés:

Üdvözlet Norvégiából!

A 31-es lecke kategóriájára elküldött kép, amely egy pannó-szerű, hosszú, elnyújtott, elbeszélő, romantikus üzenet, nyilvánvalóan klasszicizmusában, fénytanában, előtér, középtér, háttér rendszerében hoz egy tiszteletet, például a klasszicista megközelítések felé. Nem egy avangard, vagy nem egy lázadó, hanem egy alázatos és egy megfigyelő rendszerű képet kapunk, látunk és egy nagyon jó szándékú és szerethető feladatot, egy látványt küld el az alkotó. Ha fölvetődne az a kérdés, hogy igen, Viktória mennyiben van ebben a képben jelen, talán lehet egy picit kivételt tenni és azt mondani, hogy biztos vagyok benne, hogy az igazi kézjegy valamilyen módon itt az egészen közvetlen előtérben bekandikálhatna, sajátossá tehetné még jobban mindazt amit itt látunk, de abban is reménykedem, hogy a valódi kézjegy az egészében van jelen ezen a hosszúkás pannón, merthogy az alkotót főhajtásra készteti a természet csodálatos látványai viszonylatában és talán ez felülírhatja a mi itt végzett szabadidős kis alkotásainkat, hogy ugye mindig számon kérjük az alkotói személyességet és örülnünk kell annak, hogy a természet csodáit is ábrázolják az alkotóink, a résztvevőink. Úgyhogy én ezt egy háromdisznós képnek értékelem. (szőke)
értékelés:

Látod a tavat?
Nem látod?
Na látod!
Hát ez az!

Egyrészt Baránál tudjuk azt, hogy ő nagyon szeret elidőzni azokban a világokban az egészben a részletet találjuk meg, itt is egy ilyen megfigyelés, egy ritmikai megfigyelés zajlik. Talán annyit jeleznék, hogy gyönyörűek azok a formák, a hajszálak, az elfordulások, nagyon festői, nagyon hullámzó, mindaz, ami itt látható. Egy picit lehetett volna a világítással játszani úgy, hogy a hozzánk egészen közel lévő jobb alsó sarokban lévő tömött tincs-sor kapjon egy picit egy olyan fény, egy olyan súrlófényt, amelyből a tömeg ezt az egész síkra rendezettséget egy picit elmozdítja. És talán valahol, csak egy lehelletnyileg az emberi test, egy ujj, egy arc, egy kar, valami még az én véleményem szerint egy picit megjelenhetett volna, de a két disznó megvan erre a képre. (szőke)
értékelés: