Szorgalmi

2017. június 11-én vasárnap délután 3-tól a Látszótér csapata ismét, immár hetedszer, Szentmihályi lecsót főz a Tilos Maratonon, curryvel, baracklekvárral, ahogy kell! A helyszín a Dürer-kert, (1146 Budapest, Ajtósi Dürer sor 19-21.), mindenkit várunk szeretettel! Lehet jönni segíteni, aprítani, beszélgetni, kóstolni, inni, enni, együtt lenni. Gyereknapi program is lesz, jöhet az egész család, barátok. Számítunk rád, találkozzunk, jó buli lesz. Jelezz, jelentkezz, plíz.

Biz bepácolta, Baz megsütötte.

Azért azt el kell mondanom, Feri, hogy az én meglátásom szerint a verbális humor inkább a rádió területe, mintsem a képeké, még ha címadásról is van szó. Ugyanis szerintem ez hatással van a kép készítésére is, visszahat a koncentrációra vagy annak hiányára. Érdekes, hogy ennél a képnél ugyanaz a probléma, mint az asztalosnál az előbb, a kép centrumában ott a fal, itt a füst, azaz a semmi van ott. Túl közel van a kamera. (hegyi)

A vlog második adásában azt nézzük meg, milyen kameratípusokat érdemes venni, melyik mire jó, mire alkalmas. Ebben a műsorban a mobiltelefonos fotózásról van szó.

Demeter 86 éves lett, barátokkal ünnepeltük, a film a youtube csatorna első adása is egyben. Köszönet Bánkuti Andrásnak, Hajdú Évának, Keleti Évának, Kincses Károlynak, Mandur Lászlónak és Sohár Anikónak, hogy eljöttek őt felköszönteni, Jóskának és Zoénak pedig, hogy segítettek abban, hogy az este felejthetetlen legyen.

A szerdai műsorhoz ezt a borítóképet választottam a római képeim közül.

Szép ez a fényjáték, jól illusztrálta az adásodat. Köszönöm, hogy megmutattad. (hegyi)

Elindult a videoblog a Youtube-on, a HetiHegyi folytatásaként, frissítéseként és személyes felületként egyaránt. Lesznek elemzések, gondolatok a fotográfiáról, az utómunkáról és minden egyéb, ami csak megtörténhet. Nézd, és iratkozz fel. Ez a nulladik, bevezető adás.

Megint mondom, nem értem, miért szorgalmi. A bokrok tetejénél kéne vágni fent. A többi rendben van. (hegyi)

Ez a heti feladványom eredetileg gondolt egyik megoldása. Beállításban így akartam kivitelezni, csak tempera híján jóddal próbáltam stilizálni a vért. Látom a hibáit, ezért csak ide szúrom mint lábjegyzetet. Pedig ha azt a csuklót meg tudom csinálni hitelesebbre, ez lenne. De majd mondtok rá valamit

Roli, igazán nem tudom, hogy mennyire bírod a kritikát. Tudod, az a baj, hogy nem lehet semmit sem félszívvel csinálni. Az az energia, amit akármi okból nem teszel bele a munkádba, megbosszulja önmagát, mert egy jó kísérletet is nevetség tárgyává teheti. Bele-belekapsz dolgokba, amiket aztán félbehagysz. Emlékeim szerint több tanulmányodnál elhangzott már, hogy ismétlést kérek. Ha a szálldogálsz virágról virágra, csak a pillanat öröme marad. Mit mondjak ehhez a képhez? Hogy nézz utána, ki volt Sztanyiszlavszkij, vagy hozzam ide példának Janis Joplint? Nyilván azt nem mondom, hogy okozz magadnak komoly sérüléseket egy kép miatt testileg, de ha lelkileg nem hozod magad hangulatba, akkor csak pár csepp Betadine marad. Mellesleg nem véletlenül szoktak vizet engedni ilyenkor a fürdőkádba, persze nem akarok tanácsokat adni senkinek, de így szárazon... A másik kérdés a testiség kérdése. Nem muszáj genitáliát mutatni, de a mellbimbódat ne vágd félbe legközelebb. Azért remélem, a nyár pihenése után újult erővel visszakapcsolódsz szakköri munkába. Ismétlést kérek. (hegyi)

Ez így nincs megoldva, Feri, ugye te is érzed. Oké, varázsszőnyeg, meg oké, legyen a gyerek is ott, de nem mérted fel sem a fényviszonyt, sem a hely méreteit elég jól, így torzít is, meg be is lógnak dolgok. (hegyi)

Szeretem az ilyen átvilágított, fényben úszó virágot, szirmait, a heti feladatra viszont nem tartottam erősnek, odaillőnek.

Azt sajnálom, hogy a virág mögött a háttér ennyire világos maradt, így a virágszirmok belevesznek a háttérbe, még akkor is, ha a mélységélességet jól használod. Ettől függetlenül érzékeny megfigyelés, amit látunk, nem is értem, miért nem a csendéletbe küldted a munkád. (hegyi)

A két kép között nem tudtam dönteni, a 365ös az nekem művészibb, ezen pedig van interakció. Amannak pedig szintúgy jól áll a fekete-fehér. A fene se tudja.

Egyértelmű, hogyha a két kép közül kell választanom, hozzám ez áll közelebb. A kép aljából viszont az ablakkeretig mindenképpen vágnék és a tetejéből is kb. két és fél ujjnyit, négyzetesben erősebb lenne a kompozíció. (hegyi)

Kamaszkorom legfontosabb zenekarai voltak a Balaton és a Trabant és talán Misi az egyetlen ebből a szcénából, aki megőrizte önazonosságát. Köszönöm, hogy megmutattad! Miért nem lecke? (hegyi)

Kedvelem a sziluettes árnyjátékokat, ha fent a tábla tetejéig vágnánk, még feszesebb lenne a kép és talán rendeződne a belső kohézió. (hegyi)

Azt nem tudom, Feri, így visszaidézni ennyi idő távlatából, hogy mire utalhat a cím, de ebből a képhármasból nekem az első az, ami tetszik. A másik kettővel ehhez képest nem tudok mit kezdeni. (hegyi)