Szorgalmi

Ez a heti feladványom eredetileg gondolt egyik megoldása. Beállításban így akartam kivitelezni, csak tempera híján jóddal próbáltam stilizálni a vért. Látom a hibáit, ezért csak ide szúrom mint lábjegyzetet. Pedig ha azt a csuklót meg tudom csinálni hitelesebbre, ez lenne. De majd mondtok rá valamit

Roli, igazán nem tudom, hogy mennyire bírod a kritikát. Tudod, az a baj, hogy nem lehet semmit sem félszívvel csinálni. Az az energia, amit akármi okból nem teszel bele a munkádba, megbosszulja önmagát, mert egy jó kísérletet is nevetség tárgyává teheti. Bele-belekapsz dolgokba, amiket aztán félbehagysz. Emlékeim szerint több tanulmányodnál elhangzott már, hogy ismétlést kérek. Ha a szálldogálsz virágról virágra, csak a pillanat öröme marad. Mit mondjak ehhez a képhez? Hogy nézz utána, ki volt Sztanyiszlavszkij, vagy hozzam ide példának Janis Joplint? Nyilván azt nem mondom, hogy okozz magadnak komoly sérüléseket egy kép miatt testileg, de ha lelkileg nem hozod magad hangulatba, akkor csak pár csepp Betadine marad. Mellesleg nem véletlenül szoktak vizet engedni ilyenkor a fürdőkádba, persze nem akarok tanácsokat adni senkinek, de így szárazon... A másik kérdés a testiség kérdése. Nem muszáj genitáliát mutatni, de a mellbimbódat ne vágd félbe legközelebb. Azért remélem, a nyár pihenése után újult erővel visszakapcsolódsz szakköri munkába. Ismétlést kérek. (hegyi)

Ez így nincs megoldva, Feri, ugye te is érzed. Oké, varázsszőnyeg, meg oké, legyen a gyerek is ott, de nem mérted fel sem a fényviszonyt, sem a hely méreteit elég jól, így torzít is, meg be is lógnak dolgok. (hegyi)

Szeretem az ilyen átvilágított, fényben úszó virágot, szirmait, a heti feladatra viszont nem tartottam erősnek, odaillőnek.

Azt sajnálom, hogy a virág mögött a háttér ennyire világos maradt, így a virágszirmok belevesznek a háttérbe, még akkor is, ha a mélységélességet jól használod. Ettől függetlenül érzékeny megfigyelés, amit látunk, nem is értem, miért nem a csendéletbe küldted a munkád. (hegyi)

A két kép között nem tudtam dönteni, a 365ös az nekem művészibb, ezen pedig van interakció. Amannak pedig szintúgy jól áll a fekete-fehér. A fene se tudja.

Egyértelmű, hogyha a két kép közül kell választanom, hozzám ez áll közelebb. A kép aljából viszont az ablakkeretig mindenképpen vágnék és a tetejéből is kb. két és fél ujjnyit, négyzetesben erősebb lenne a kompozíció. (hegyi)

Kamaszkorom legfontosabb zenekarai voltak a Balaton és a Trabant és talán Misi az egyetlen ebből a szcénából, aki megőrizte önazonosságát. Köszönöm, hogy megmutattad! Miért nem lecke? (hegyi)

Kedvelem a sziluettes árnyjátékokat, ha fent a tábla tetejéig vágnánk, még feszesebb lenne a kép és talán rendeződne a belső kohézió. (hegyi)

Azt nem tudom, Feri, így visszaidézni ennyi idő távlatából, hogy mire utalhat a cím, de ebből a képhármasból nekem az első az, ami tetszik. A másik kettővel ehhez képest nem tudok mit kezdeni. (hegyi)

Itt az lepett meg, hogy ilyen pici területre hogy összerendeződtek hegyesszögek amelyek különböző rétegekből származnak.

Ez egy jó megfigyelés és még a szerencse is a kezedre játszott a madárral (de mi történt körülötte, miért van az a fényudvar?) . Jó a kompozíció, kedvelem. (hegyi)
értékelés:

Tudósítás, képileg, némileg, KÖSZÖNÖM!

Kedves képsor, elmeséli a történetet, hozzám a legelső kép gesztusa áll a legközelebb. Kedvelem azt a Ferit, akit ott látok. Ha nem szorgalmi lenne, csillag is lenne. (hegyi)

Tél a szigeten.

Kevés képelemből dolgozol, ezért nehezen lehet belekötni, de annyit talán hozzátennék, hogy én nem ebben a képarányban dolgoztam volna, hogy a tenger és az ég egyforma hangsúllyal és méretben szerepeljen. És persze azt elhiszem készséggel, hogy ez volt a valóság, ilyen fakó, de a fotó meg nem a valóságról szól, szóval egy kis dinamika jót tenne neki az utómunkában. (hegyi)
értékelés:

Rendhagyó HetiHegyi beszámoló Balla Demeter: Töredékek című kiállításáról, melyet Totth Benedek író és a Romengo muzsikája nyitott meg. A kiállítás kurátora Kincses Károly, a vendégeket Hammerstein Judit helyettes államtitkár köszöntötte. A tárlat 2017. március 22-ig látogatható, minden nap 10-18 óra között a Balassi Intézetben (1061 Budapest, Somlói út 51.)

Beszéltünk róla, hogyan másképpen, ha nem a szkennerrel, hirtelen nekem ez jött. Lőttem a koncepcióra kb 20 képet, ebből négyet teszek fel, még egy kis sztori is lehet belőle :)

Hát, István, azt szépen látjuk ezen a képsorozatodon, hogy amíg komoly felvetésből, hogyan csúszol át a hülyéskedésbe. Ebből a négy képből az első egyedül az, ami érdemes lehet arra, hogy megtartsd. A többiben vannak kifejezetten riasztóak is, a fogatlan száj nem előnyös dolog. (hegyi)

Nem szokásom ilyet hozni, tudom nagyon konyhai, nagyon effektes (egyik hozta a másikat). Ez csak amolyan ha már megszületett, legyen meg dolog. Kis móka, kis játék, ne harapjatok érte. :)

Nekem az a dolgom, hogy elemezzek, ez van. A sárgítás borzalom, felejtős, ezt többször elmondtam már, remélve, hogy egyszer végre beérik mindenkinél, minden ilyen archaizálás gagyi. A tetoválás meg olyan ügy, hogy sajna emiatt alig vagy használható univerzális modellként, mert kivisz a hangulatból - de ha meg már van, valahogy ellensúlyozni kell, akár betekered gézzel a másik karod, ahol nincs varrva, persze ebben az esetben a gatya helyett is lehet gézt használni. A náljonszatyor durva baki, ki kell venni, megoldható lett volna. Hát, így valahogy. (hegyi)