Meglattam oket a padon, hatulrol latszott, hogy nevetgelnek. Elmondtam, mit akarok, a holgy bizonytalankodott, de az uriember lecsapott az alkalomra. Megnyugtattam, hogy nem lesz draga. Keszult egy kozos kep felig oldalrol, aztan egyesevel probalkoztam, eloszor a ferj, majd a feleseg. Ez utobbinal robbant a bomba, alig leptem at a feleseg ele, a ferj mar mondta, hogy "a labat, a labat" es persze nevettek. Nyilvan jo lett volna, ha el tudom kapni, de nem sikerult. Viszont mire csendes atkozodas kozepette befejeztem volna a noi portret, a ferj nem birta tovabb, belehajolt a kepbe, epp csak kicsit tudtam felreforditani a kamerat exponalas elott, ez lett belole.

A kórház 3. emeleti, külső látogatói - naponta etetik őket a járóbetegek, a fekvőbetegek meg csak nézik. Sajnos eljön az idő, amikor már a galambok sem látják viszont a megszokott arcokat.