Szorgalmi

Roli, igazán nem tudom, hogy mennyire bírod a kritikát. Tudod, az a baj, hogy nem lehet semmit sem félszívvel csinálni. Az az energia, amit akármi okból nem teszel bele a munkádba, megbosszulja önmagát, mert egy jó kísérletet is nevetség tárgyává teheti. Bele-belekapsz dolgokba, amiket aztán félbehagysz. Emlékeim szerint több tanulmányodnál elhangzott már, hogy ismétlést kérek. Ha a szálldogálsz virágról virágra, csak a pillanat öröme marad. Mit mondjak ehhez a képhez? Hogy nézz utána, ki volt Sztanyiszlavszkij, vagy hozzam ide példának Janis Joplint? Nyilván azt nem mondom, hogy okozz magadnak komoly sérüléseket egy kép miatt testileg, de ha lelkileg nem hozod magad hangulatba, akkor csak pár csepp Betadine marad. Mellesleg nem véletlenül szoktak vizet engedni ilyenkor a fürdőkádba, persze nem akarok tanácsokat adni senkinek, de így szárazon... A másik kérdés a testiség kérdése. Nem muszáj genitáliát mutatni, de a mellbimbódat ne vágd félbe legközelebb. Azért remélem, a nyár pihenése után újult erővel visszakapcsolódsz szakköri munkába. Ismétlést kérek. (hegyi)

Azt sajnálom, hogy a virág mögött a háttér ennyire világos maradt, így a virágszirmok belevesznek a háttérbe, még akkor is, ha a mélységélességet jól használod. Ettől függetlenül érzékeny megfigyelés, amit látunk, nem is értem, miért nem a csendéletbe küldted a munkád. (hegyi)

Kamaszkorom legfontosabb zenekarai voltak a Balaton és a Trabant és talán Misi az egyetlen ebből a szcénából, aki megőrizte önazonosságát. Köszönöm, hogy megmutattad! Miért nem lecke? (hegyi)

Kedvelem a sziluettes árnyjátékokat, ha fent a tábla tetejéig vágnánk, még feszesebb lenne a kép és talán rendeződne a belső kohézió. (hegyi)

Ez egy jó megfigyelés és még a szerencse is a kezedre játszott a madárral (de mi történt körülötte, miért van az a fényudvar?) . Jó a kompozíció, kedvelem. (hegyi)
értékelés:

Kevés képelemből dolgozol, ezért nehezen lehet belekötni, de annyit talán hozzátennék, hogy én nem ebben a képarányban dolgoztam volna, hogy a tenger és az ég egyforma hangsúllyal és méretben szerepeljen. És persze azt elhiszem készséggel, hogy ez volt a valóság, ilyen fakó, de a fotó meg nem a valóságról szól, szóval egy kis dinamika jót tenne neki az utómunkában. (hegyi)
értékelés:

Hát, István, azt szépen látjuk ezen a képsorozatodon, hogy amíg komoly felvetésből, hogyan csúszol át a hülyéskedésbe. Ebből a négy képből az első egyedül az, ami érdemes lehet arra, hogy megtartsd. A többiben vannak kifejezetten riasztóak is, a fogatlan száj nem előnyös dolog. (hegyi)